Kell-e egy jó kapcsolathoz, hogy beszélgetni tudjunk?

Ha így tesszük fel a kérdést, valószínűleg mindenki rávágná, hogy igen, hiszen minden emberi kapcsolatunk fontos része a kommunikáció és ennek egy részét a beszéd teszi ki: nehéz elképzelni, hogy valaki úgy alakítson ki egy másik emberrel értékes kapcsolatot, hogy igazán nem tudják átadni egymásnak a gondolataikat. Pedig léteznek párok, amelyek tagjai igazán mély és jelentőségteljes beszélgetésekre nem képesek. Én is ismerek ilyeneket, például többnemzetiségű párokat, akiknek a tagjai nem rendelkeznek olyan közös nyelvvel, amelyen mindketten egyformán jól kommunikálnak. 



Vagy az egyikük nyelve válik ilyenkor a kettejük által használt nyelvvé, vagy egy mindkét fél számára idegen harmadik idióma, de azt is láttam már, hogy három nyelvet kevertek össze-vissza, és valahogy azért megértették egymást, de mélységekig biztosan nem. Annak ellenére, hogy nem tudnak nagyon komplex beszélgetésekre bonyolódni, azért sikerül akár évtizedeken keresztül működtetniük egy kapcsolatot, gyerekeket nevelni... Vagyis van, akinek a beszélgetés mégsem olyan fontos, vagy nem feltéltenül a partnerével akarja kiélni ezt az igényét.

Embere válogatja, kinek mennyire fontos a társalgás és az, hogy pontosan át tudja adni mindazt, amit gondol. De sokan érzik úgy, hogy csak olyan emberrel képesek együtt élni, aki az anyanyelvükön kommunikál és akinek nem kell hosszasan magyarázni azt, amit egy anyanyelvi egy másodperc alatt felfog. Egyébként a külföldi sokszor még hosszas magyarázat után se érti meg, mert nincs meg hozzá a háttértudása. 

Nem csak a nyelvtudás hiánya okozhatja azt, hogy nem értünk szót egymással: léteznek emberek, akik minden kísérletnek ellenállnak és egyszerűen nem hajlandóak komolyabb témáról társalogni, érzelmekről, élményekről, vágyakról beszélni. Ők azok, akik csak hümmögnek, ha a partnerük hosszasan mesél valamit és ha a véleményüket kérdezik, egyszerűbbnek találják, ha kijelentik, hogy mindenben egyetértenek az előttük szólóval.

De a legrosszabb mégis az, ha se nyelvi korlát nem áll fenn, csak nem annyira zárkózott az illető, hogy nem akar megnyilvánulni, hanem épp ellenkezőleg: állandóan csak ő akar beszélni. Aki olyan erőszakos, hogy minden beszédszituációt leural, azzal nehezebb, mint az idegennyelvűvel vagy a zárkózottal. 



Beszélgetni csak azzal jó, aki hallgatni is tud. Sőt, aki úgy tud hallgatni, hogy közben figyel és nem arra gondol, hogy mit fog majd válaszolni, illetve nem kalandozik el a figyelme. Jó beszélgetőpartnernek lenni egyszerre könnyű és nehéz, hiszen ha valaki olyasmiről beszél, ami  bennünket érdekel, akkor figyelni fogunk és reagálunk, viszont olyasmire odafigyelni, ami nem érdekel, a világ egyik legbonyolultabb dolga. (Lásd még a legtöbb iskolai órát.)

Múltkor a fiam egyik iskolai feladata arról szólt, hogy megtanulja, milyen a jó beszélgetőpartner. Tulajdonképpen angol társalgáshoz kellett, de nyugodtan taníthatták volna magyarból is. Nem vagyunk ugyanis tudatosak ebben, túl sokszor követünk el banális hibákat és váltunk ki ezzel a partnereinkből negatív reakciókat. Ha valamit közölni akarunk, akkor a pillanat hevében bántón tesszük, sokszor kifejezetten vitriolosan fogalmazunk, sőt, semleges dolgokat is inkább félreérthetően közlünk. A "beszélnünk kell" szavaktól mindenkinek borsódzik a háta, mert azt gondoljuk, hogy amikor ez elhangzik, az csak rosszat jelenthet. Nem beszélgetünk, hanem számunkra kellemetlen dolgokat fognak velünk közölni. 

Szerintem egy igazán jó kapcsolathoz kell a beszélgetni tudás. Az is, hogy félszavakból is megértsük egymást, de az is, hogy el tudjuk magyarázni, amit szeretnénk, ha a félszavak mégsem elegendőek. És a beszéd ne fenyegetés legyen, ne valami olyasmi, amitől félni kell. Egy jó kapcsolatban olyan védett hely alakul ki, ahol bármit el lehet mondani, és nem kell attól félni, hogy ítélkeznek felettünk. Ha a tapasztalatunk az, hogy jobb, ha hallgatunk, mert minden megnyilvánulásunkból csak baj lesz, akkor nem fogunk beszélgetni. A félelem megbénítja a kapcsolatot. És majd keresünk más beszélgetőpartnert... 

Meg lehet próbálni jó beszélgetések nélkül élni egy kapcsolatban, de hogy abban kis esély lesz a boldogságra, az is biztos.