Nyolc alapszabály netes társkeresőknek

A netes társkeresés, mint már annyiszor írtuk, polgárjogot nyert az utóbbi években. Ma már természetesnek számít, hogy ha partnert keresünk, valamilyen keresőre mindenképp regisztrálunk, akár egyszerre többre is. Van, aki azonban tart ettől az ismerkedési módtól, illetve hamar elbátortalanodik a kezdeti nehézségek miatt. Nézzük, mire figyeljünk mindenképp, miközben komoly társkeresést folytatunk.

1. Ne vegyünk minden készpénznek, amit egy profilban látunk! Sok társkereső igyekszik a lehető legjobb színben feltüntetni magát, mikor kitölti az adatlapját. Nincs is ezzel semmi baj, ha megőrizzük realitásérzékünket és tudatosítjuk magunkban, hogy nem minden olyan tökéletes, mint amilyennek első blikkre látszik. Mi sem vagyunk azok, úgyhogy ez a többiektől sem várható el. Ha pedig valami túl klassznak tűnik ahhoz, hogy igaz lehessen, akkor valószínűleg tényleg nem igaz. De még mindig biztatóbb olyasvalaki, aki egy kicsit vetít, mint akinek már a profiljából is üvölt, hogy semmire se tartja magát: az ilyen partnertől mi sem sokat várhatunk.

2. Legyünk őszinték, de azért ne vigyük túlzásba! Adjuk magunkat, persze, és ne próbáljuk átverni a másikat, mert úgyis kiderül a turpisság, meg hosszú távú kapcsolatot nem lehet átverésre építeni. (Vagy csak nagyon keveseknek sikerül.) Ugyanakkor ne vigyük túlzásba a nyíltságot és az őszinteséget, amíg nem vagyunk biztosak benne, hogy nem élnek vissza vele. Ne tegyünk fel nagyon régi vagy nagyon photoshoppolt képet magunkról, de pocsékat se. Egyik sem vezet jó eredményre: előbbi esetében a találkozáskor éri majd csalódás a partnert, utóbbi esetben el se jutunk a találkozásig. És ne állítsuk be magunkat vesztesnek akkor se, ha jólesik panaszkodni: bármennyire is nemzeti sport a siránkozás, a társkeresésben nem visz előre.

3. Tanulmányozzuk a szolgáltató nyújtotta lehetőségeket! Nézzük meg, milyen lehetőségeket rejt az online társkeresés, mit nyújt a szolgáltató, és mit javasol. Sok gyakorlati tanácsot kaphatunk akár más felhasználóktól is, bátran kapcsolódjunk be a fórumokba, hallgassunk bele mások tapasztalataiba. A netes társkeresés külön világ, sajátos szabályokkal, szokásokkal és olyan alkalmazásokkal, amelyek ismerete megkönnyítheti a dolgunkat. Kicsit minden másképp van, mint a hagyományos ismerkedésnél, ugyanakkor pontosan olyan emberekkel léphetünk kapcsolatba ezeken a rendszereken keresztül is, mint bárhol másutt, ne dőljünk be az általánosító negatív véleményeknek.

4. Legyünk türelmesek! Ne akarjunk minél hamarabb partnert találni, ha tényleg tartós kapcsolat lebeg a szemünk előtt. A sietség nem vezet semmi jóra. Elsősorban a férfiak esnek abba a hibába, hogy minél hamarabb látni akarják a nőt, pedig egy kis levelezéssel sokkal izgalmasabbá tehetik az ismerkedést: akkor már nem két vadidegen ül majd le egymással szemben. De azért az időt se húzzuk. Ne várakoztassuk meg a partnereinket kényelmességből, vagy, mert félünk szembenézni velük élőben. És ne jegeljük a témát hónapokra egy-két rosszul sikerült randi miatt, vagy azzal a kifogással, hogy nekünk erre most nincs időnk.

5. Hallgassunk a megérzéseinkre! Ha valakivel nem igazán érezzük jól magunkat, akár már a levelezés fázisában, ha van valami, ami zavar, ne erőltessük a dolgot, ne vesztegessük az időnket olyanra, akivel biztos nem lesz meg az összhang. De minden kis félreérthető megjegyzésen se akadjunk fenn. Ha valami bánt, inkább jelezzük, hátha nem is úgy gondolta az illető, ahogy mi értettük. Ne akarjunk mindenkit megnézni élőben, viszont abba a hibába se essünk bele, hogy szinte senkivel nem találkozunk: a személyes benyomások különbözhetnek a virtuálisoktól, pozitív irányban is.

6. Legyünk rendben önmagunkkal! Ha nem vagyunk elégedettek önmagunkkal, hogy is várhatnánk, hogy egy másik ember, pont az az ember, akit mi társunknak szeretnénk, majd megtalálja bennünk, akit keres? Ha szürke egérként élünk, vagy jelentéktelen figuraként mutatkozunk be, miért látna meg bennünk egy idegen valami csodálatosat? Ne magunk elől menekülve akarjunk párkapcsolatot. Tanuljuk meg szeretni, becsülni, értékelni saját magunkat, és akkor majd mástól is megkaphatjuk ugyanezt.

7. Tisztázzuk, vajon mit akarunk igazán! Valódi, hús-vér partnert keresünk, és tényleg hosszabb távra, vagy csak szeretünk online adatlapokat nézegetni, mert ezzel is megy az idő? Esetleg levelezgetni, flörtölni akarunk csak, az egónkat építjük a pozitív visszajelzésekből, de élőben találkozni nincs is akkora kedvünk? Vagy elmegyünk ugyan randira, de eleve azzal a hozzáállással, hogy úgyse lesz belőle semmi? Esetleg az a célunk, hogy minél több ellenkező nemű partnert meghülyítsünk, kamu profillal és vicces levelekkel szórakozgassunk? Vagy magunknak akarjuk bizonyítani, hogy úgysem találunk senkit, mert mindent megteszünk azért, hogy ez ne sikerülhessen?

8. Legyünk motiváltak és készüljünk minden találkozásra! Randikra járni nem egyszerű, elég stresszes is lehet. De sok múlik azon, mennyire vagyunk motiváltak és összeszedettek. Dolgozzunk az önbizalmunkon és sose vegyünk félvállról egy találkozót: ha kis esélyt se adunk a sikernek, nem is lesz belőle semmi. Tanuljunk a saját hibáinkból is, és meglepődve tapasztalhatjuk, hogy egyre lazábbakká válunk. Tekinthetjük az egész folyamatot egy önismereti tréningnek, amelynek során egyre tapasztaltabbak és könnyedebbek leszünk. Ne hagyjuk, hogy a kudarcok elvegyék a kedvünket, és ne bízzunk túlságosan egyetlen jelöltben, amíg kézzelfogható bizonyítékát nem adta, hogy ő is ugyanolyan komolyan gondolja, mint mi. Amíg el nem jutunk a célig, mindig tartalékoljunk elég energiát a folytatáshoz. Sok sikert hozzá!