Így hat a gyerekkorod tudattalanul a párválasztásodra

Szeretjük azt hinni, hogy amikor párt választunk, az egy nagyon is tudatos döntés eredménye: logikusan átgondoltuk, listát készítettünk a másik kívánt tulajdonságairól, csekkoltuk a másikat, és döntöttünk. A valóság valami egészen más! Az önállónak hitt döntéseink mögött a gyerekkorunk, a szüleink és a neveltetésünk tudattalan hatásai állnak. Vagyis amikor párt választunk, a tudatos és a tudattalan elemek egyaránt nagy szerepet játszanak a döntéseinkben.

Amikor társkereső coaching során a klienseimmel dolgozom, gyakran találkozom olyan emberekkel, akik vagy nagyon nehezen létesítenek párkapcsolatot, vagy azt tapasztalják, hogy rendre ugyanolyan típusú partnerekbe szeretnek bele. Például bántalmazóba, függőbe, olyanba, aki csak félig van benne a kapcsolatban, esetleg élből elutasítja őket. A közös munka során aztán kiderül, hogy a kudarcok mögött az otthonról hozott minták, hiedelmek, bántások, esetleg az elhanyagolás áll.

Amikor rendre ugyanazt a típust választod

Ha már régóta keresed a társadat, esetleg több félresikerült párkapcsolat áll már mögötted, akkor érdemes megvizsgálni, hogy van-e esetleg valami közös a korábbi választásaidban.

Ezt tettük egy nagyon kedves kliensemmel, Petrával is. A szülei ugyan nem váltak el, de nagyon rossz viszonyban voltak: állandóak voltak otthon a balhék, kiabálások. Petra apja gyakran iszogatott, bár a kislány soha nem látta őt részegen, de az apja agresszivitása már kis mennyiségű alkohol hatására is felszabadult, így a családnak rendszeresen el kellett tűrnie az apa hirtelen haragját. Az anya Petrát használta arra, hogy neki panaszkodott a férjére, gyakorlatilag a barátnőjeként funkcionált, és nem az anyjaként. Egy idő után annyira elhatalmasodott Petra anyján a depresszió, hogy képtelen volt a gyerekeit és a háztartást ellátni, így Petrára maradt minden. Ő vitte a tesóját iskolába, járt a szülőértekezletekre, ellátta a háztartást, és zokszó nélkül belátta, hogy ő nem mehet osztálykirándulásra, nem kaphatja meg azt a menő ruhát, mert nincs rá pénzük. Még büszke is volt arra, hogy mennyire felnőttes és megbízható. Igazi minta gyerek volt, aki mindent megtett, hogy szeressék. Bár kitűnővel végezte az iskolákat, két diplomát szerzett, és vonzó nővé érett, soha nem érezte magát szerethetőnek, elfogadhatónak, vonzónak. Örökös önbizalomhiány gyötörte.

Amikor elkezdett randizni, csupa olyan társat választott, akit segíteni, támogatni kellett, aki mellett megélhette a saját erejét, fontosságát. A partnerei között voltak alkoholisták, játékfüggők, munkamániások. A párkapcsolataiban Petra azt élte át újra meg újra, hogy ő nem fontos, nem számít, mert a társainak valami más mindig fontosabb volt nála (alkohol, munka, játékgépek). Nem értette, hogy miért választ ilyen partnereket, de csak az ilyen típusú férfiak ébresztettek benne szerelmet. Ahogy ő fogalmazott, a „rendes jófiúktól kiráz a hideg, és semmit nem mozdítanak meg bennem”.

Az ismétlési kényszer

Úgy tűnik, hogy Petra csak olyanokat választott, akik mellett megélhette azt, hogy segíthet a partnereinek, de azt is átélte, hogy én nem számítok, az én igényeim, szükségleteim nem fontosak. Pont úgy, ahogy gyerekkorában történt. Persze Petra története sok tényezős, itt és most csak az ismétlési kényszerre szeretném felhívni a figyelmedet.

Amíg fel nem dolgozzuk a származási családunkból hozott sérüléseinket, addig tudattalanul újra meg újra olyan társat fogunk választani, aki mellett megélhetjük azt az érzésvilágot, amelyet otthon megtapasztaltunk. Tesszük mindezt annak ellenére, hogy amikor eljöttünk otthonról, megfogadtuk, hogy mi majd egészen másként fogjuk csinálni. Sajnos annyira nagy úr a tudattalan, hogy újra meg újra a feldolgozatlan élethelyzeteinkben találjuk magunkat.

Petra történetében láthatjuk, hogy úgy nőtt fel, hogy folyamatosan le kellett mondania a saját szükségleteiről, és mások igényeit kellett kiszolgálnia. Mire felnőtt, fogalma sem volt arról, hogy mik a szükségletei. A lényeg az volt, hogy neki folyamatosan segítenie, szolgálnia kellett másokat. Ezen minta alapján aztán olyan partnereket választott, akik mellett megélhette, hogy ő az erős, aki segít a rászoruló társának, és megpróbálta megváltoztatni, „megjavítani” őket. Ugyanakkor minden kapcsolatában attól szenvedett, hogy nem érezte, hogy ő elég fontos lenne a partnerének. Soha nem volt biztos abban, hogy eléggé szeretik-e őt.

Miért ismétlünk?

Egyrészt azért, mert ez az otthonos, természetes. Amikor megismerkedünk egy olyan partnerrel, aki ki tudja váltani belőlünk ezt az érzést, azt szoktuk mondani: „olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Félszavakból is értjük egymást.” Persze, hiszen egészen hasonló környezetből jövünk, nagyon hasonlóak a tapasztalataink az emberi kapcsolatokról.

Másrészt abban reménykedünk, hogy az ismételt választások révén javíthatunk, gyógyulhatunk. Azt reméljük, hogy az új partner majd megadja nekünk mindazt, amit otthon a szüleink nem adtak meg: figyelmet, elismerést, szeretetet. Ez persze soha nem fog megtörténni, mert a másik ember ugyanolyan sérült mint mi, és pontosan ugyanezzel vággyal lép be a kapcsolatba. Vagyis két sérült ember találkozik, a seb a sebhez párosul. Ezzel pedig létre is hoztunk egy olyan párkapcsolati dinamikát, ami időzített bombaként kezd el ketyegni: csak idő kérdése, hogy szétrobbantsa a hatalmas szerelemként induló kapcsolatot.

Megoldást csak az hozhat, ha felismerjük az ismétlődő mintákat a választásaink mögött. Keresd az ismétlődő érzésvilágot!

Mi az az érzés, amit az eddigi kapcsolataidban újra meg újra átéltél: magány, a „nem vagyok szerethető” érzés? A minden más fontosabb nálam a partneremnek? Vagy esetleg azt éled meg, hogy rendre visszautasítanak, esetleg folyamatosan bántanak? A benned megfogalmazódó hasonló érzéseket keresd!

Vizsgáld meg, hogyan jelent ez meg a származási családodban! Miért érezted ezeket akkor? Mi váltotta ki? Figyelem! Nem az a cél, hogy a szüleidet vádold! Az a fontos, hogy lásd, mi váltja ki azt, hogy olyan társat választasz, aki mellett megélheted újra ugyanezeket az érzéseket.

Ahhoz, hogy ebből az egészből gyógyulni tudjunk terápiára, coachingra van szükségünk. Mivel kapcsolatokban sérülünk, kapcsolatokban gyógyulunk. Szükségünk van egy elfogadó szakember segítségére, akivel együtt dolgozva át tudjuk írni az ismétlődő mintáinkat.

Ez soha nem egy-két alkalom, hanem egy hosszabb gyógyító, önismereti munka. A kérdés csak az, hogy végigszenveded az életedet élhetetlen párkapcsolatokban, vagy egyszer rászánod a pénzt és az időt egy komolyabb önismereti munkára, hogy adj egy esélyt magadnak egy boldogabb, kiegyensúlyozott életre.

Ez innentől kezdve a te felelősséged. Mert lehet egy élten át a szüleinket okolni az elcseszett életünkért és a rossz választásainkért, csak éppen nem érdemes. Hiszen felnőttként a változtatás lehetősége már a mi felelősségünk.

Ha szeretnéd átírni a rossz ismétlődési mintáidat, gyere el párkapcsolati coachingra, és együtt megkeressük a te személyes megoldásodat!