Szerelem – akkor is, ha lehetetlennek tűnik

Vannak olyan helyzetek, amelyekre egy racionálisan gondolkodó ember azt mondaná: na, innen szép győzni. Például 70 év felett társat találni. Van, akinek még ez is sikerül. És nem azért, mert valami isteni csoda történt vele, hanem mert olyan a személyisége, erős a kitartása, kellően rugalmas. Egy igazi, fantasztikus sikersztorit szeretnék elmesélni neked, hogy lásd, soha nem lehetetlen társat találni.

Azért mutatom be Judit és István történetét, mert van mit tanulni tőlük.

Judit még a télen jelentkezett hozzám társkereső coachingra. A beszélgetések során lassanként kibontakozott az élettörténete. Judit férje már öt éve meghalt, a 71 éves hölgy egyedül élt egy alföldi faluban – de nem magányosan! Judit mindig nevetve, mosolyogva mesélt magáról. Tele volt barátnős programokkal, a lánya, az unokája is gyakran látogatták. Ment, kirándult, programokat talált ki magának. Amikor pedig egyedül volt, tavasztól őszig a kiskertjét gondozta nagy szeretettel. Tele volt életerővel, humorral, vidámsággal. Pedig épp kemoterápiára készülődött, ám soha, egyetlen percre sem érezte magát betegnek. Mindig azt mondta: „én nem vagyok beteg, csak megelőzésként kapom a kezelést, már jól vagyok”.

Azért keresett meg, mert társat akart találni. Igen, 71 évesen: ő hosszú életre rendezkedett be. Átbeszéltük, hogy kit keres, hol találhatja meg az illetőt. Végül abban maradtunk, hogy feljelentkezik a Randivonalra.

Kísértem őt az ismerkedések során, átbeszéltük a nehéz helyzeteket. Igen, ő is belefutott olyan férfiakba, akik csak szexet akartak, arról érdeklődtek, hogy ez vajon menni fog-e az ő korában… Judit gyorsan kukázta ezeket az alakokat, és rendületlenül leült esténként, és kereste a neten a társát.

Márciusban, amikor elkezdődött a kemoterápiája, abbahagytuk a közös munkát, bár akkor már jelezte, hogy elkezdett levelezni egy dunántúli férfival, aki nagyon szimpatikusnak tűnik.

Május közepén írt nekem Judot ismét, hogy szeretné elmesélni, mi minden történt vele az elmúlt hónapokban. Nos, Judit ez alatt a 3 hónap alatt társat talált a dunántúli férfi, István személyében.

Először csak leveleztek, majd Judit – ahogy korábban tanácsoltam neki (nem húzzuk az időt levelezgetéssel!) – két hét után randira hívta Istvánt: találkoztak, beszélgettek, majd megbeszéltek egy következő találkát. Lassan, óvatosan bontakoztak ki közöttük az érzések. István a következő kemóra már elkísérte Juditot, aztán meghívta őt a városába, és bemutatta a családjának, akik nagy szeretettel fogadták az életvidám hölgyet. Jelen pillanatban a közös életüket és az összeköltözést tervezgetik.

Mit tanulhatunk tőlük?

Ez a két, életvidám örökifjú nem (csak) azért talált egymásra, mert a gondviselés elrendezte, hogy összefussanak. Bizony, elvégezték a maguk feladatát, és félútig a Sors, gondviselés, a karma elé mentek.

1. Bíztak abban, hogy találnak társat, és tettek is érte

Mindketten nagyon szerettek volna egy társat. Nem csak ímmel-ámmal, fejből, hanem igazán a szívük mélyén vágytak valakire, és tudatosan elkezdtek társat keresni. Juditnak a lánya segített a Randivonalra regisztrálni, és megmutatta, hogyan kell használni a felületet. Judit első körben végigböngészte a környékén élő korabeli férfiakat, néhánnyal beszélgetett is, de hamar rájött, hogy egyikük sem az, akit ő keres. Ekkor úgy döntött, országszerte keresni fog, hiszen 65 év felett, már nagyon kevés férfit talál a neten.

Randizott is néhány esélyes jelölttel, szomorkodott, amikor az erőfeszítései nem vezettek eredményre, de nem adta fel: keresett tovább. Hónapokig, kitartóan. De soha, egyetlen egyszer sem hallottam azt a szájából, hogy neki nem lesz társa.

 
2. Rugalmasak

Számtalan, jóval fiatalabb társkeresőtől hallom, hogy maximum 50 km-es körzetben keresnek, mert nem akarnak távkapcsolatban élni, és ők bizony senki kedvéért nem költöznének az ország másik végébe. Nos, erre itt van két 70 körüli ember, akik azt mondják: hajlandó vagyok feladni az egész eddigi életemet, csak találjak végre valakit, aki miatt akár költözni is érdemes. Mi ez, ha nem rugalmasság? Judit már korábban is fontolgatta, hogy eladja a házát, és a lánya közelébe költözik, de most bejött egy olyan verzió is, hogy István városában vesz egy lakást.

 
3. Elbűvölő személyiség

Azt gondolom, hogy Judit nem talált volna ilyen gyorsan társat, ha nem lenne egy elbűvölő, jókedvű, életvidám, szeretnivaló nő. Nagyon fontos a társkereső személyisége!

Természetesen Juditnak is volt része nagyon keserű tapasztalatokban a párkapcsolatok terén, ráadásul ott volt a kemoterápia is, ami szintén nem egy vidám dolog. A társkereső coachingok során azonban mégsem a panaszt és a sopánkodást hallgattam. Judit meg volt győződve arról, hogy ő egészséges, és hamarosan társat talál.

Az erős hite őt igazolta: jelen pillanatban van egy társa, és a laboreredményei is kitűnőek. Ki kell emelnem az életvidámságát, a jókedvét, ami minden nehézségen átsegíti őt. Tudatosan dolgozik ezen, meditációkat hallgat, mindig figyel arra, hogy pozitív maradjon.

Hogy István személyisége milyen, nem tudom, csak Judit elmeséléséből sejtem, hogy ő is egy jókedvű, jóhumorú ember lehet, mert rengeteget nevetnek együtt.

 
4. A nehézségek ellenére sem adják fel

Sajnos sok társkereső feladja a keresést az első nehézségek láttán. „Nem ír vissza, elutasít, csak szexet akar. Á, hagyom inkább a fenébe az egészet! Az online randioldalakon nincs egyetlen normális ember sem. Aki negyven felett egyedül van, azzal már nagy gondok vannak.”

Judit nem így tett. Ő is lefutotta pontosan ugyanazokat a köröket, mint a 30-40-es társkeresők. Nem válaszoltak neki, szó nélkül eltűnt a levelezőpartnere, egyéjszakás kalandokat kereső férfiakba futott bele. Judit szomorkodott egy kicsit, de másnap kezdte elölről.

Szembe kellett néznie azzal is, hogy a teste már nem olyan, mint huszonéves korában. Többször beszélgettünk arról, hogy vajon kell-e majd így is valakinek. És igen, de még mennyire, hogy kell!

Amikor pedig megismerkedett Istvánnal, a lányában keletkeztek kellemetlen érzések: „most akkor egy idegen férfi jön abba a házba, amit apám épített? Be fog feküdni apám ágyába?” Judit sokat beszélgetett a lányával erről, és közösen feloldották ezeket a nehéz érzéseket.

István oldalát nem ismerem, de ott is volt egy tartós, több évtizedes házasság, bizonyára neki sem lehetett könnyű a társkeresés folyamata.

Ami a lényeg: igen, nekik is támadt rengeteg nehézségük a társkeresés során, mégsem adták fel. Szembenéztek vele, kitartottak, mert a szívük mélyéről akartak társat, és hittek is abban, hogy megtalálják.

Ha elakadtál valahol a társkeresés során, gyere el társkereső coachingra, és megtaláljuk a te saját megoldásodat!