Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Rögtönzött szerelem (The Big Sick) aug18

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Rögtönzött szerelem (The Big Sick)

Aki szereti a Silicon Valley című sorozatot, az biztos felfigyelt erre a filmre, bármilyen béna is a magyar címe (egyébként az eredeti se jobb, mert ki nevez el egy vígjátékot súlyos betegségről)... A Big Sick ugyanis a Szilíciumvölgy egyik informatikust alakító színészének, Kumail Nanjiani-nak történetét meséli el. Már azért is érdekes a sztori, mert körülbelül így esett meg, tehát nem csak forgatókönyvírók agyából kipattant kényszeredett poénokkal szembesülünk, hanem többé-kevésbé a valósággal.

Igaz, ez a film hátránya is, ugyanis messze nem olyan vicces, mint amilyet vártam, kifejezetten nem nevezném vígjátéknak, annyi humor van benne, mint a saját mindennapjaimban, ami egész jó, de az én életem se komédia.

Mint mondtam, szerencsétlen választásnak érzem a Rögtönzött szerelem címet is (valami miatt a magyar forgalmazók azt hiszik, hogy a nézők nem ismernek fel egy romantikus filmet, ha a címében nem szerepel a szerelem szó), bár itt inkább a rögtönzött jelzővel van gond.

A történet alap konfliktusa abból adódik, hogy a férfi főhős, Kumail pakisztáni családból származik, muszlim, és a hagyományok azt diktálják, hogy ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozó lányt vegyen feleségül, mégpedig a szülei választása alapján. Mivel az USA-ban élnek, a házasság elrendezését annyiban megkönnyítik meg a számára, hogy beleszólást biztosítanak neki: az anyja a szokásos heti családi vacsorákra mindig meghív egy számára alkalmasnak tűnő hajadont, akit Kumail megszemlélhet - hátha egyszer megtetszik neki az egyik ilyen leányzó.

Bármennyire is csinosak ezek a lányok, az egész helyzet mindig borzasztó erőltetett, mindenki zavarban van és a srácnak semmi kedve nősülni. Nem vállalja fel a konfliktust a családjával és kerekperec nem tagadja meg, hogy pakisztáni nőt válasszon, de egyik jelentkezővel sem kezdeményez további találkozót. Kumail már szép kis gyűjteményre tett szert menyasszony-jelöltekből, mikor standup komédiásként megismerkedik Emilyvel, aki természetesen nem pakisztáni, és nem is tudja, hogy a srác családja milyen követeléseket támaszt a férfival szemben.

Nagyon hamar az ágyban kötnek ki, de mindketten azt állítják, hogy ez csak egyéjszakás kaland (mintha mostanában ez lenne az elvárás, hogy eleve leszögezzük: nem is akarunk hosszabb távú kapcsolatot, mert ha a másik fél nem akar, akkor milyen snassznak tűnik, ha mi mégis). Valójában egyikük sem szeretné megszakítani az ismerkedést, de azért hetekig alakítják a lazát és a közömböst.

Időközben Kumail anyja egyre nagyobb nyomást gyakorol a fiára, mert már túl idősnek érzi ahhoz, hogy nőtlen legyen, és minden családi ebédnél az is szóba kerül, hogy ha valaki idegen (más etnikumú és vallású) nőt vesz el, azt kilöki a közösség. Van is a háttérben egy renitens rokon, aki arra vetemedett, hogy beleszeressen egy amerikai asszonyba és házasságot is kössön vele: ezt a családja nem tudta lenyelni és azóta nem állnak szóba vele.

Amíg csak flörtölgetésről és randizgatásról, szexelésről van szó, a közösség toleráns a férfiakkal, bár nyilván Kumail se mesél Emilyről senkinek, csak a sógorának. De ha már képbe kerül a házasság, akkor nincs bocsánat.

Persze a végtelenségig nem lehet titkolni a helyzetet Emily elől, mert ő egyre szerelmesebb és nem érti, a barátja miért nem mutatja be a családjának, miért nem találkozhat más muszlim barátaival és miért nem kerülhet szóba az elköteleződés kettejük között. Végül a srác kénytelen bevallani, hogy mivel járna, ha amerikai lányt venne feleségül, ezért ő inkább tovább lavírozna a két kultúra között. Emily azonban felháborodik azon, hogy Kumail erről eddig nem szólt - na meg azon, hogy talál egy dobozt az összes eddigi menyasszony-jelölt fotójával...

Miután Emily szakít a sráccal, hirtelen nagyon megbetegszik és kórházba kerül. A kórházból Kumailt hívják fel elsőnek, mert a mesterséges kómához családtag beleegyezésére van szükség, és a szülők túl messze vannak ahhoz, hogy időben aláírjanak egy ilyen papírt, így a férfi újra bevonódik a lány életébe. Aztán értesíti Emily szüleit, akik, amint megérkeznek, nem tartanak igényt az ő további jelenlétére. De Kumail rádöbben, hogy neki túl fontos Emily ahhoz, hogy csak úgy lelépjen (jó kérdés, vajon akkor is rádöbbent volna-e, ha nincs a hirtelen és súlyos betegség), így nem tágít a kórházból, és lassan összebarátkozik a szülőkkel. Először az apával, aztán Emily anyjával is.

A film felében a lány tulajdonképpen nincs is jelen, tehát nem vesz részt az eseményekben, ennél fogva amennyi jellemfejlődés van a történetben, az csak Kumailt illeti: mivel az extrém helyzet megérteti vele, hogy Emily túl fontos a számára, végre úgy dönt, hogy a sarkára áll és vállalja a családja előtt, hogy semmit nem jelentenek neki a muszlim hagyományok és nem hajlandó szerelem nélkül nősülni. 

Ennek persze akkor van igazán súlya, ha nem azért teszi, mert biztos abban, hogy Emily megbocsát neki, hanem azért, mert végre megérti, hogy nem sumákolhat egész életében, fel kell vállania azt, hogy a családjával ellentétes nézeteket vall és nem hisz az előre elrendezett házasságban, amelyet gazdasági/kulturális/vallási, és nem érzelmi alapon kötnek.

Bár lehet, hogy ha még pár évig nem kerül az útjába véletlenül valaki, akibe igazán beleszeret, akkor a végén beadta volna a derekát és elvesz egy pakisztáni lányt. Volt közöttük olyan, aki érdekelhette volna, ha egy kicsit is nyitott az ismerkedésre, de ha túl nagy a tét, vagyis ismerkedni csak azzal a szándékkal lehet, hogy abból házasság kerekedjék, akkor sokkal kevésbé izgalmas a dolog.

Kicsit hiányzott a történetből számomra, hogy ezek a magukat a házassági piacon felkínáló szerencsétlen lányok hogyan élik meg a helyzetüket (mindössze egy rövid vágókép erejéig mutatták az egyiknek a frusztráltságát). És azon is el lehetett volna érdemben vitatkozni, hogy az előre megrendezett házasság milyen előnyökkel járhat a romantikus házassággal szemben. Vagy éppen fordítva. De ha az összes érv abban merül ki, hogy "1400 éve így csináljuk, tehát csak jó lehet", akkor az értelmes vita kizárt.