Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

10 kérdés, amit érdemes feltenni egy komoly elköteleződés előtt

Akár összeköltözésről, akár eljegyzésről, de főleg, ha házasságról van szó, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, felkészültünk-e erre a nagy lépésre. Illetve, hogy a partnerünk felkészült-e rá, és mennyire vannak összhangban az elképzeléseink. Lehet, hogy kicsit kényszeredettnek hat ilyenkor kérdőívezni, és tételesen átgondolni a dolgokat, de aki már megtapasztalta, milyen 5, 10 vagy 15 év után visszapörgetni, hogy mit rontottunk el az elején, az tudja, hogy mennyire jó lett volna, ha tudatosabban kezdjük közös életünket.


1. Elég időt töltöttél azzal, hogy felfedezd önmagad?

Mielőtt komolyan elköteleződnénk, fontos, hogy ismerjük önmagunkat, és tudjuk, hogy mit akarunk. Nem csak menekülünk a kapcsolatba, a házasságba anélkül, hogy átgondolnánk, mire is vállalkozunk? Biztosan azt az embert akarjuk társunkul, akivel épp az életünket készülünk megosztani? És ő tudja, hogy kik is vagyunk valójában? Nem a megszépített, kozmetikázott verziónk, hanem a valóság énünk?


2. Mit tanultatok előző kapcsolataitokból?

Voltak egyáltalán komoly kapcsolataitok? Vagy ez az első? Persze ez sem feltétlenül baj, de ha már van tapasztalatunk abban, hogy „lerontottunk” dolgokat, vagy hogyan kezeltünk konfliktusokat korábban, levonhatunk bizonyos tanulságokat. Ha valakinek az a meggyőződése, hogy ő soha nem rontott el semmit és minden a másik ember hibája, attól ne várjuk, hogy a jövőben majd kész lesz az együttműködésre, ha kezdenek rossz irányba menni a dolgok.

Jobb, ha a korábbi kapcsolatok nem számítanak tabunak, nyugodtan lehet róluk beszélni: sokat tanulhatunk belőlük arról is, hogy mennyire vagyunk képesek a felelősségvállalásra.


3. Vannak valamelyikőtök múltjában kellemetlen, a jövőre nézve is fenyegető csontvázak?

Például erőszakos viselkedés, szenvedélybetegség, cserbenhagyás, vagy bármi más, amiről legszívesebben megfeledkeznénk? Tudunk-e egymás intim titkairól, vagy van, amit nem árulunk el a másiknak? (Persze ezt elsősorban önmagunkkal kapcsolatban kérdezhetjük meg, az nem biztos, hogy kiderült már számunkra, ha a partnerünk titkol valamit.)


4. Feltétel nélkül bízol a partneredben?

És ő is feltétel nélkül bízik benned? Igaza van, ha ezt teszi? Lásd 3. pont… Azért azzal érdemes tisztában lenni, hogy bármennyire is azt gondoljuk, hogy a másik nem fog csalódást okozni, szinte biztos, hogy ez mégis bekövetkezik, ahogy mi magunk is csalódást okozunk majd időnként. De nem mindegy, hogy milyen ügyben, és hogy mennyire ésszerűek az elvárások, amelyeket nem vagyunk képesek teljesíteni… Az sem mindegy, hogy a csalódásra hogyan reagálunk, és meg tudunk-e bocsátani egymásnak.


5. Valódi és őszinte a kommunikáció köztetek?

Mindenről tudtok beszélni, vagy vannak tabu témák, amelyeket kényelmetlen érinteni? Létezik olyan, amit inkább kerültök? Képesek vagytok végighallgatni egymást és komolyan venni a másik problémáit, vagy egyikőtök inkább elvicceli, elbagatellizálja az érzelmileg érzékeny témákat? Ha már a kapcsolatnak ebben a szakaszában nincs meg a nyílt kommunikáció, ez később csak romlani fog.


6. Egyenrangú partnerek vagytok?

Vagy egyikőtök folyamatosan alárendelődik a másiknak? Ha most ez nem is tűnik problémásnak, hosszú távon lehet belőle baj, mert az alárendelődő fél megunhatja, hogy ő mindig csak második helyen áll (sőt, a gyerekek születése után harmadik, negyedik helyen), a domináns partner viszont túlságosan is megszokja ezt a szereposztást és már semmi nem lesz képes kimozdítani őt abból a meggyőződéséből, hogy neki mindenhez több joga van.

Jobb még idejekorán tisztázni, hogy mit gondoltok arról, mikor kinek kell engednie saját céljaiból a család javára – ez ne legyen mindig a nő…


7. Hagytok-e teret egymás számára, hogy egyénileg is fejlődhessetek és kiteljesedhessetek?

Fellengzősen hangzik, és biztos vagyok benne, hogy sok férfi nevetségesnek gondolja már a megfogalmazást is. Pedig nagyon fontos kérdés. Mikor két gyerek után derül ki, hogy a férj egyébként úgy gondolta, hogy akkor most a feleség feladata a házimunka és a gyereknevelés, ő pedig majd keresi a pénzt, és járkál a világban, noha a feleség ezt a házasságkötésük előtt nagyon másképp képzelte, akkor már iszonyatosan nehéz lesz új egyezséget kötni.

De a dolog fordítva is fennáll: az asszony is ráerőltethet a férjére olyan dolgokat, amelyek őt nagyon korlátozzák a kiteljesedésben és a fejlődésben… Vagyis a kapcsolatnak ebben a szakaszában igenis fontos átbeszélni, hogy mennyire számít nekünk a partnerünk egyénként és vágyakkal, tervekkel rendelkező emberként, vagy épp ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy fel kéne áldoznia magát a család és a házasság oltárán.


8. Hasonló a világnézetetek és ugyanazokat a dolgokat tartjátok alapvetőnek?

Nem csak a politikai meggyőződés fontos ebben az esetben (bár ez elég komoly törésvonal lehet két ember között egy olyan országban, amelyben kiélezettek az ellentétek), hanem a valláshoz, az esélyegyenlőséghez, a gyerekvállaláshoz vagy nem vállaláshoz fűződő álláspontok is rendkívül fontosak. Kezdetben talán nem tűnik olyan életbe vágónak, de mikor megérkeznek a gyerekek és el kell dönteni, milyen oviba, suliba menjenek, vagy éppen az anya maradjon velük otthon (vagy az apa?), legyenek magántanulók, és csak a biopiacról származó dolgokat egyenek-e, akkor hamar kiderül, hogy az eltérő nézetek milyen elementáris indulatokat gerjeszthetnek.


9. Ugyanazt gondoljátok a gyerekvállalásról és a családról?

Mindketten akartok gyereket, vagy egyikőtök sem akar? Esetleg az egyik nagyon szeretne, a másik meg jobb híján enged? Hány gyereket szeretnétek, és mi van, ha nem jön össze természetes módon? Mesterséges megtermékenyítés, belenyugvás, örökbefogadás? Mit gondoltok a szülők gondozásáról, ha arra kerül a sor, hogy lebetegednek? Vagy arról, hogy átmenetileg együtt kellene velük lakni? Idegesítenek a partneretek rokonai vagy kedvelitek őket? Minden családi eseményre szívesen mentek vagy a pokolba kívánjátok? Ezer kérdés – és persze sokat nem is látunk előre… De azért elviekben átbeszélhetjük a lényegesebb pontokat.


10. És mi van a pénzzel?

Szerettek spórolni vagy költekezők vagytok? Mire nem sajnáljátok a pénzt, és mire igen? Közös kasszán lesztek, vagy mindkettőtöknek megmarad a saját bankszámlája? Miként oldjátok meg, ha nagyok a jövedelmi különbségeitek? Kinek a lakásába költöztök, ha mindkettőtöknek van otthona? Mennyire ellenőrzitek egymás költéseit?

A pénzügyek rengeteg konfliktushoz vezetnek, és ezzel kapcsolatban kezdetben olyan kis mimózák sokan, hogy nem is mernek róla beszélni. Mert milyen dolog az már… Majd csak alakul valahogy. Aztán ebből lesz az, hogy a domináns partner a kezébe veszi az irányítást, és úgy kell tőle pénzt kuncsorogni… Vagy az, hogy a feleség vagy a férj össze-vissza költekezik a partnere által megkeresett pénzből, és közben fogalma sincs, hogy ki mennyit ér. Várjuk el felnőtt partnerünktől, hogy tisztában legyen a pénz értékével, ne kezeljük gyerekként, bármennyire is kényelmes ez egy adott pillanatban. Hosszú távon nagyon negatív következményei lehetnek.