Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Megdöbbentő „nemek”, avagy, amikor nem jön az a bizonyos „érzés”

A cikk apropóját egy férfi ügyfelemmel való beszélgetés adta, aki egy olyan forgatókönyvről számolt be, aminek a különböző verzióit már ezerféleképpen hallottam.

Röviden: kellemes randevú, érzékelt vonzódás, nevetés, kínos csend nélküli pillanatok és zárszóul még egy finom csók is elcsattan. Az eredmény: két nap elteltével érkezik a levél: „sajnos nem éreztem azt a bizonyos „érzést”, azt a bizonyos „pluszt”, így nem szeretnék további folytatást. Ledöbbenés, értetlenkedés és a szituációtól való totális ellehetetlenülés.

Elemezni lehetne a történteket, ezt mégis hanyagolnám most, ugyanis azt vallom: tökéletes randi nincs (sőt, pont a tökéletlenek azok, amelyekre igazán jó ízzel tudunk visszaemlékezni) és ha valaki óriási szarvashibát nem követ el, akkor a praktikus tanácsok esetleg még árthatnak is, ahelyett, hogy használnának valamit. Máshova sorolható az, ha valaki életében sokadszorra ismétlődik meg ugyanez, akkor már jelzésértékű lehet ez az eseménysor.

Igyekeztem általánosságban megfogni a jelenséget és lejegyeztem néhány elképzelésem arról, hogy vajon mi okozhatja a címben megjelölt érthetetlen húzást.

 

1. Romantikus klisék és teljesíthetetlen ideák: Bizony, néhány ember úgy állít oda a randevú színhelyére, hogy énközpontúságába szorulva végig azt monitorozza, vajon mikor jön az az „óriási, idilli érzésgörgeteg”, amit neki éreznie kellene. Ha ez nincs, akkor egyértelmű a következtetés: nem kapta meg, amire vágyott, tehát nem az igazi áll előtte. Valójában semmit nem tudott meg a partnerről, mert csak a rózsaszín cukormázba burkolt érzelmi hiányait vetítette ki, aminek sajnos nem sikerült megfelelni az alkalmatlan pályázónak. Ehhez egyébként borzasztó jó táptalajt jelentenek némely bugyuta romantikus vígjátékok is, melyek egyáltalán nem életszerűen és hitelesen közvetítik két ember megismerkedésének tragikomédiáját. A háttérben álló általános ok: a hiányos önismeret.

 

2. „Sosem gondoltál volna pont erre” apróságok: Ez a verzió igen komoly meglepetéseket tud okozni. Hallottam egyszer egy női ismerősömtől azt a történetet, melyben egy randevúját foglalta össze. Az elején minden rendben volt. Addig, amíg meg nem látta a férfi kalózkapitányéhoz hasonló szépséges körmeit. Utána már nem akart reagálni a felé intézett üzenetekre. Szerencsétlen flótás a mai napig nem tudja szerintem, hogy mi miatt kosarazták ki. Ilyenek még azok az apró kommunikációs félresiklások is, amikről ugye nem számolunk be, mert akkor már nem lenne „spontán” az egész.

 

3. „Kötődés nélkül ködbe vész”: Erre kifejezetten a férfiaknál figyeltem fel. Kutatások szerint, a pasiknál nemegyszer bőven elegendő a szép külső és pár kedves szó, ahhoz, hogy akár még szerelmet is valljanak kiszemeltjüknek. Ez a módszer nemcsak ott hibázik, hogy a túláradó érzelmek agyonnyomják a nőt és lehetetlenné teszik azt, hogy kialakulhasson benne a szabad vágy a közeledés viszonzására, hanem nem adnak valódi esélyt a kötődés kialakulására sem, hiszen hiányzik az autentikus érdeklődés, őszinte kíváncsiság. „Jó a melle, feneke, szépen mozgatja a száját, mi kellene még? Ezt főleg a rejtett kommunikációból lehet jól kivenni. Ha ez a helyzet áll fenn, mi járhat például egy nő fejében, amikor átlépi az otthona küszöbét az esti vacsora után? „Itt van ez a másik, aki borzasztóan oda van értem, gyakorlatilag nincs is bennünk semmi közös, nem érzem, hogy érzelmileg tartoznánk egymáshoz. Akkor minek találkozzak vele újból?” A vonzalom mellett a kötődés legalább annyira fontos tényező.

 

4.  Hosszú kapcsolat után, bezárva: Minden párkapcsolatot természetszerűen követ egy gyászidőszak (vannak kivételek, ahol nem érzik veszteségnek a felek a különválást, de ez azért elég ritka). A gyászidőszak közben, de inkább utána, pedig jó esetben ismét kialakul bennünk a vágy egy újdonsült társ iránt. Néhányan megpróbálkoznak a szakítás után a randizgatással, de nem igazán tudnak mit kezdeni az őket érő impulzusokkal, nem tudják befogadni ezeket, így igény sem nagyon keletkezik a folytatásra. Kívülről nézve tűnhet úgy, hogy a finom gesztusok jól esnek a másiknak, a valóság mégis az, hogy ez kevés a továbblépéshez, mert a lélek még nem nyílt ki eléggé. (Kiegészítés: más kritikusabb élethelyzet, vagy mentális betegség, pl. depresszió is eredményezheti ezt).

 

5.  Végre, végre, végre!: Erre ismét a férfiaknál figyeltem fel, főleg azoknál, akik alapvetően alacsony önértékeléssel bírnak (a nőknél is igaz lehet, bár velük kevesebbszer beszélgettem ilyesmiről). Itt a jelzések félreértelmezéséről van szó. Vonzalomnak kódolni például valami olyat, ami csak szimpla szimpátia, vagy udvarias kedvesség, elsősorban olyan „kaliberű” nőktől hallva, akiktől alanyunk nem szokta meg, hogy pozitív visszajelzéseket kapjon. Ez egyenes út egy újabb keserves csalódáshoz.

 

6. A jó az nem biztos, hogy jó: Az, hogy mely emberi kapcsolatunkban maradunk benne és melyikben nem, nemcsak annak a kérdése, hogy mire kényszerít bennünket az élet. Választjuk is a szenvedést, a „rosszat”, és ha kötődési mintánktól teljesen idegen az, hogy a bennünket megszólító férfi „jófej” módon bánik velünk és idilli légkört teremt az ismerkedéshez, őt „megbüntetve” elutasításunkkal és ragaszkodva bejáratott rutinjainkhoz, vissza is térhetünk az önkínzás fájdalmaiba (hiszen ugye alapból „rosszak vagyunk”). Továbbkövetve ezt a logikát, ha jól bánnak velünk, akkor az simán indokolható a következővel: ha mi bénák vagyunk, akkor a „hódolónk sem túl nagy szám”. A lényeg: lehet, hogy valóban minden OK volt azon a randin, de a másik ezzel nem tud mit kezdeni.

 

 7. Na, csak ezt ne!: Némileg kapcsolódik az előzőhöz, ugyanis az emberek általában jobban félnek a pozitív, mint a negatív változásoktól. Gyakran mondják: „valaki megijedt attól, hogy lehet egy normális kapcsolata”. Van ebben valami. A félelmek vállalása helyett könnyebb minél gyorsabban kijelölni egy menekülő utat, mely még az esélyét is ellehetetleníti a jövőbeli kudarcnak, vagy sikertelenségnek. Néha ez talán jelzés is lehet a férfi felé, hogy tartson ki és az ellenállás ellenére se adja fel az ostromot.

 

A lista természetesen itt nem ért véget. Ha már te is kaptad meg egy általad pozitívnak vélt randevú után a „nem jött az érzés/szikra/füst vagy akármi” visszajelzést és te ezt mással magyarázod, bővítsd a felsorolást ötleteiddel!

 

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu