Formalevél vagy egyedi sorok?

Az, aki egy társkeresőn aktív, vagyis kezdeményező szerepben lép fel (ha nem tévedek nagyot, általában a férfiak) meg kell fogalmazza, ki ő, miért érdeklődik az adott nő iránt és mi az, ami miatt az adott nő számára ez a kapcsolati lehetőség vonzó lehet. Vagyis kell egy frappáns bemutatkozó levél. Mondhatnám inkább, hogy kellene, mert akadnak olyanok is, akik ezt nem tartják szükségesnek.

Vajon kell-e bemutatkozó levél, vagy elég annyit írni, hogy "Érdekelsz, nézd meg az adatlapomat és ha tetszik, válaszolj!"? Amennyiben az adatlap elég részletes, és a személyes bemutatkozás részből sok minden kiderül az illető céljairól, érdeklődési köréről, személyiségének főbb jellemzőiről, akár ez is elég lehet. Attól is függ, persze, hogy a címzett milyen gyakorisággal kap leveleket, vajon még a társkeresés elején tart-e, örül, ha valaki megtalálta, vagy már kavarognak benne az adatlapok, többekkel levelezik és esetleg nem is veszi a fáradságot, hogy ráklikkeljen a kezdeményező pasi adatlapjára.

A Randivonal legutóbbi kérdőívének adatai szerint, amelyet 3000-en töltöttek ki, a levelezésnek igenis van szerepe az ismerkedés során. Bár átlagban elmondható, hogy nem grafománok a Randivonal társkeresői, mégis úgy érzik, fontos a levélírás: legtöbben ezt a személyes találkozó felvezetésének, előkészítésének tartják.

A Randivonal statisztikája alapján megállapítható az is, hogy 2013 első félévében a férfiak jóval több, majdnem kétszer annyi kezdeményező levelet írtak, mint a nők (átlagosan 24-et havonta, míg a nők 13-at). A legaktívabb levelezőknek egyszersmind a legaktívabb társkeresői csoportba is tartozó 35-44 év közötti felhasználók bizonyultak.

Ha valakinek igazán fel akarjuk kelteni a figyelmét, akkor szerencsésebb, ha már a bemutatkozó levél egyedi. Persze attól, hogy egy levél egyedi, még nem biztos, hogy csak egy ember kapja meg. Sokszor találkoztam azzal a szemlélettel, hogy jó egyszer megírni egy klassz levelet (hogy mi a klassz, az persze ízlésfüggő), aztán kiküldeni a lehető legtöbb nőnek, és a nagy számok törvénye alapján valaki csak visszajelez majd. Ezzel több gond is lehet. Például könyvelést kellene vezetni arról, hogy kinek küldted ki már az egyenlevelet, mert az elég kellemetlen, ha ugyanannak a nőnek többször is elküldöd, ebből aztán végképp kiderül, hogy körlevélről van szó. A másik gond, hogy az egyenlevél természeténél fogva nem szól senkihez személyesen. Lehet frappáns, jópofa, ügyesen megszerkesztett, de kizárólag a küldőjéről lesz benne szó, hiszen a címzett bárki lehet, akire bizonyos paraméterek jellemzőek. Vagyis a címzett úgy fogja érezni, hogy ez a szöveg őt nem szólítja meg. Márpedig a személyesen nekem szóló levélre bizony sokkal nagyobb eséllyel fogok válaszolni, mint egy olyanra, amelyben az írója csak önmagáról beszél. Az is jogos kifogás persze, hogy nincs az embernek ideje mindig teljesen új bemutatkozó levelet írni, meg nem mindenkinek meg olyan könnyen a fogalmazás. A szerencsés megoldás szerintem az, ha már a teljesen személyre szabott levelet elvetjük (biztos lesznek olyanok, akik ragaszkodnak hozzá), hogy a levél két részből álljon: egy magunkról szóló, mindig egyforma panelből, meg egy pár mondatos, személyre szabott bekezdésből. Ehhez persze nem árt, ha a címzett, vagyis a kérdéses nő (esetleg férfi, ha a nő kezdeményez mégis) adatlapja tartalmazzon olyan érdekes dolgokat, amelyekre lehet reagálni. (Másik témánk lesz, hogyan készítsünk jó adatlapot!) Tehát a passzív oldalon lévő fél is megkönnyíti az őt megkeresők feladatát, ha olyan dolgokat szerepeltet az adatlapján, a bemutatkozásában, amelyekre frappánsan, játékosan lehet reagálni. Mindjárt megadja az egész levelezés alaphangját, ha a játékosság jelen van benne.

Érdemes nagyon odafigyelni a helyesírásra is! Lehet valaki nagyon szellemes és értelmes, de ha pocsék a helyesírása, a címzett – persze, ha ő tud helyesen írni – mindjárt felemásan fogja érezni magát. Egyfajta első szűrő ez egy levelezésnél. Aki nagyon ordító hibákat ejt, az nem fog jó benyomást tenni egy igényesebb címzettre. Használjuk bátran a helyesírás-ellenőrző programokat, ha esetleg hiányosságaink vannak ezen a téren. Ha valaki külföldről ír, és nem tud ékezeteket tenni a szövegbe, azzal sincs semmi gond, a levélben külön kitér rá. Érdemes a szöveget tagolni is, sokkal könnyebben emészthető egy bekezdésekre bontott levél, mint egy egybefüggő áradat, persze, ha csak keveset írunk, nincs szükség ilyen elővigyázatosságra.

Legközelebb a bemutatkozás terjedelmével és stílusával foglalkozunk majd. Addig is várjuk kommentjeiteket, vitatkozzatok, osszátok meg velünk pozitív és negatív tapasztalataitokat!