Párkeresés

Van-e értelme a 3 másodperces szabálynak?

Ha férfiként ismerkedni kívánunk, különféle lehetőségek közül választhatjuk ki a számunkra megfelelő hódítási formát. Egyesek online társkeresőznek, mások szociális körökbe járva várják, hogy leszólítsák őket, még olyanok is akadnak, akik a párkeresés elsőre kockázatosabbnak tűnő válfajait kísérlik meg művelni, és ők maguk próbálnak addig még számukra idegen nőket megközelíteni.

Úristen, összeköltözünk! Vagy mégsem? /1. rész

A párkapcsolat egyik legizgalmasabb időszaka az összebútorozás. Manapság már igen ritka, hogy erre csak az esküvő után kerül sor, szeretjük kipróbálni az együttlakást, mielőtt még komolyabban elköteleződnénk, és ez teljesen logikus is. Ha nagyon nem passzolunk össze, jobb, ha még ebben a szakaszban rájövünk, hogy nem kellene erőltetni a közös jövőt.

Hogyan telt a 2015-ös éved társkeresési szempontból?

December végén, január elején hajlamosak vagyunk visszatekinteni az elmúlt évre: melyek voltak a fontos események, mit értünk el, mit veszítettünk, mire emlékszünk szívesen, mit felejtenénk el, de nem tudunk, mi az, ami egy adott pillanatban fontosnak tűnt, és mostanra kiderült, hogy egyáltalán nem volt fontos...

Érdemes-e berúgni a randin?

Így szilveszter után nem merném túl komoly témával indítani az évet és persze annyira bonyolulttal sem, ami a késői józanodáson áteső olvasóból a „mivan?” reakción kívül mást nemigen váltana ki. A címben feltett kérdésre kézenfekvőnek tűnhet a válasz: „hülye az, aki egy randevún leissza és leégeti magát ezzel”. Nyilván sokféle randi van, lehet egy kellemes forraltborozásnak is lerészegedés a vége és megmaradhat mindez kellemes élményként is.

Best of RandiBlog - 2015 legsikeresebb bejegyzései

Ismét eltelt egy év, és mérhetetlenül nagy öröm számunkra, hogy egyre többen olvassátok a blogot. Ilyenkor érezzük igazán, hogy szakértőink és munkatársaink fáradozásai nem hiábavalóak, hiszen valóban értékes tartalmakat sikerül előállítanunk. Évzárás gyanánt összeállítottuk Nektek 2015 legsikeresebb blogbejegyzéseit! Fogadjátok szeretettel!

Karácsony és egyéb újévi projektek

Ciki-e magányosnak lenni?

A magány kifejezést hallva rengeteg asszociáció juthat az eszünkbe, de a jelenkor embere kevésbé gondol az önismeretében elmélyült, bölcs filozófusra, vagy az erős, kemény harcosra (aki magányában edződött meg) akkor, ha a téma terítékre kerül. A magány tanító ereje és értéke inkább a lélektant kedvelők által bír jelentőséggel, sőt igen konkrét elhatárolásokat is tesznek sokan aközött, hogy valaki például „magányos” vagy szimplán „csak” egyedül van.

Életképtelenséget mutat-e, ha egy férfi komoly tervekkel keres partnert?

Figyelni szoktam a cikkeim közzététele után megjelenő reakciókat, visszajelzéseket és természetesen azt is, hogy a társkereső embereket milyen kérdések foglalkoztatják. Azokon a kommenteken, amik egy írás tartalmára vonatkoznak, és konkrét pontokat érintenek, (megerősítő, kiegészítő vagy esetleg kritikus jelleggel) valamint intelligens nézőpontokat, véleményeket próbálnak közvetíteni, magam is el szoktam gondolkodni és a további elmélkedéseim végtermékét újra (akár pszichológiai, szakmai vonatkozásokkal kiegészítve) beemelem későbbi mondanivalómba.

Udvaroljak-e olyannak, aki párkapcsolatban él?

Ha a végleteket nézem, akkor alapvetően két szélsőséges állásponttal találkoztam eddig: az egyik körülbelül így hangzik: „az a nő foglalt, akin fekszenek, miért ne fűzhetném az agyát főleg akkor, ha velem boldogabbá válhat?”, a másik meg valami ilyesmi: „tiszteletben kell tartani mások kapcsolatát, inkorrekt és gerinctelen dolog olyan valakinek csapni a szelet, akinek párja van”. Szóval, a témához gyakran morális szempontok alapján közelítünk, és aszerint mérlegelünk leginkább, hogy a lelkiismeretünk mit szól ehhez a kérdéshez.

Mit várnak a férfiak az első randitól?

Az első randi külön műfaj, főleg a netes társkeresésben: a hagyományos módon létrejött ismerkedésekkel ellentétben ez körülbelül olyan, mint egy állásinterjú, csak egy kicsit még rosszabb. De ha már jó pár kellemetlen első randink volt, akkor körülbelül kialakul bennünk, hogy mi az, amin szívesen változtatnánk, vagy, hogy mit szeretnénk látni a partnerünktől. Nos, mit szeretnének a férfiak?

Mikortól számít valami randinak, illetve párkapcsolatnak?

A kamaszokra utalva még nem tűnik túl furcsának, ha a 16 éves gyerekünk, vagy testvérünk hazaállítva közli, hogy az a csaj/pasi, aki tetszik neki, tulajdonképpen érthetetlenül viselkedik vele és fogalma sincs arról, hogy mit is akar tőle. De az az információ, hogy ez a felnőttek esetében sincs másképp, elsőre meghökkentően vagy meglepően hathat ránk.

Senki sem elég jó? Egy társkeresési paradigmaváltásról

Sokan keresnek fel párkeresési, kapcsolatkialakítási problémákkal. Ezt azért hangsúlyozom, mert ilyenkor a fókusz eltér az általában „szokásos” párkapcsolati kérdésektől, nem arról folyik az eszmecsere, hogy miként is tudná az illető jövendő társkapcsolatát sikeresen felépíteni, hanem inkább maga a megfelelő személy megtalálása jelent komoly és sokszor elérhetetlennek tűnő feladatot az érintett számára.

Kellenek-e a drámák egy párkapcsolatban?

A szerelem nem egy indulatmentes műfaj. Tudja ezt mindenki, az is, akinek része volt benne és valószínűleg érzékelni fogja az a szerencsés is, akire vár még ennek a csodának a megtapasztalása. Nincs is ezzel gond, hiszen intenzív érzelmeket lehetetlen úgy megélni, hogy azok nem visznek el minket időnként valamilyen, egyébként nem feltétlenül konstruktív irányba. Mindez belefér, főleg akkor, ha az indulatok kifejezését mederben lehet tartani és azok nem rombolják, inkább energetizálják a közös kapcsolati egységet.

Etikus-e egyszerre több emberrel ismerkedni?

Nem véletlenül emeltem ki a címben az „etikus” jelzőt, ugyanis a témához általában pont ebből az irányból közelítünk. A morális dilemmák szinte minden olyan ember életében előkerülnek, akik randevúk sorába kerülve igyekeznek mérlegelni leendő partnereik „sorsát”.

A „még nem állok készen egy kapcsolatra” jelenségről

Annyiszor találkoztam vele, hallottam csalódott hölgyek és férfiak történetében és persze kaptam meg én is, hogy arra jutottam, leírok pár gondolatot arról, hogy miért is lehet olyan gyakran belefutni ebben a korántsem biztató, kifogásnak tűnő mondatba. Nyilván akkor a „legjobb” ezt benyelni, ha már néhány randin túljutottunk, esetleg a szexualitás is megjelent.

Amiért a „vergődő párkapcsolatok” gyakran egy új viszonyban végződnek

Mindannyian ápolunk ideákat arról, hogyan kell összejönni, úgy, ahogy arról is, mi a szakítás tisztességes és egyenes módja. Kár, hogy ez a gyakorlatban annál ritkábban sikerül. Valahogy nehezen elképzelhető, hogy egy intenzív érzelmi kötelékben, teljes higgadtsággal és józanságunkkal képesek legyünk arra, hogy a következő, szinte már Monty Python stílusú jelenetet előadjuk azzal a partnerrel, akivel már hónapok (adott esetben évek) óta „ütjük-vágjuk” egymást.