Hogyan keressünk hatékonyan társat 2024-ben?

A társkereső appok, site-ok létezése óta rengeteget változtak a randizási szokások. Ezt mindannyian tapasztaljuk: részben könnyebb lett partnert találni, részben meg mintha nehezebbé vált volna. Randiapp is annyi van, mint a nyű, beleeshetünk abba a kísértésbe, hogy ezekből is többet használunk, illetve a számunkra megfelelő partnerek száma is olyan nagynak tűnik, hogy könnyen azt hihetjük: nem muszáj lehorgonyoznunk senkinél, illetve mindig találunk jobbat. Csak ez nem pont így van.

1. Több site, több esély?

Igaz-e, hogy minél több társkeresőre regisztrálunk, annál nagyobbak az esélyeink? Elviekben úgy tűnik, de ha nem gondolkodunk nemzetközi randizásban, vagyis olyan partnert keresünk, akivel hosszú távon és országon belül tudunk kapcsolatot kialakítani, akkor a sok társkeresőn tulajdonképpen ugyanazokat az embereket fogjuk megtalálni. Minél tudatosabban állítjuk be a paramétereinket, annál valószínűbb, hogy olyanokba botlunk, akik másutt is ott vannak.

Ha viszont 2-3 társkeresőnél több van a telefonunkon vagy a gépünkön, rengeteg időt emészt fel már az, hogy folyton figyelemmel kísérjük az újabb és újabb partnerajánlatokat. Állandóan döntéseket kell hoznunk arról, hogy ki szimpatikus, ki nem. Minél több döntést kell hoznunk, annál felszínesebben döntünk. Miközben nem jutunk el addig, hogy valódi kontakt alakuljon ki, hiszen az, hogy jé, ő is bejelölt, meg én is bejelöltem őt, alapból semmit nem jelent, ha egyikünk sem szánja rá magát, hogy valami tartalmilag érdekes dolgot írjon.

Vagyis erre a helyzetre is igaz, hogy a kevesebb több. Legyünk fent 1-2 társkeresőn, de azokon igazán. És inkább mi keresgéljünk, mint az app által folyamatosan az arcunkba tolt lehetőségekre mondjunk igent vagy nemet. Olyan társkeresőn érdemes keresgélni inkább (ha nem alkalmi kapcsolatra vágyunk), ahol szöveges információnak is van hely és terep.

2. Hány partnerrel kommunikáljunk egyszerre?

Nem egyszerű kérdés, hiszen minél több helyen vagyunk fent és minél többeket lájkoltunk, annál több emberrel kellene kommunikálnunk. Mi értelme lenne csak a lájk kedvéért lájkolni valakit? Márpedig sokan ezt teszik: úgy érzik, hogy muszáj kedvelniük valakit, de utána semmit nem tesznek azért, hogy megismerjék. A végén az egész társkeresés abban merül ki, hogy csak felületesen és gépiesen huzigáljuk a fotókat.

Ha már valaki tetszik, akkor próbáljunk meg vele kommunikálni. Ezért válasszunk ki limitált számú embert. Egyszerre ne próbáljunk 3-5 személynél többel levelezni, csetelni. Ha van fogadókészség, kialakul egy beszélgetés és tetszünk egymásnak, találkozzunk, hozzuk ki az ismerkedést a virtualitásból – de ne túl hamar. Adjunk azért időt magunknak és egymásnak, mert az is nagyon frusztráló, ha túl sok érdektelen emberrel találkozunk. Hamar ki lehet égni benne.

Ne kommunikáljunk csak egy emberrel, bármennyire is csábító ez egyeseknek. Ha meggyőzzük magunkat arról, hogy ő és senki más, akkor túl nagyra fújjuk az illúzió lufiját, túl sok érzelmet és időt fektetünk valamibe, ami az első találkozással kipukkanhat.

Nagyon nehéz bemérni, mennyi az annyi, mind emberek számában, mind az első kontakttól számított időt tekintve, és persze minden ismerkedés egyedi (vagy amelyik nem, az olyan is), de mint mindig, általában itt is az arany középút a legjobb.

3. Mennyire legyünk rugalmasak elvárások tekintetében?

Nagyon fontos, hogy határozott elképzeléssel rendelkezzünk arról, mit szeretnénk, de ezt sose kezeljük mereven. Nem létezik olyan partner, amilyet elképzeltünk, tehát biztos, hogy lesznek számunkra meglepő tulajdonságai. Egyébként is unalmas lenne, ha mi tervezhetnénk meg egy másik embert. A lényeg, hogy legyünk tisztában önmagunkkal, a saját korlátainkkal és azzal, hogy nekünk mik a prioritásaink, de azzal is, hogy mi az, amiben engedni tudunk.

Se az nem vezet jóra, ha úgy viselkedünk, mint valaki hivatalnok, aki kipipálja a listán szereplő dolgokat, se az, ha teljesen fogalmatlanul és céltalanul vágunk bele. Legyen tervünk, de alkalmazkodjunk a valósághoz.

4. Tanuljuk meg, hogy kell elengedni valakit és hogy kezeljük a negatív élményeket!

Mivel az ismerkedések túlnyomó többsége búcsúval ér véget (hiszen elvileg egy konkrét embert keresünk), azt is meg kell tanulnunk, hogy ne pusztuljunk bele minden egyes szakításba, kihátrálásba, illetve mi magunk se legyünk feleslegesen kegyetlenek. A társkeresés mindig is önismereti út volt, és ma talán még fokozottabban az. Leginkább saját magunkat fogjuk fejleszteni – ha jól csináljuk --, amire szükség is van, hiszen minél magasabbra jutunk az önismeretben, annál jobb kapcsolatokat tudunk kialakítani.

Ne tekintsük a negatív élményeket se felesleges bosszúságnak, hiszen azokból tanulhatunk a legtöbbet. Ha igazán nyitottak vagyunk.