A 7 leggyakoribb ok, ami miatt tönkre mennek a párkapcsolatok

Már a társkeresés időszakában érdemes tisztában lenni azzal, hogy miért mennek tönkre a párkapcsolatok, és akár ezeket szem előtt tartva kialakítani az új viszonyt.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a párkapcsolati válságok leggyakoribb oka a megcsalás, a rossz párválasztás, a szexuális elhidegülés. Valójában ezek inkább csak következményei a sokkal mélyebben rejlő okoknak.

1. Hiányzó kommunikáció

A legtöbb pár nem szán elegendő időt a beszélgetésre. Viszik az életüket, munkába járnak, nevelik a gyerekeiket, és naponta 10 percben megbeszélik a társukkal az aktuális teendőket. Ennyi. Ha mégis leülnek egymás mellé a kanapéra, nyomkodják a telefonjukat, pörgetik az oldalakat, videókat néznek, és ha a másik szól, még csak fel se emelik a fejüket.

Így nem csoda, ha a beszélgetésre kiéhezett partnerük egy csillogó szemű kollegának kezd el mesélni az érzéseiről, érdeklődési köréről.

Érdemes tehát tudatosan odafigyelni, hogy rendszeresen beszélgessünk a párunkkal, akár 10-20 év házasság után is. És nem csak a napi teendőkről, hanem arról is, hogy mi fáj, mi foglalkoztat, minek örülök, mire vágyom, mert csak így tudjuk megélni az annyira vágyott lelki közelséget.

2. Ki nem mondott vágyak, elvárások

Számtalan olyan válságban lévő párral beszélgettem, ahol az volt az egyik fő probléma, hogy az egyik fél neheztelt a másikra, mert az nem találta ki, hogy ő mire vágyik. Durva tévhit azt gondolni, hogy ha a másik igazán szeret, akkor pontosan tudja, hogy mire van szükségem, mire vágyom, és azt azonnal teljesíti is. Ez egy csecsemőnek lehet jogos vágya az anyukájával szemben, de egy felnőtt párkapcsolatban mindez irreális elvárás.

A másik ember, bármennyire is szeret, nem képes kitalálni a ki nem mondott elvárásaimat. Egészen egyszerűen azért, mert nem gondolatolvasó! Emiatt megsértődni, esetleg napokig duzzogni gyerekes reakció.

Érdemes először magamban tisztázni, hogy valójában mit szeretnék, mire vágyom, és azt hangosan kimondva kérni a páromtól. Kérni nem szégyen, és ettől még nem leszek követelőző hárpia, mert a páromnak joga van nemet mondani a kérésemre. Ennek a kockázata mindig fennáll, de egy felnőtt, lelkileg egészséges ember ezt a kockázatot kibírja.

3. A másik hibáztatása, bosszúállás

Szintén gyakran látom a tönkrement párkapcsolatokban, hogy a felek kölcsönösen egymást hibáztatják. A másik folyamatos kritizálása, alázása, vádolása pillanatok alatt tönkreteszi a párkapcsolatot. A kritizáló fél azt érzi, hogy neki van igaza, amikor bírálja a párját, a másik pedig elkezd eltávolodni tőle érzelmileg, és egy idő után már egyáltalán nem is akar megfelelni az őt folyamatosan megalázó párjának.

Vannak, akik kifejezetten elkezdenek keresztbe tenni a másiknak, és elkezdődik valamiféle bosszúhadjárat. Amikor kölcsönösen bosszút állnak egymáson, attól a pillanattól kezdve egy olyan lejtőre kerül a kapcsolat, ahonnan már nagyon nehéz visszahozni.

4. Régi sérelmek emlegetése

Vannak, akik profik a sérelmek gyűjtögetésében. Pontról pontra, napra pontosan fel tudják sorolni, hogyan, miként bántotta meg őket a másik. Ha egy kicsi fájdalom éri őket, már elő is veszik az 562 pontos listájukat, és tételről tételre a másik fejére olvassák az elmúlt tíz év összes bűnét.

A másik ilyenkor megsemmisülten hallgat, mert ismét kiderült, hogy egy semmirekellő alak. Egy idő után pedig azt gondolja: teljesen mindegy, mit csinálok, úgyis csak rossz lehetek. És elkezd valóban bántó dolgokat művelni.

A sérelmek gyűjtögetése helyett jobb lenne a konfliktusokat megbeszélni és feloldani. Ehhez persze jó lenne ismerni legalább egy konfliktuskezelési módszert, ami valóban működik. Többféle módszer van, amit érdemes megtanulni, javaslom az Erőszakmentes kommunikációt vagy a Gordon-módszert.

A sérelmek gyűjtögetése helyett pedig áthelyezhetjük a fókuszunkat, és elkezdhetjük összegyűjteni, hogy miért szeretem a páromat, mennyi jó dolog van a kapcsolatunkban. Ha pedig mindezt még el is mondjuk neki, az valóban erősíteni fogjuk a viszonyunkat.

5. Tiszteletlenség

Amikor bajban lévő párokkal beszélgetek, újra meg újra elborzaszt az a tiszteletlenség, ahogy egymással beszélnek. Amikor nagyon elmérgesedik egy kapcsolat, általában megjelenik a gúny, a másikat nevetségessé tevő mondatok, pofavágások, szemforgatások. Meg sem kell szólalni ahhoz, hogy kifejezzük a másik iránti megvetésünket.

Amikor már itt tart egy kapcsolat, tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is vagyunk még együtt, ha ennyire nem becsülöm, tisztelem a páromat. Ha szeretnénk együtt maradni, mert mégiscsak van valami, ami összeköt minket, akkor figyeljünk tudatosan arra, hogy mennyire engedjük meg magunknak a tiszteletlen gondolatokat, és mennyire hagyjuk, hogy ezek kifejeződjenek.

6. A lojalitás hiánya

Amikor egy veszekedés után a pár egyik tagja a barátja, barátnője vagy anyukája vállán sírja ki magát, és közben minden rossznak elmondja a párját, azzal megsérti a kettőjük közötti lojalitást. Hogyan bízhatnék meg valakiben, aki egy vita után nem velem akarja rendezni a konfliktust, hanem kígyót-békát kiabál rám az első embernek, aki meghallgatja?

Lehet, hogy egy ilyen panaszkodás a sértett fél haragját egy kicsit enyhíti, de biztos, hogy a párkapcsolatot is tönkre vágja.

Sokkal jobb megoldás egy heves vitából kiszállni (még mielőtt haragunkban megbocsáthatatlan dolgokat mondanánk a másiknak…) azzal a megjegyzéssel, hogy „elmegyek lehiggadni, de vissza fogok jönni, és szeretném, ha higgadtan meg tudnánk ezt beszélni”. A lehiggadásban segít egy séta, miközben összeszedhetem, hogy mi zavart, mit érzek most, mire lenne szükségem. Érdemes megfogalmazni egy-két mondatot, amiben a fenti dolgokat összeszedem. Ezek után pedig menjünk vissza, és a párunkkal próbáljuk megbeszélni a történteket, ne a barátnőnkkel vagy az anyukánkkal.

7. A származási családról való leválás hiánya

Ez általában úgy jelenik meg, hogy a pár egyik vagy mindkét tagjának a szülei bejáratosak az új család lakásába. Anyuka bármikor átjöhet, rendet rak, elmosogat, beleszól a gyereknevelésbe. Probléma lehet a gyakori telefonálás is, amikor a pár egyik tagja a szülőjével beszéli meg az aktuális gondjait.

Ebben a helyzetben a pár egyik tagja a szülőjéhez lojális, a másik fél pedig azt éli meg, hogy kiszorul a saját családjából, nincs is rá szükség. Nem csoda, ha ilyenkor akad egy párás szemű kolléga/kolléganő, aki biztosítja őt arról, hogy neki bezzeg hatalmas szüksége lenne rá.

A leválás nem könnyű, de muszáj végigcsinálni, ha egészséges, működő párkapcsolatot szeretnénk. Fontos tudatosítani, hogy amikor párunk lesz, attól kezdve vele alkotunk új családot, és nem árt, ha a származási családunkkal szemben pedig kijelöljük a határainkat.

Ha úgy érzed, hogy a korábbi párkapcsolataid sorra tönkre mentek, és fogalmad sincs, hogy miért, gyere el coachingra, ahol megkeressük az elakadások okait!