Hogyan kerüljük el a megmentő szerepét, miközben társat keresünk?

Az egyik legromantikusabb szerep, ami létezik, a megmentőé. A bátor férfi, aki egy megtámadott nő segítségére siet az utcán vagy az őserdőben, esetleg a sztyeppén, lóhátról, egy csodálatos lány, aki a halálos sebet kapott jóképű ismeretlent addig ápolja, míg az fel nem épül és saját lábán nem távozik, valaki, a tűzoltó, a katona, a vadakat terelő juhász… Megannyi heroikus figura. Mivel abban nőttünk fel, hogy a pozitív hős mindig megmentő is egyben, nem csoda, hogy vágyunk erre a szerepre és azt gondoljuk, hogy jót tesz a kapcsolatainknak.

Szerencsére manapság már viszonylag ritkán kell valakit fizikai erőszak elől megmenteni, vagy egy eldugott házban ápolgatni mindenféle egészségügyi képzettség nélkül, és ha valaki megment, az általában azért teszi, mert ért hozzá, erre képezték ki. Maradnak tehát a kevésbé látványos megmentői szerepek: kihúzni valakit egy szenvedélybetegségből, segítséget nyújtani valamilyen anyagi problémája esetén, vigyázni a gyerekére vagy éppen arra vállalkozni, hogy felneveljük az exe helyett...

Leginkább persze ennél egyszerűbb helyzetek adódnak, főleg egy ismerkedés elején: a másik fél szomorú és mi fel szeretnénk vidítani, nem hisz a saját értékeiben és mi új önbizalmat akarunk bele csöpögtetni, gond van a számítógépével és mi majd megoldjuk.

Mivel a férfiak nagy része kifejezetten szeret is megoldásokat találni, sok nő akkor is őket hívja megmentés céljából, ha különben képes lenne elvégezni a feladatot egyedül, és egyébként ez jó teszt is: vajon mennyire segítőkész az illető és mennyire van tisztában a saját képességeivel. Megjátssza csak, hogy ért valamihez, vagy tényleg ért is.

Megmentő szerepbe kerülni tehát nem feltétlenül hátrány, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy valami kicsiségről van-e szó, vagy rögtön a második héten már nekünk kellene kihúznunk az illetőt valami hatalmas bajból. Ha anyagi segítséget kér, akkor azonnal csalóra kell gyanakodnunk, de bőven vannak olyanok is, akik saját magukról azt gondolják, hogy komoly társkeresők, de valójában a másik ember energiáit akarják felemészteni. Amint elkezdesz velük szemben megmentőként viselkedni, mindenféle kifogást találnak ki majd arra, hogy miért is nem megvalósítható, amit javasolsz.

Ha még nem ismerünk túl jól valakit, ne nagyon siessük a megmentő szereppel. Végül is nem a Baywatch-ban vagyunk, hanem társat keresünk, és a fuldoklókkal foglalkozni nem a mi tisztünk. Ha valaki annyira nincs rendben önmagával, hogy megmentőt igényel, az általában nem áll készen párkapcsolatra sem. Előbb a saját dolgait kellene rendbe tennie, de sokkal egyszerűbb valakire ráborítani a problémákat, és utána azért kritizálni, mert nem talál rájuk megoldást.

Mielőtt behúznának a csőbe, és azonnal harcra készen állnánk, lassítsunk és próbáljuk meg higgadtan végighallgatni az illetőt. Mekkora a probléma, megoldható-e egyszerű eszközökkel, konkrét cselekvéssel, egyszeri alkalomról van-e szó, vagy olyan komplex dologról, amihez szakember és rengeteg idő kell. Még ha szakemberek vagyunk is, egy randihelyzetben akkor sem az a feladatunk, hogy szakmai segítséget nyújtsunk.

Sokan egyébként nem is igénylik, hogy tanácsokat, tippeket adjanak nekik, talán csak arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket, és ettől megnyugodva már egyedül is megtalálják a megoldást. Sőt, még meg is sértődnek, ha el akarjuk venni tőlük a jogot, hogy a saját problémájukat megoldhassák.

Ha figyelmesen hallgatunk és elemezzük a helyzetet, majd rájövünk, hogy az adott problémát se gyorsan, se egyszerűen nem lehet megoldani és az illető talán nem is akarja megoldani, akkor váljunk le róla.

Minél inkább az a helyzet, hogy segítő szakmában dolgozunk illetve hozzászoktunk, hogy számítanak ránk, annál nehezebb lesz elhatárolódni, ráadásul még rossz embernek is érezhetjük magunkat, amiért cserben hagytunk valakit. De ha csak nincs öngyilkossági veszély vagy más, fenyegető szituáció, nem dolgunk megmenteni a másik embert.