Hardballing... Az „új” randistratégia

Az angolszászok már csak olyanok, hogy mindig kitalálnak valamilyen új kifejezést. Most épp a hardballing az a szó, amellyel meglepték a világot. Pedig semmi másról nincs szó, mint arról, amit eddig is csinálni kellett volna: egyszerű őszinteségről a szándékainkat és a lehetőségeinket illetően.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy eddig is ez történt. De főleg a netes ismerkedés esetében nagyon is adott a lehetőség arra, hogy pontosan meghatározzuk, mit keresünk. Léteznek kategóriák, amelyeket a társkereső oldalak előre kitalálnak helyettünk, így viszonylag egyszerű besorolni magunkat valamelyikbe. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az emberek nagy része vagy túl sok kategóriába sorolja magát – vagy éppen egybe sem.



Mi lehet ennek az oka? Előfordulhat, hogy fogalmunk sincs, mit keresünk. Vagy többféle élményt keresünk egyszerre. Komoly kapcsolatra vágyunk, de nincs ellenünkre az sem, ha közben komolytalanabbak is szembe jönnek. Miközben házasságot, családalapítást fontolgatunk, azért nem akarunk remeteként élni, és szívesen bocsátkozunk kalandokba is. A baj csak az, ha az adott partner azt hiszi, hogy mivel mi komoly kapcsolatot keresünk alapvetően, ő is a komoly kategóriában van nálunk, pedig egy frászt.

Leginkább a nők határozzák meg szigorúbban, hogy mit keresnek, de leginkább az ő részükről tűnik ez ijesztőnek. Igen, kijelenthetjük, hogy mi két éven belül férjhez akarunk menni és a gyerekek is tervben vannak már, de egy első randin, mi több, már az ismerkedés elején a legtöbb férfit egy ilyen erős állítás bizony meg fog ijeszteni. Ha lelkiismeretesen kitöltjük a profilunkat, és a levelezés során csekkoljuk, hogy a másik ember azt valóban el is olvasta és tudomásul is vette, akkor már úgy indulhatunk neki az első randinak, hogy tisztában vagyunk egymás hosszabb távú szándékaival.

Persze ne higgyük, hogy ettől majd minden flottul fog menni, hiszen a randizásban az őszinteség nagyon kockázatos dolog. Ráadásul szó sincs arról, hogy a szándékaink konstansak lennének. Lehet valaki meggyőződéses agglegény és kijelentheti, hogy soha nem akar házasodni, majd megismeri álmai asszonyát, és azonnal megváltoznak az elképzelései... Vagy vágyhat valaki klasszikus párkapcsolatra, és mikor megtapasztalja, milyen az, ráébredhet, hogy egyáltalán nem ezt szeretné, és csak menekülne.

Ha megismerünk valakit, aki nagyon szimpatikus és akihez nagyon vonzódunk, számos eredeti tervünket dobhatjuk el egy pillanat alatt. Mert az az ember itt és most sokkal izgalmasabbnak tűnik annál, mintsem lemondjunk róla, mert nem akar mondjuk családot vagy esze ágában sincs stabil életmódot folytatni. Egyszerűen kell nekünk, és aztán majd lesz valahogy.

Általában persze az ilyen impulzusok nem vezetnek sikerre, ha szerencsénk van, akkor csak megégetjük magunkat és legközelebb okosabbak leszünk, de ha nincs szerencsénk, és nagyon elfajulnak a dolgok, akkor belemegyünk egy házasságba, gyerekvállalásba olyasvalakivel, aki egyáltalán nem illik hozzánk.



Ahhoz, hogy a hardballing tényleg sikeres legyen, nem elég, ha csak az egyik fél műveli. És az sem elég, hogy elhatározzuk, mi így fogunk tenni... Mert az elmélet teljesen más, mint a gyakorlat. Vagyis az emberek többségének szüksége van arra, hogy megégesse magát, rossz döntéseket hozzon, és csak utána lesz képes nyílt lapokkal játszani. De ha nyílt lapokkal játszik, akkor is sérülhet. Kendőzetlen őszinteségre kendőzetlen és akár sértő őszinteség lehet a válasz.

Például utalhatnak arra, hogy erőszakosak vagyunk, túl nagyok az igényeink, csak egy spermadonort keresünk, parancsolgatni akarunk, túlkorosak vagyunk a családalapításhoz, és így tovább. Szóval nem biztos, hogy a határozott, öntudatos, célorientált hozzáállás egy randihelyzetben pont az, ami sikert hoz. És ha sok elutasításban lesz részünk csak azért, mert keményen megmondjuk, mit szeretnénk, akkor elég hamar arra a következtetésre juthatunk, hogy nincs olyan társ, aki megértene minket.

Miközben a pandémia, sőt, most már az eddigi világrend felborulása egyre növeli a biztonságérzet iránti igényünket, azért a görcsös kapaszkodás sem lehet megoldás. Minél hamarabb akarunk hozzánk illő embert találni, de ezt a folyamatot nem lehet siettetni. Most gondoljunk bele, milyen alapvető változásokat hoz egy másik ember életébe, ha komoly kapcsolatot kezd valakivel, amelynek kimondott célja a házasság... Főleg, ha az illető csak azért akar elköteleződni, mert megijedt a világ bizonytalan mivoltától és biztos kapaszkodókat keres.

Összefoglalva: nagyszerű, ha tisztában vagyunk a szándékainkkal és lehetőségeinkkel, és ezeket nem is rejtjük véka alá. De ne higgyük, hogy ebben mindenki partner lesz, és azt se várjuk, hogy mindig jó képet fognak vágni a kiállásunkhoz. Egy hagyományos világban lehetett nyíltan családalapításról beszélni, de akkoriban egyrészt ez volt az elvárás, másrészt nem az érintettek tárgyalták meg ennek a feltételeit, hanem mások (főleg szülők), akik részéről a követelések és elvárások nagyon másképp hangoznak...

Vagyis a hardballing elég keményen visszapattanhat, ha nem kezeljük okosan.