Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

A nyitott testtartás varázsereje a párkeresésben

Neked mi a természetes? Az, hogy összefonod a karjaidat, a mellkasod előtt, kicsit görbe háttal jársz, vagy ha kidüllesztett mellel sétálgatsz? Merev a mozgásod, vagy puha, kihúzod magad és a karod lazán lóg a tested mellett, vagy zsebre tett kézzel járkálsz? Ha fotóznak, az elsősorban virítasz középen, vagy igyekszel minél hátrébb húzódni, vagy lehetőleg úgy helyezkedni, hogy ne is látszódj a fotón? Te vagy az, aki barátságosan mások vállára teszi a karját, vagy ezt inkább mások teszik veled, és számodra ez kellemetlen?

Ha profilképben gondolkodunk, ahogy már sokszor volt róla szó, vannak bizonyos aranyszabályok, amelyeket érdemes betartani, például, hogy te légy a kép középpontjában, és ne úgy nézz ki rajta, mint egy rakás szerencsétlenség... No de mitől néz ki valaki egy rakás szerencsétlenségnek? Például attól, ahogy odaáll a kamera elé. Nyilván az öltözés is számít, de hiába aggatunk egy bizonytalan, szorongó emberre menő ruhát, ha azt nem tudja viselni. (Bár nemrég olvastam, hogy a márkás ruhák placebo hatással bírnak: viselőik tényleg magabiztosabbnak érzik magukat tőlük, szóval a ruha igenis számít.) A lényeg azonban az, ami belülről fakad, és ami a testtartásban nyilvánul meg.

Eli Finkel and Paul Eastwick pszichológusok szerint a titok a nyitott testtartás varázsereje: hiába mondják a férfiak, hogy elsősorban a csinos nőkre buknak, és hiába gondolják azt a nők, hogy a férfiak valós vagy reménybeli társadalmi státusza mérvadó (a pszichológusok felmérése szerint a társkeresők többsége ezt állítja), tudattalanul mégiscsak a nyitott testtartást favorizálják, ha valós helyzetbe kerülnek. 

Ami persze az extrovertáltak malmára hajtja a vizet, mert ők azok, akik kifelé fordulva élnek, akiknek nem a befelé nézés a természetes. Nekik igazán nem is kell tudatosítaniuk magukban, hogy mitől lesznek vonzók. De azok számára, akik automatice biztos, hogy szívesebben kulcsolják össze a karjukat, sőt, keresztezik az alsó lábszárukat, mint hogy a tarkójukra helyezett kézzel kényelmesen hátradőljenek, vagy csak enyhe terpeszben, egyenes gerinccel álljanak egy társaság közepén, és ettől ne érezzék magukat kényelmetlenül, nagyon hasznos, ha tudatosítják, hogy a testbeszédük milyen fontos, bár néha téves információkat közvetít a külvilág felé.

Vagyis a lazaságot, amit akár nyitott testtartásnak is nevezhetünk, gyakorolni kell. De ha mindez mesterségesnek hat, akkor inkább visszatetsző. Illetve vannak olyan testtartások, amelyek már a túlzottan nyitott és túlzottan laza kategóriába tartoznak: teszemazt egy férfi széles terpesze a metrón... Vagy a kifejezett páváskodás, amely már nem vonzó, hanem komikus hatást kelt. 

Általában véve mégis elmondható, hogy az összehúzódó, görbe hátú, nyakig begombolkozott fajta megjelenés nem nyerő, főleg olyan közegben, amelyben a megjelenés az elsődleges (sok online társkereső működik így). A fent említett pszichológusok egy kis teszttel is bizonyították, hogy mennyit számít az a bizonyos pozitív testtartás: tizenkét új profilt tettek fel egy társkeresőre, de ezek mögött csak hat ember volt: minden résztvevőről 2 profilt készítettek, és az egyetlen különbség az egyes emberek profiljai között az volt, hogy zárt vagy nyitott tartásban fotózták le őket. A nyitott tartás 27%-os plusz sikert jelentett.

És hogy miért ennyire fontos ez az átkozott poszturális kommunikáció (vagyis a testbeszéd)? Mert tudattalanul arra következtetünk belőle, hogy az illető mennyire egészséges, mennyire őszinte, és mennyire magas a társadalmi státusza: hiszen a megalázott, szolgai szinten tengődő ember sosem húzhatja ki magát úgy istenigazából, de a görbe hát a betegség, sőt, sokszor a sunyiság képzetét is kelti, akár okkal, akár ok nélkül. 

Ha javítani akarunk a testbeszédünkön, próbáljuk elemezni, hogy milyen testtartásokat szoktunk felvenni, és igyekezzünk tudatosítani magunkban, hogy mikor sugárzunk nem kívánt üzeneteket - mert persze ha nőként kifejezetten el akarunk utasítani egy férfit, akkor a zárt testtartás a célszerűbb, megvan annak is a létjogosultsága. 

Persze attól, hogy a nyitott testtartás sokak számára vonzó, még nem jelenti, hogy némi zártság ne lehetne vonzó másoknak. Az összefont karok például nem csak elzárkózást, hanem határozottságot is sugározhatnak, ha egyenes derék és enyhe terpesz társul hozzájuk: egy férfi esetében ez például lehet vonzó profilkép. De ha már eljutottunk a randiig, akkor nem állandósíthatjuk a profilképünket, valóban az egyre magabiztosabb viselkedés alapján válhatunk vonzóvá.