Ezért veszélyes, ha első pillantásra működik a kémia

A legtöbb társkereső álma, hogy meglátja az új randipartnerét, és első pillantásra működik a kémia. Igen, ez szuper romantikus, de nagyon veszélyes dolog is! Ha nem használod az eszedet, a hatalmas szerelem hevében pillanatokon belül a gyerekkori családi poklodat állíthatod elő.

Járt hozzám coachingba egy huszonéves lány, Kriszti, aki már jó néhány elbénázott kapcsolaton volt túl, amikor egy kocsmában véletlenül találkozott Karesszal. Szerelem volt első látásra. Úgy érezték, hogy egymásban megtalálták az Igazit. Napokon belül szenvedélyes szerelem bontakozott ki közöttük. Minden este találkoztak, napközben csak egymásra tudtak gondolni, állandó csetkapcsolatban voltak. Másfél hét múlva összeköltöztek, és hónapok teltek el meseszerű boldogságban.

Aztán Karesz a szerelem jegyében elkezdte kontrollálni Krisztit. Megmondta neki, mit vehet fel, hová mehet, melyik barátnőjével nem találkozhat. A lány egyáltalán nem fogott gyanút, úgy gondolta, mindez a férfi határtalan szerelmének a jele, és Karesz csak vigyázni akar a kapcsolatukra. Egy hónap múlva a férfi kritizálni kezdte Krisztit. Nem tetszett a főztje, a haja, a külseje, a viselkedése. A lány csendesen beletörődött, mondván, Karesz egy kicsit kritikus, de alapvetően jót akar, segít neki jobbá válni. Amikor Kriszti nem engedelmeskedett azonnal Karesz utasításaira, jöttek a dührohamok: a férfi elmondta Krisztit mindenféle ügyefogyottnak, szerencsétlennek, lustának, butának. Néha belevágott az ajtóba, aztán az ágyra lökte a lányt, majd meg is ütötte.

Kriszti egyre szerencsétlenebbnek érezte magát. Az amúgy sem magas önbecsülése még alább szállt, és biztos volt benne, hogy nála bénább, csúnyább, lustább embert nem hordott a hátán a föld. A férfi folyton megerősítette benne: örüljön, hogy ő legalább elviseli, más férfinek úgyse kellene. Kriszti katasztrofális énképe a Karesz melletti kapcsolatban megerősödött: meg volt róla győződve, hogy ő egy semmirekellő alak.

Karesz eleinte élvezte Kriszti szerelmét, odaadását, aztán egyre inkább meglátta a lány hibáit, és úgy érezte, muszáj szóvá tennie, és lehetőséget adni a lánynak a fejlődésre. Aztán amikor Kriszti nem változott úgy, ahogyan ő azt elvárta, a férfi egyre dühösebb lett, az amúgy is gyenge önkontrollja elszállt, és egyre durvábban támadt rá a lányra. Minderre Karesz feljogosítva érezte magát, hiszen ő okosabb, idősebb, tapasztaltabb, pontosan tudja, mi lenne jó Krisztinek és a kapcsolatuknak. Ráadásul meg volt győződve arról is, hogy ha a nő nem engedelmeskedik, akkor jogában áll őt megbüntetni. És egyre jobban dühítette Kriszti szerencsétlenkedése, engedetlensége.

Kriszti abban bízott, hogy ez egy nehéz időszak a férfi életében, és idővel visszatér az első hónapok boldogsága. Ebbe kapaszkodott, amikor a családja és a barátai intése ellenére se hagyta el a vele egyre durvábban viselkedő férfit.

A történet gyerekkori háttere

Félre ne érts, nem azt mondom, hogy mindenki, aki első látásra beleszeret valakibe, előbb-utóbb bántalmazó kapcsolatban találja magát! Azért meséltem el ezt a történetet, mert ezen keresztül jól látható, hogy a gyerekkori sérülések minként predesztinálnak minket arra, hogy a tudattalan párválasztási preferenciáink révén minként találjuk magunkat a gyerekkori pokolban újra meg újra.

Kriszti egy bántalmazó családban nőtt fel. Anyja folyamatosan kritizálta, kigúnyolta, nevetségessé tette őt. A kislány megtanulta meghúzni magát: nem feleselt, mert tudta, hogy azzal csak még durvább szitokáradatot von magára. Az olvasásba menekült, ott teremtette meg a maga békés világát. Az apját alig látta, ha a férfi mégis otthon volt, akkor a feleségével veszekedett. Kriszti abban nőtt fel, hogy otthon folyamatosan áll a bál, ezért is volt számára olyan természetes, hogy a Karesszal kialakított életben is mindennapos a feszültség, normális volt számára engedelmeskedni, és természetes, hogy őt kritizálják.

Karesz szintén bántalmazó családból származott: az apja alkoholista volt, aki időről időre rendszeresen és módszeresen végigverte a családot. A kisfiú azt tanulta meg, hogy érdemes folyamatosan és mindent kontrollálni. Jobb, ha az ő kezében van a gyeplő, és az indulatait sem tanulta meg fékezni. Megtanulta azt is, hogy ha valaki hibázik, azt meg kell büntetni.

Seb a sebhez párosodik

Amikor felnőttként ez a két ember találkozott, a sérült kisgyerek részük cuppant össze, és egymástól várták a gyerekkori ki nem elégített szükségleteik teljesítését. Választásukba tudattalanul belejátszott, hogy ismerős érzéseket, hangulatokat, gesztusokat, benyomásokat láttak meg egymásban, és ez kiváltotta belőlük az otthonosság érzését. Az első napokban, hetekben azt élték át, mintha már ezer éve ismernék egymást. És tényleg ismerték is, hiszen nagyon hasonló bántalmazó közegből jöttek, nagyon hasonló hiányaik voltak. Az első hetekben éppen azt adták meg egymásnak, amire mindketten olyannyira vágytak gyerekként: a figyelmet, törődést, ölelést, állandó jelenlétet. A sebzettségük miatt egy nagyon intenzív kapcsolódás jött létre köztük, amit ők igazi szerelemnek gondoltak.

Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, elmúlt a rózsaszín köd, és ott maradt a két nagyon sebzett kisgyerek felnőtt testben. Ekkor jött a fordulópont: az egymásra adott reakcióikban ugyanaz a dinamika indult el, ami a saját szüleikkel való kapcsolatukból volt nagyon ismerős. Pontosan olyan indulatokat, félelmeket, szenvedést, rossz bánásmódot váltották ki egymásból, mint anno a szüleik, és amiből kamaszként annyira szabadulni akartak.

A Krisztiékhez hasonló párok ennél a fordulópontnál nem értik, hogy mi történt. Az elején még minden meseszerű, és aztán valami hirtelen elromlik. Kriszti kitartóan hitt abban, hogy ők összetartoznak, csak neki kellene megjavulnia. Azt gondolta, hogy ha ő elég kitartó, elfogadó, kedves és türelmes, akkor Karesz ismét olyan lesz, mint a kapcsolat elején. Őszintén hitt abban, hogy a kapcsolat kimenetele csak az ő viselkedésén múlik, és ha szakítanak, az az ő hibája lesz. Karesz ugyanezt gondolta és sulykolta: a nőnek kell megváltoznia. A sebzettségeik, mint a fogaskerekek egymásba kapcsolódnak, és ez az összekattanás évekig fenn tudja tartani ezt a poklot. Pedig kívülről pontosan látszik, hogy nem Kriszti hibája a diszfunkcionális működés, ezt a szenvedést együtt állítják elő.

Ha őrülten szerelmes vagyok, akkor egy ilyen pokolban fogom végezni?

Van rá esély, de nem mindig. Az ismertető jelekre érdemes figyelni. Ha már több párkapcsolatodban is ugyanazt élted meg, akkor kezdj el gyanakodni, hogy a gyerekkori sérüléseid mentén tudattalanul választasz újra meg újra.

Ha például mindig bántanak, megaláznak a kapcsolataidban. Ha folyton reménytelenül vagy szerelmes, ha a másik eltávolodása feltüzeli benned az iránta való ragaszkodást. Ha folyton függőket vagy segítségre szoruló embereket választasz, szintén gyanakodhatsz, hogy a sebzettségeid mentén választasz.

Fontos tudni, hogy a nagyon intenzív szerelemérzés a sérült gyermeki részünkből ered. Ha egy tízes skálán tízes vonzódást élsz át, akkor érdemes gyanakodni, és lassítani a tempón, és engedd szóhoz jutni a felnőtt énrészedet is!
Ha viszont egy randin azt tapasztalod, hogy hatos, hetes erősségű vonzódást élsz meg, akkor maradj nyitott az ismerkedésre, mert nagy eséllyel ebből lehet egy jól működő párkapcsolat, amikor már nem a sebzett gyermeki énrészeitek cuppannak össze.

Ha elakadtál a társkeresésben, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a személyes megoldásodat!