Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

A kisajátítás réme

Az utóbbi időben többektől hallottam, hogy netes társkeresésnél már az első levélváltások idejében felmerül, hogy a fiúk, férfiak kizárólagosságot akarnak - már akkor, amikor még sehol se tart az ismerkedés, és a partner természetesen több jelölttel is beszélget. Lehet, hogy hasonlót férfiak is tapasztalnak, csak nálam alakult úgy, hogy nőktől hallottam ezt a panaszt. Persze az, hogy egy férfi kisajátítós attitűdöt vesz fel, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő ne ismerkedne párhuzamosan több nővel is, miért ne tenné. Miért köteleződne el bárki is pár levél vagy cset után, amikor még egyáltalán nem ismeri a másikat, ráadásul valószínűleg többször tapasztalta a magyarázat nélküli eltűnés nagyon kellemetlen jelenségét?

Vajon mi lehet ennek az indokolatlanul korai és abszurd kisajátítási mániának a hátterében? Egyrészt vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a nők ezt romantikusnak, kellemesnek találják, mert a birtoklási igény esetleg arra utalhat, hogy az illető férfi komolyan gondolja az ismerkedést. Noha férfiak nem olvasnak rózsaszín regényeket, azokban ugyanez a jelenség figyelhető meg: a férfi főhős, aki egész eddigi életében nőcsábász volt, és a féltékenység messze elkerülte, választottja kapcsán vadállattá változik, és minden riválist legszívesebben leütne, aki a hölggyel akár beszélget, akár táncol, akár flörtöl... Lehet, hogy sokak számára ez hízelgőnek hangzik, de a valóságban inkább szomorú és borzasztó nehéz elviselni. (Főleg akkor, ha a kisajátító férfi nem is tetszik különösebben.)

Ráadásul egy netes ismerkedésnél teljességgel indokolatlan is ez a hozzáállás, mivel még messze nem értek abba a fázisba, hogy komolyabb érzelmeket táplálhatnának egymás iránt, tehát az idő előtti kisajátítási attitűd inkább csak pózolás, illetve a férfi teljes bizonytalanságának a jele. Aki egészséges önbizalommal rendelkezik, az nem foglalkozik azzal, hogy a levelezőtársa hány másik jelölttel levelez, és randizgat: ha illenek egymáshoz, úgyis lesz a dologból valami, ha meg nem, akkor nem. Nincs miért parázni az esetleges riválisok miatt.

Van, akinél ez a viselkedésmód arra utal, hogy narcisztikus személyiség, és valóban ki akar sajátítani, de olyan mértékben, hogy az életünk minden területén korlátozni próbál bennünket. Először csak a riválisok létezését nehezményezi, aztán már a barátaink se fognak tetszeni, elszigetel a családunktól, ellenőrzi a levelezésünket, lehallgatja a telefonunkat... Ami kezdetben imponáló viselkedésnek tűnt (milyen határozott, tudja, mit akar, és meg is szerzi), arról kiderül, hogy abnormális. (Lásd még a Sötét triászról szóló korábbi posztomat.

Hogyan védekeznek a nők (vagy éppen a férfiak) a kisajátítós attitűd ellen? Van, aki egyszerűen megmondja, hogy ez neki nem pálya, és elköszön. Van, akinek imponál, hogy ő ennyire erős érzelmeket szított valakiben (pedig még csak a fotóit látta az illető), és belemegy a játékba, esetleg tényleg minden más levelezését beszüntetni, és naivan azt reméli, hogy megtalálta az igazit. Aztán vagy lesz a dologból kapcsolat (és a kisajátítósdi egyre terhesebbé válik), vagy kiderül, hogy az egész csak kamu volt, és az illető szexen kívül másra nem pályázott.

Olyanok is vannak, akik a békesség kedvéért belemennek a játékba, és úgy tesznek, mintha elfogadnák a kisajátítást, de a valóságban továbbra is tartják a kapcsolatot másokkal, és randiznak, amikor úgy tartja kedvük. Ebből persze adódhatnak problémák, mert a féltékeny "imádó" előbb-utóbb rájön, hogy őt becsapták, és ilyenkor borzasztóan meg tud sértődni, jeleneteket rendez és képtelen elfogadni, hogy nem tartanak rá igényt.

A legjobb, ha amint felmerül ez a téma, és érezzük, hogy a partner már kivetette ránk a hálóját, tisztázzuk, hogy mi mikortól számítjuk a kizárólagosságot, hogyan gondolkodunk a párhuzamos randizásról. Nem nyerünk azzal semmit, ha csak azért, mert nem szeretnénk megszakítani a levelezést, olyan játékszabályokat fogadunk el, amelyek nem nekünk valók. Normális, szerethető partner csakis abból lesz, aki nem kényszeríti ránk a paranoiáit, és aki egészséges önbizalommal rendelkezik.