Hadd mutassam be a barátomat... Avagy miért olyan jó, ha van egy közvetítő

A modern kor egyik nagy problémája a párkeresést illetően, hogy sokaknak nem áll rendelkezésére olyan szociális háló, kapcsolati rendszer, amely lehetővé tenné, hogy érdekes, régies kifejezéssel élve „partiképes” embereknek mutassák be őket. Azelőtt egy-egy lányt meg se lehetett szólítani csak úgy, kifejezetten szükség volt valakire, aki bemutatja a férfit... Nem mondom, hogy ez volt az ideális világ, de az ismerős általi bemutatás még ma is meglehetősen hatékony módszer az ismerkedésre, ahogy egy 2010-ben végzett kísérletből (Weber, Goodboy, & Cayanus) kiderül.

A kutatók 300 nőt és ugyanennyi férfit kértek meg arra, hogy ismerkedési helyzeteket bemutató videókat pontozzanak. Ötféle módszer került a tesztalanyok szeme elé:

1. Közvetlen bemutatkozás (közvetítő nélkül)

2. Közvetlen bókok

3. Humoros(nak szánt) közeledés

4. Sokszor használt ismerkedő mondatok

5. Ismerős segítségével történő bemutatás

A kísérletben csak heteró helyzeteket mutattak, és mindegyikben a férfi próbálta felcsípni a nőt... Kissé tendenciózus, de a legtöbb esetben tényleg így indulnak az ismerkedések.

Az egyértelmű győztes az 5. számú módszer lett, és nem is hiszem, hogy ez bárkit meglepne. Nyilván sokkal egyszerűbb mindenki számára, ha a két fél közös ismerőse lép fel közvetítőként, főleg, ha ebben az emberben mindketten meg is bíznak. Ellenkező esetben azért lehet negatív hatása: egy közismerten link haverunk közbenjárásához inkább ne nagyon ragaszkodjunk, mert egy kalap alá vesznek bennünket.

A közvetítős ismerkedésnek megvan az az előnye is, hogy nem feltétlen értelmezhető közvetlen flörtölésnek, nem kell azt kimondani, hogy azért kértem meg a barátomat, hogy mutasson be, mert tetszel... Elég egy mosoly, egy kézszorítás, és sokkal kisebb az esély a visszautasításra... Nemcsak a bizalom ébreszthető fel így könnyebben, de a barát egyfajta védőernyőként is funkcionál, valamint elmesélhet rólunk valami nagyon pozitívat... (Ha nagyon vicces kedvű a haverunk, és tudjuk, hogya közös lerészegedéseink legszörnyűbb sztorijával fog előhozakodni, akkor tán jobban járunk, ha nem mutat be a lánynak.)

A lehető legjobb haverok persze azok, akiknek nagy, viszonylag fiatal nőrokonokkal teli családja van... Női szempontból az idősebb fiútestvér vagy unokatestvér szerepe felbecsülhetetlen. Nagycsaládosok előnyben. Bár az is épp elég, ha könnyen barátkozunk...

Az ismerkedési módszerek közül második helyen az 1-es számú megoldás végzett, vagyis elég hatásos, ha odalépünk egy lányhoz, és azt mondjuk: I'm Bond. James Bond. Jó, talán a saját nevünk nem visz mindent elsőre... Azért ennél a szimpla bemutatkozós módszernél nagyon nem mindegy, hogy belesülünk-e a saját nevünkbe (velem ennél kevésbé stresszes helyzetekben is előfordult már), illetve, hogy mit tudnunk mondani a következő pár másodpercben...

De a felmérés szerint legkevésbé humorral érdemes próbálkoznunk. Pedig a jó humornál hatékonyabb nőcsalogató alig létezik (szerintem még a kidolgozott izmokat és a vastag pénztárcát is felülmúlja, noha tény, hogy nem mindegy, milyen nőnél próbálkozik az ember), de jó humora nem mindenkinek van. Akinek általában senki nem nevet a poénjain, az ne erőltesse a dolgot, mert a viccesnek szánt, de valójában kínos beszólások mindennél gyorsabban biztosítják a teljes vereséget.

Visszatérve a háromszereplős ismerkedésre, a haverunkat akkor is be tudjuk vetni, ha nem ismeri a lányt, csak akkor más szerepben. Nem, nem arra az elcsépelt, de lehet, hogy így is hatásos forgatókönyvre gondolok, miszerint a haver odamegy a kiszemelthez, és bátor tekintettel kijelenti, hogy „Tetszel a barátomnak, de nem meri neked megmondani...” Alkalomadtán ez is működhet, de nem biztos, hogy a lány vevő a félénk pasikra.

Egy fifikásabb, szélhámosoktól ellesett megoldás biztosan érdekesebb: ebben a jelenetben a haverunk a bunkó, aki zaklatja a lányt, mi pedig pont jókor vagyunk jó helyen, hogy a zaklatót elzavarjuk, mégpedig úgy téve, mintha a leányzóval egy pár lennénk... A lány hálás a megmentőnek, a haver meg legjobb esetben elpárolog, nehogy lebukjunk, hogy összejátszottunk, és korántsem igazi bátorságról volt szó, mikor megmentőként tündököltünk. Tény, hogy ez a színjáték igényel némi simlisséget, és színészi képességeket, nehogy kiessünk a szerepünkből... És az se árt, ha ezt az erős férfi szerepet máskor is elő tudjuk adni, nehogy utólag derüljön ki, hogy igazából a konfliktuskerülés műfajában vagyunk nyerők. Bár tény, hogy a legjobb férjek keveset konfrontálódnak, és bőven akad nő, aki ilyen pasit keres.