Miket kellene tudnunk egymásról elköteleződés előtt, és miket nem szoktunk mégse megbeszélni?

Ha elkezdünk járni valakivel, vagyis egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és egyre erősebbek lesznek az érzelmeink, igazából nincs kedvünk kellemetlen kérdéseket feltenni, hiszen akkor megtörhet a varázs, amire olyan régen vártunk. Nem romantikus pénzről beszélni, nem romantikus azt firtatni, kinek milyen gyermekkori traumái vannak. Pedig ezekről a dolgokról tudnunk kellene, ha el akarjuk kötelezni magunkat egy ember mellett.

Nézzünk néhány nagyon fontos témát, amit ki kellene beszélnünk még mielőtt komolyabb lépésre szánnánk el magunkat.

1. Krízisek, kudarcok, konfliktusok kezelése, avagy mentális egészség

Tudjuk, milyen módszerekkel száll szembe a partnerünk egy válsággal, egy komoly konfliktussal? Hogyan reagál, ha nagy a baj? Lefagy, menekül vagy szembeszáll a problémával, megoldásokat keres? Magunkról tudjuk ezt? Mert sokszor az a gond, hogy ilyen szempontból még önmagunkat se vizsgáltuk meg, illetve azt hisszük, hogy bizonyos fajta bajokra majd a partnernek kell megtalálnia a megoldást.

Amíg minden jól megy, addig könnyű együtt lenni valakivel, akkor kezdődik az igazi megismerés, ha előáll a válsághelyzet. Beszélgessünk erről mindenképp: milyen nagy válságok voltak az életünkben, mit tanultunk belőlük, hogyan kezeltük, vajon jól kezeltük-e vagy ma már másképp állnánk hozzá.

2. Milyen párkapcsolataink voltak eddig és miért értek véget?

Nem az első randik témája talán, de kikerülhetetlen és nagyon is fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a részletekkel. Vajon a partnerünk minden felelősséget áthárít az exeire? Vagy vállalja, hogy volt, amiben ő tévedett? Elmismásolja a kapcsolat tönkremenetelének okait vagy képes elemezni és tanulságokat levonni? Ha tartja még a kapcsolatot valamelyik exével, az miért lehetséges? Ne vegyük rossz jelnek, ha még jóban vannak, sőt, ez kifejezetten pozitív: azt jelenti, hogy képes békésen szakítani és nem égeti fel a hidakat maga mögött.

3. Baráti kör, társasági élet iránti igény

Fontos, hogy ismerjük meg egymás barátait, de ne akarjunk minden találkozójukon ott lenni. Nagy hiba azzal próbálkozni, hogy a partnert leválasszuk a barátairól, eltiltsuk korábbi hobbijaitól, mert most már csak „mi vagyunk egymásnak”. Szűklátókörű és romboló szokás, amit sajnos sok párnál láthatunk.

Beszélgessünk arról, mit jelent számunkra a barátság, mi fér bele és mi nem, mennyi időt szeretnénk a barátainkkal tölteni és támogassuk a külön programokat, kötelezzük el magunkat amellett, hogy csak extrém esetben kérdőjelezzük meg egymás „hozott” kapcsolatait. Azt is tisztázzuk, kinek mennyi igénye van társasági életre és azt milyen formában szeretné kiélni. Ne akarjuk az extrovertáltat intróvá tenni és fordítva. Ha nem vagyunk összenőve és nem vállalunk kényszerből olyan szabadidős tevékenységet, ami nekünk nem szerez örömet, sokkal jobb lehet az az idő, amit tényleg egymásra figyelve töltünk.

4. Családi összejövetelek és hagyományos ünnepek

Bizonyos mennyiséget muszáj elviselni egymás családjából, de ne legyen az az elvárás, hogy mindenben részt kell vennie az új partnernek, ami nálunk szokás és fordítva. Ha nálunk van locsolkodás, de náluk nincs, akkor ne kényszerítsük a partnert, hogy részt vegyen ebben, csak, mert most már a mi családunk része.

Tisztázzuk a szüleinkhez fűződő kapcsolatunkat is és ne hallgassuk el, ha mélyre ható traumák vannak a családban, amelyekkel úgyis szembesülni fog a partner. Ha nem tartjuk a kapcsolatot bizonyos rokonainkkal, azt is magyarázzuk el. Ne akarjuk kibékíteni az elidegenedett családtagokat, csak, mert mi abban hiszünk, hogy mindenkinek jóban kell lennie a másikkal.

5. Együttlétek gyakorisága és jellege

Ez persze nagyon nehéz téma, mert egy szerelem elején alapvetően mindenki (vagy a legtöbben) sokkal intenzívebben kívánják az együttléteket, mint a „mézeshetek” végeztével, de ha nem ez az első kapcsolatunk, akkor lehet némi fogalmunk arról, hogy milyen gyakoriság és stílus felel meg nekünk leginkább. Ha az új partner ettől nagyon eltér, akkor nem valószínű, hogy hosszú távon működni tudna a kapcsolatunk.

6. Mit értünk monogámián és egyáltalán ezt akarjuk-e?

Kizárólagos kapcsolatra vágyunk? Ha igen, akkor ez számunkra mit jelent? Ne vegyük készpénznek, hogy a partner is pont ugyanazt érti ez alatt, mint mi, mert valószínűleg vannak eltérések, ráadásul az idők folyamán is átalakulhat a felfogásunk, szóval ezt a beszélgetést nem egyszer kellene lefolytatnunk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy csak akkor kapunk őszinteséget ebben az ügyben, ha a partner számíthat arra, hogy elfogadóan és nem felháborodva fogadjuk a magunk véleményétől eltérő nézeteit. Ha rögtön azzal jövünk, hogy valami nevetséges vagy abszurd, akkor nem lesz őszinte.

7. Anyagiak

Muszáj a pénzről is beszélnünk, mert ha elköteleződünk, akkor az az anyagiakat is érinti. Ki spórolós, ki költekező, mit gondolunk arról, ha nagyon különbözőek a jövedelmi viszonyaink, mit gondolunk a nemi sztereotípiákról (elvárjuk a férfitől, hogy eltartson vagy ennek már a gondolatától is kiráz a hideg)? Mire akarunk költeni és mire nem, az összes pénz közös-e vagy kinek-kinek marad saját zsebpénze, esetleg teljesen külön kasszán éljünk, és így tovább.

Ha mindezt nem próbáljuk viszonylag korán tisztázni, garantált, hogy nagy vitáink lesznek belőle.