Második pillantás mindenkinek jár!

A társkeresők az egyik legnagyobb hibát akkor követik el, amikor az első randi első 5 másodpercében döntést hoznak a másikról. Tetszik vagy sem? Van kémia vagy nincs? Ha nemleges a válasz, akkor végigkínlódják a randit, aztán kezdik elölről a keresést. Óriási hiba néhány pillanat alatt dönteni!

A szerelem első látásra veszélyei

Amikor úgy érezzük, hogy beleszeretünk valakibe első látásra, akkor nagy eséllyel csak a tudattalanuk játszik velünk egy irtó veszélyes játékot. A jelenségnek ma már neve is van: sémakémiának hívják. Röviden annyi a lényege, hogy azt az embert érezzük vonzónak, akiről tudattalanul sejtjük, hogy előállítja nekünk az otthonról ismerős érzésvilágot: a magányt, az elhanyagolást, a bántást.

Bár tudatosan egyetlen normális ember sem törekszik erre, esze ágában sincs visszatérni a gyerekkori őrületbe, tudattalanul mégis így döntünk, és hihetetlenül vonzónak találjuk azt az embert, aki előállítja majd nekünk az otthonosság érzését. Egyrészt azért, mert ezt már jól ismerjük, másrészt reménykedünk benne, hogy ha gyerekkorunkban nem kaptunk elfogadást, figyelmet, szeretetet, akkor majd most ki tudjuk csikarni a másikból. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy tudattalan folyamat! Mi ebből csak annyit érzékelünk, hogy itt van egy jóképű, széparcú, csinos, bájos, kedves idegen, aki megdobogtatja a szívemet.

A dolog további nehézsége, hogy ha el is kezdődik egy kapcsolat, mert kölcsönös a vonzalmunk, pár hónap, legfeljebb egy-két év alatt az őrült szenvedély tömény szenvedésbe megy át. Azt fogjuk érezni, mintha a gyerekkori otthoni pokol folytatódna.

Tudom, nem leszek népszerű ezzel a tanulsággal: legyél gyanakvó, amikor hirtelen őrülten vonzónak találsz valakit! Érdemes elővenni a felnőtt énedet, alaposan megismerni a másikat, megnézni, hogy egyezik-e az értékrendetek, és a józan eszedet használva dönteni a kapcsolatról.

Állásinterjú, ahol az interjúztató is izgul

Ha nem is alakult ki köztetek őrült szenvedély az első pillanatban, de nagy reményeket táplálsz a randipartnered iránt, akkor egészen biztos, hogy legalább egy kicsit izgulni fogsz az első találkozón. Mert szeretnél tetszeni a másiknak. Lehet, hogy feszengeni fogsz, és azon gondolkozol, hogy vajon tetszel-e neki. Miért nem azt a másik felsőt vetted fel, abban csinosabb a dekoltázsod? Vajon érdekesnek talál? És miközben ezen pörögsz belül, elszalasztasz egy csomó információt a másikról. Aki persze szintén izgul és megpróbál tetszeni neked. És miközben mindketten befelé figyeltek, gondolatban pipálgatjátok az elvárásaitok csekklistáját is.

Olyan ez az egész, mintha egy állásinterjú lenne, ahol az interjúztató legalább annyira izgul, mint az álláskereső.

Ettől aztán nem biztos hogy egy felszabadult, könnyed, flörtölős randitok lesz. Inkább egy kicsit szorongós, megfelelnivágyós történet kerekedik ki az egészből, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerül elbűvölnötök egymást.

Nem sok mindent tudtok meg egymásról

Ha pedig mégis flottul, gördülékenyen megy a beszélgetés, a szokásos nyitóköröket akkor is érdemes lefutni.

„Szia! XY vagyok, itt dolgozom, szeretem a munkámat, van két macskám, három gyerekem, kétszer elváltam, imádok motorozni, hastáncolni, rendszeresen futok, ezt a zenét szeretem, Z a kedvenc íróm. És te ki vagy?”

Vagyis az alapinformációk cseréje zajlik. És ez így normális. Ez olyan, mint a kisherceg és a róka esete. Amikor a kisherceg túl gyorsan akar közeledni a rókához, az azt kéri, hogy szelídítse meg őt. Ez azt jelenti, hogy „minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz”.

A randikon való ismerkedés sem megy máshogy: apró lépésekben, fokozatosan, az információkat lassan adagolva. Lassan közeledve. Az első randi nem azt jelenti, hogy összeborulunk, és örök hűséget fogadunk egymásnak. Az első randin csak abban érdemes döntést hozni, hogy van-e kedvem jobban megismerni a másikat. Nem cél, hogy érezzem a szikrát és a szenvedélyt!

Az igazi ismerkedés csak a második, harmadik randin történik. Akkor mehetünk egy kicsit mélyebbre, akkor érdemes beszélgetni a múltunkról, a jövőbeli terveinkről, az értékrendünkről.

Amit az első randi után érdemes végiggondolni

Az első randi végén tehát nem azt érdemes megkérdezni magunktól, hogy beleszerettünk-e a másikba, vagy vonzódom-e hozzá.

Inkább ezeket gondold át:

-      Hogyan éreztem magam a társaságában? Feszengtem vagy el tudtam engedni magamat?

-      Mennyire nyíltunk meg egymásnak? Alakul a kölcsönös bizalom? Tudunk őszintén beszélgetni?

-      Figyelmesen hallgatott? Kérdezett? Kíváncsi volt rám? Én kíváncsi vagyok rá?

-      Szívesen mesélek neki magamról?

-      Jól esne, ha közeledne hozzám?

Két esetben nem érdemes következő randit megbeszélni: ha fenyegetőnek, erőszakosnak, kontrollálónak, nagyképűnek érezted a másikat. Vagy ha olyan a külseje, hogy úgy érzed, soha, egy ujjal sem szeretnél hozzáérni.

Ebben az esetben a randi után megírhatod a másiknak, hogy köszönöm a találkozót, de úgy érzem, nem egymást keressük.

Ha viszont nem találtad sem félelmetesnek, sem taszítónak a másikat, akkor érdemes még egyszer találkozni, és jó esetben a közeledés során megjönnek a pozitív érzések is.

Ha elakadtál a társkeresés során, gyere el társkerső coachingra, és kitaláljuk a te személyes megoldásodat!