Te mit szólnál, ha egy félresikerült randi után kifizettetnék veled a kaját?

Első randin ebédelni vagy vacsorázni, ha tényleg életünkben először látjuk egymást, általában nem jó ötlet. De ha már muszáj, akkor inkább legyen ebéd, mint vacsora: előbbiről könnyebb lelépni arra hivatkozva, hogy rohanunk a dolgunkra és olcsóbb is, mint egy vacsora, kevésbé tűnik zavarónak, ha olcsó helyre megyünk (például a kifőzdébe), nem kell puccba vágnunk magunkat és biztonságosabb is, mint sötétedés után.

De már az ebéd is felhozza azt a kínos problémát, hogy ki fizessen. Első randin íratlan szabály, hogy a pasi fizet, legalábbis az én generációm még így nőtt fel. Ennek ellenére már velem is előfordult, hogy előre megmondtam: ki-ki alapon intézzük, ugyanis láttam már olyan fintort pasin a közös számla miatt, ami nagyon kellemetlen volt. A legbénább, ha a fizetés pillanatában derül ki, hogy ő nem is akart volna meghívni, de mivel nem nyúltam azonnal a pénztárcámért, inkább magára vállalta a dolgot.

A kínosság mellett annyi haszna van a közös ebédnek vagy vacsorának, hogy sokminden kiderülhet valakinek az étkezéshez való hozzáállásából, asztali jólneveltségéről, arról, hogy mennyire egészségtudatos, hedonista, laza, görcsös vagy mennyire játssza meg magát, és persze a férfi-nő viszonyról alkotott elképzeléseiről is megtudhatunk egyet s mást. Vajon a pasi az általa fizetett kaját egyfajta befektetésnek tekinti és attól fogva úgy érzi, hogy tartozunk neki valamivel? Vagy ez eszébe sem jut? Nagyvonalú? Sóher? Esetleg annyira nincs pénze, hogy nem engedhet meg magának még egy sütit sem?

De vegyük azt a példát, hogy a srác kifejezetten meghív magához vacsorázni, mi abban a hiszemben megyünk oda, hogy ő fog főzni, majd kiderül, hogy a sarki pizzástól rendelt, és mi ettől nem vagyunk annyira lelkesek, aztán másnap benyújtja a számlát, hogy fizessük ki a ránk eső részt, mert felesleges költségekbe verte magát… Erre mégis mit lehet lépni? És milyen férfi tesz ilyet?

Ha ilyennel találkoztam volna (nem saját példa volt), akkor tuti kifizetem, majd letiltom. Bár lehet, hogy ez utóbbira nem is lenne szükség, hiszen valószínűtlen, hogy újra keresne.

Nem várom el, hogy bárki főzzön rám, sőt, ez annyira intim dolog, hogy csak sokadik randi esetén tudnám elképzelni, igen, volt ilyen is, de ebből általában az lesz, hogy nekem is segítenem kell a kajakészítésben. Van, akinek ez jópofa program, nekem inkább kínos. Randin nem dolgozni akarok, se azt nem szeretném, ha valaki miattam dolgozna. És a főzés meg a mosogatás munka, túlságosan is emlékeztet a hétköznapokra, egy ismerkedős helyzetben pedig nem a konyhatündér szerepére vágyom.

Százszor inkább iszom csak egy kávét és beszélgetek egy semleges helyen, mint kerülök ilyen kínos helyzetbe valakivel, akit még nem is ismerek. És ha nincs annyi pénze, hogy meghívjon valahová vagy valamire, akkor igyunk csak valamit. Érthető, hogy van, akinek a hagyományos első randi, ha havonta több nővel kell találkoznia, túl költséges, épp ezért jobb, ha nagyon egyszerű módon intézi.

Azért a spórolós, a sóher és a pofátlan sem ugyanaz… Beülni egy kávézóba, és nem fogyasztani semmit, illetve hagyni, hogy a lány saját maga fizesse az italát, szerintem már majdnem az a szint, mint másnap elkérni a rendelt kaja árát. Főleg, ha olyan kaját rendelt, amit a nő nem is szeret.

Országonként nyilván lehetnek eltérőek a szokások, talán Észak-Európában már az a természetes, ha mindig mindent ki-ki alapon fizetnek, de mi még nem tartunk itt. Hogy ez mennyire pozitív vagy negatív, azt nehéz lenne megítélni, de a szocializáción borzasztó bonyolult változtatni.

A nagylelkűség és az udvariasság szerintem soha nem hiba, ha a hölgy nem is akarja elfogadni, hogy az őt meghívó férfi fizessen, akkor is jobb, ha a férfi felajánlja. Nyilván lehet, hogy a nő mindenáron ellenáll, akkor azt nyugodtan el lehet fogadni, de ha még ez a felajánlás sem történik meg, az szerintem nem valami kellemes. Vagy ti másképp látjátok?