A bókolás pszichológiája - 1. rész

Írta: Lázár Gergely

Hogyan lehet jól bókolni?

Kardinális kérdés lehet ez egy olyan férfi számára, aki szeretne megismerkedni álmai nőjével, vagy esetleg már randiznak és igyekezne kimutatni vonzalmát a hölgy felé. Talán félhet attól, hogy ügyetlen lesz, vagy attól, hogy esetleg túlzottan nyomulósnak tűnhet, és ezért nem marad kihívás.

Nem alaptalanok ezek a félelmek, ugyanis a dicséret, bókolás manapság igen csak a manipuláció eszközévé vált és nem egyszer találkoztam én is azzal a tapasztalattal, hogy férfiak minden szépet elmondtak választottjuknak csak azért, hogy valahogy a bugyijukba férkőzzenek.

Ezek után hogyan maradjunk hitelesek? Hogyan éreztessük valakivel, hogy szépnek, kívánatosnak, szellemesnek tartjuk, úgy, hogy közben ne megvásárolni akarjuk az illetőt?

Tisztázzuk először a bók jelentőségét. Ha némi pszichológiai műveltséggel rendelkezel, valószínűleg ismered a Maslow - piramist. Ha nem, akkor csak tömören: a Maslow – piramis szintezve ábrázolja az emberi szükségleteket az alapvetőktől a magasabb rendűekig. Az elismerés szükséglete (önbecsülés, mások általi elismerés, hírnév, becsvágy) alapvető jelentőségő, bár nem tartozik a legelemibbek közé. A bókolás során, ha az sikeresen megy végbe, a másik ember ez irányú szükséglete nyerhet kielégülést, amit autentikus formában a bókot fogadó személy „öröme” követ. Mások a szavakban való elismerést szeretetnyelvnek nevezik, és azt mondják, egyeseknek kisebb, másoknak (pl. egy nárcisztikusabb valakinek) nagyobb igénye van rá.

Sajnos a bókolás nem ennyire zökkenőmentes a gyakorlatban. :)

Először is, elég nehéz úgy bókolni, ha magunkat sem szeretjük. Az önismeretnek kétségkívül van egy fájdalmas része. Ehhez hozzátartozik gyarlóságaink felismerése, korlátaink megtapasztalása. Mivel ezt már személyiségfejlesztő alkalmak során én is átéltem, biztosíthatlak, elég kellemetlen szembesülni velük. Azonban van egy pozitív oldal is, ami valamilyen szempontból következik is az előbbiekből. Önmagunk pozitív vonásainak, készségeinek meglátása és az, hogy ezekért először is MAGUNKAT kezdjük el dicsérni. Nekem gyakori szokásom volt nyári vizsgaidőszakok során, hogy egy sikeres teljesítés után, megjutalmaztam magam egy fagyival, mintegy elismerve meggyőző teljesítményem.

Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy amíg magunkat nem tudjuk dicsérni, hitelesen másnak sem leszünk képesek bókolni. Azért, mert nyilvánvalóan ugyanazokat a pozitívumokat fogjuk másokban is felfedezni, amiket a saját tükrünkben meglátunk. Sőt! Hadd fokozzam. Amíg magunkban nem ismerjük fel önnön erényeinket, fogadni sem leszünk képesek a bókokat. Láttam már nőket, akik nem tudtak mit kezdeni egy virággal és a kellemes és egyben férfias udvarló helyett, kerestek inkább egy „seggfejt”, akivel lealáztatták a nőiességüket. Nyilván azért, mert nem szerették magukat és ez a bánásmód illett addigi hiedelemrendszerükhöz.

Szóval… első lépés: önismeret.

Következő.

Ha már túljutottunk ezeken a gátakon, jöhet a technikai rész. Hogyan csináljuk? Első és legfontosabbnak azt tartom, hogy a bók ne legyen általános. Ahogy gyakorlatot szerzünk abban, hogyan vegyük észre saját speciális kincseinket, tegyük ezt a másik emberrel is.

Egészen konkrétan, ha mindenképpen az elcsépelt „szép a szemed” dumát akarjuk tolni, akkor beszéljünk arról, mi az, ami szépséget okoz benne számunkra. Hogyan érezzük magunkat tőle? Volt olyan, mikor épp stresszes és fáradt hangulatban történt meg egy találkozóm. A másiknak olyan mosoly volt a tekintetében, nézésében, hogy úgy éreztem, valami folyamatosan tölt fel energiával, és ha egy mondatot se beszélnénk, ez akkor is így lenne. Így ezt el is mondtam neki, hozzátéve mi ebből a „saját élményem”. Ebben a formában ütött a szövegem, hiteles volt az, amit és ahogy közöltem vele.

Persze lehet ezt szexuálisabban is csinálni. Csak előtte mérjük fel a szituációt és ne azzal kezdjük az ismerkedést, hogy „már vagy húsz perce merevedésem van, ahogy a melleidet nézem, eszméletlenül formásak és szexik”. Belefér ez akkor, ha van rá befogadóképesség (most a szó szellemi értelmében véve) és van hozzá elég spirituszunk is.

Ne felejtsük el, hogy az intim jellegű dicséretek és kritikák mindig sokkal jobban építik, vagy rombolják a másik fél önértékelését, mint az, ha például valamely képességét devalváljuk. Erre is kitérhetünk.

Befejezésképpen ebben az írásban megemlíteném még, hogy rendkívül fontos az odafigyelés. Ez önmagában banális közhely, mindjárt megérted, mire célzok. Tegyük fel, találkozunk valakivel, aki lelombozódva, rosszkedvűen érzi magát. Ilyenkor ne ugorjunk egyből olyan magas energiaszintre, hogy máris ész nélkül bókolgatni kezdünk, hanem teremtsünk inkább egy kis rapportot, összhangot, mutassunk némi empátiát azelőtt, hogy ellőnénk első dicséretünket. Ugyanis ennek elfogadásához is legalább annyira szükséges egy megfelelő érzelmi állapot, mint az adásához.

Folytatás következik.

Forrás: www.randidoctor.hu