Anyu kedvéért megnősülök / férjhez megyek

Mivel az ünnepek alatt sokkal többet látjuk különböző rokonainkat, főleg a szüleinket, mint máskor (bár egyesek úgyis napi kapcsolatban vannak a szülőkkel, sőt, esetleg velük is laknak), ilyenkor a mikor érsz már révbe kisfiam/kislányom című szövegek még gyakrabban hangzanak el, mint az év többi részében.

De az üzenet akár ellentétes is lehet: olyan béna, kétbalkezes, semmirevaló vagy, hogy neked úgyse jut partner, örök agglegény / vénlány maradsz, mi lesz veled, ha meghalunk… A legritkábbak azok a szülők, főleg anyák, akik teljes mértékben képesek megtartóztatni magukat attól, hogy beleszóljanak a gyerekeik felnőtt életébe és főleg abba, hogyan alakítják a szerelmi életüket, ha van nekik, és hogyan nem, ha nincs.

Akármelyik üzenetet is kódolják belénk, választhatunk, hogy beteljesítjük-e a jóslatot, követjük-e anyánk tervét vagy épp ellenkezőleg, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne az történjen, amit ő szeretne. Akármelyik irányba is indulunk, az a baj, hogy ő vagy a tágabb értelemben vett család fogja meghatározni a cselekedeteinket, és nem mi magunk.

De mi van, ha a szülőről, aki már nagyon szeretné, ha elrendeződne a sorsunk, hirtelen kiderül, hogy súlyos beteg és az a kívánsága, hogy még láthassa, hogy házasságot kötünk, esetleg az unokáját is szeretné megismerni? Vajon kinek van ereje elutasítani egy ilyen kívánságot, még ha alapjában véve nem is érzi úgy, hogy máris szeretne családot alapítani?

A Bérelhető feleség című film főhőse, Luiz ilyen dilemma elé kerül: imádja az anyukáját, de megrögzött agglegény és annyira ódzkodik minden elköteleződéstől, hogy kínosan ügyel rá: minden kapcsolata maximum három hónapig tartson, utána be kell fejeznie, mert félő, hogy szerelmes lesz és attól fogva nincs menekvés. Mikor az anyukája bejelenti, hogy már csak hat hónapja van hátra, Luiz nem lát más megoldást: el kell játszania, hogy van egy menyasszonya, akivel nemsokára családot is fog alapítani.

Komédiáról lévén szó már az elején nem vesszük komolyan, hogy az anya beteg, és persze azt is tudjuk, hogy a felbérelt menyasszony és a megrögzött agglegény biztosan egymásba szeretnek a történet folyamán, hiszen ezek a műfaj szabályai. Ugyanakkor ez a forgatókönyv akár lehetne valóságos is. Igazi súlyos beteg anyával és igazi házassággal.

Jómagam lassan 20 évvel ezelőtt tanúja voltam egy ilyen történetnek: az egyik barátnőm édesanyja menthetetlen beteg lett, és mikor a barátnőm ezt megtudta, csak, hogy a kedvében járjon, újra összejött a sráccal, akivel korábban évekig járt, csak úgy érezték, nem tudnak megegyezni abban, hogy hol éljenek, és pillanatok alatt teherbe is esett. Anyukája már nem érte meg se az esküvő napját, se az unoka megszületését, de abban a tudatban távozhatott, hogy egy szem lányának sorsa elrendeződött, nem marad magányos.

Úgy tűnik, a házasság működik, mert azóta is együtt vannak, és őszintén nem tudom, mi lett volna, ha a barátnőm anyukája nem betegszik meg vagy a srác nem érzi úgy, hogy neki most azonnal el kell vennie a nőt, aki korábban szakított vele.

Alapvetően azért nem tartom jó ötletnek, hogy csak (vagy elsősorban) azért házasodjunk össze és /vagy vállaljunk gyereket, mert ezzel a szüleink kedvében akarunk járni. Túl nagy teher ez egy fiatal páron és nagy esély van rá, hogy rosszul sül el. Hiszen az az ember, akinek a kedvéért mindezt megtettük, nemsokára már nem lesz velünk, nekünk meg együtt kell élni egy hirtelen felindulásból hozott, egész jövőnket meghatározó döntéssel.

Érthető annak a szülőnek a szorongása, aki attól fél, hogy a gyermeke magára marad, boldogtalan lesz, ugyanakkor ez azért elsősorban érzelmi zsarolás a szülő részéről, illetve annak a bevallása, hogy a gyereket nem tartja elég felnőttnek ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon. Nem tartja alkalmasnak a független életre, mindenképp egy másik emberre tenné a gyerek „boldogításának” terhét.

Persze nagyon sok szingli van, akit nem is lehet ilyesmivel zsarolni, mert ehhez az is kell, hogy legyen alkalmas jelölt, akivel össze lehet házasodni, és ha van is, simán lehet, hogy a fiatal nem enged a késztetésnek és nem teljesíti anyukája / apukája utolsó kívánságát. Ehhez pedig minden joga megvan, még csak rosszul sem kell éreznie magát miatta, hiszen az ő életéről van szó és már elmúltak azok az idők, amelyekben a szülők határoztak a gyerekeik házasodása felől.