Hány szerelmi felfogás létezik?

Bár vannak, akik úgy gondolják, hogy a szerelem csak olyan lehet és úgy működhet, ahogy ők elképzelik és megélik, ha egy kicsit is nyitottak vagyunk mások élményeire és érzéseire, hamar ráébredünk, hogy egyáltalán nem azonos módon éljük meg ezeket az érzéseket, és ez sokszor vezet félreértésekhez.

Amíg az egyik csak a szenvedélyes és birtoklási mániás verziót tartja szerelemnek, a másik naponta másba lesz szerelmes, a harmadik meg nem is érti, mi ez a nagy felhajtás, csak mély barátságot érez a partnere iránt. Nem könnyű ennyire különböző attitűdöket összebékíteni, de az segíthet, ha legalább tisztában vagyunk az alaptípusokkal, illetve azzal, hogy melyik csoportba vagy csoportokba tartozunk, és ha nem vagyunk megelégedve a hovatartozásunkkal, tudunk-e rajta változtatni.

Egy jó régi tanulmány (John Lee, 1973) hat különböző csoportot határozott meg szerelmi/romantikus stílus alapján. Mint mindig, ezúttal is érvényes, hogy a csoportokra bontás csak nagyjából felel meg a valóságnak, sok ember egyik csoportnak sem tipikus tagja, inkább félúton van kettő között, vagy akár több csoportba is beletartozhat, illetve hogy az életünk során változhat a stílusunk.


1. Erósz hívei

A romantikus történetek rajongói tartoznak ebbe a típusba, akik számára nem csak az érzelmek, hanem az erotika, a kifinomult testiség is nagyon fontos. Noha ők hisznek a nagy szerelemben és az örök elköteleződésben, mikor a kapcsolat forró fázisa elmúlik, igen nagy hiányérzet támad bennük, és könnyen lehet, hogy nem is bírják sokáig a monotóniát.


2. A Ludus, azaz a játékosság szerelmesei

Akik ebbe a csoportba tartoznak, azok játéknak, sokszor játszmának is tekintik a szerelmi életüket: legalább annyira fontos számukra a hódítás, a másik meggyőzése, mint maga a kapcsolat. Sőt, sokszor el is veszítik az érdeklődésüket, ha már meghódították a kiszemelt célpontot. Nem meglepő, hogy a játékosok számára kellemesek a rövid távú kapcsolatok, hiszen a hosszú távúakban sokkal kevesebb tér nyílik a játékra. De nyitott kapcsolatban, ahol ez lehetséges, megtalálhatják a helyüket.


3. A raktározók

Kevésbé romantikus és játékos, inkább stabil és megbízható szerelmesek, kapcsolataik inkább barátságon, mint szenvedélyen alapulnak, fontos számukra az intimitás és az elköteleződés. Nagyszerű házastársak válhatnak belőlük, ha hasonló beállítottságú a partnerük, de egy szenvedélyessel vagy egy játékossal nem igazán fognak tudni mit kezdeni.


4. Agapé adományozó követői

Aki a szerelemben elsősorban jótékonykodni akar, és mindent meg szeretni adni a társának, az Agapé híve: nagyszerű szülők és önfeláldozó házastársak lehetnek az ilyen emberek, csak a szenvedély és a játékosság terén ne várjunk tőlük sokat. Viszont a raktározó típussal valószínűleg jól kijön az, aki ebbe a csoportba tartozik.


5. A mániákusok

Ők azok, akik nagyon féltékenyek, teljesen belemerülnek a szenvedélybe, és attól inkább szenvednek, minthogy boldogok lennének tőle. Foggal-körömmel kapaszkodnak a partnerükbe, nagy szükségük van arra, hogy a szerelmesük folyamatosan vallomásokat tegyen.

Az erotikusok ideig-óráig bírják ezt a tempót, de aztán belefáradnak, a játékosok menekülnek az ilyen stílustól. Tán még Agapé hívei érzik magukat jól a mániákussal, mert nekik úgyis az a fontos, hogy a partnernek jó legyen, csakhogy a mániákusnak sosem jó, sosem elég semmi.

Ez a fajta szerelmi megközelítés inkább romboló, és mindenkit megvisel, vagyis érdemes rajta változtatni...


6. A pragmatikusok

Racionálisak, nem hagyják, hogy elragadják őket az érzelmeik, nagyon fontos számukra, hogy a partnerük azonos értékeket képviseljen, és hasonló célokat tűzzön ki maga elé. Két pragmatikus jól elvan egy házasságban, csak a szenvedély nem nagyon fog működni. De a raktározóval és az Agepé-hívővel egész jól kijöhet. A játékosnak is lehet olykor kellemes partnere, mert a pragmatizmusba az élet élvezete is beletartozhat, a romantikusnak viszont nem lesz elég érzelmes, bár azért vannak olyan pragmatikusok, akik titokban nagyon is tudnak romantikusan érezni, csak uralkodnak magukon, és nem cselekszenek első felindulásból.


Nagy kérdés persze, hogy mitől leszünk ilyenek vagy olyanok? Korábban azt feltételezték, hogy a szerelmi stílusunk a génjeinktől is függ, aztán arra jutottak a tudósok, hogy az öröklésnek ehhez semmi köze: ikrek esetén például semmilyen párhuzam nem volt felfedezhető szerelmi stílusukat illetően. Vagyis sokkal többet számítana a szocializáció, mint az öröklés.

De hogy kire hogyan hatnak ugyanazok a minták, teljesen különböző: hiába él két testvér azonos háztartásban, romantikus hozzáállásuk lehet teljesen más, vagyis a környezeti hatás csak a történet egy része. Nyilván számít a személyiség, és az utóbbi időben azt is megállapították, hogy a hormonszintnek is lehet köze a dologhoz. De elsősorban férfiak tesztoszteronszintjét vizsgálva jutottak olyasmikre, hogy a magas tesztoszteron szint kisebb elköteleződési hajlandósággal párosul -- ugyanakkor az egyes férfi élete során különböző fázisokon megy keresztül... Vagyis ez vajmi kevés ahhoz, hogy valakinek a szerelemhez való hozzáállását meghatározza.

Mint ahogy az is elég nyilvánvaló, hogy ugyanabban az emberben jelen lehet egyik életszakaszban a játékosság, a másikban főszerepet kaphat a szenvedély, a harmadikban a pragmatizmus. És jelen lehet több beállítottság egyszerre is. Illetve a tudatos változtatásra is lehetőség nyílik, ha nem tekintjük a hozzáállásunkat fatálisan meghatározónak.