Megéri összejönni a munkatárssal?

Vizslató szempár, gyanakvó tekintet, kíváncsi kotnyeleskedők…

Ez járhat osztályrészül azoknak, akik a ki nem mondott, de a levegőben mégis érezhető társas normákat átlépve, viszonyt kezdeményeznek valamelyik kollégával. Az persze külön történet, hogy hierarchikusan merre (lentről felfelé vagy inkább fentről lefelé) mutat a románc irányvektora, mégis elidőzhetünk most néhány perc erejéig ennél a cikknél annak érdekében, hogy átgondoljuk: van e ennek bármilyen értelme vagy haszna?

Kétségtelen, hogy legtöbbször sokat kockáztatunk egy ilyen húzással. A közösség szociális kapcsolatrendszerében létrejön egy teljesen új jelenség, ami különböző érzelmi tapasztalatokat vált ki a szemlélőkből. Egyesek keserű féltékenységgel, mások örömteli ujjongással, még bizonyos emberek bizalmatlan kétkedéssel tekinthetnek a szituációra, mondván, hogy ezzel a kis akcióval veszélybe került a feladatok és tevékenységek hatékony, felelősségteljes kivitelezésének procedúrája.

Van is igazság mindebben, a nézőpontok ezernyi formája, legyen az jó vagy rosszindulattól átitatott, bírhat valós relevanciával. Nem is a „járás” önmagában az, amit rizikófaktorként érdemes nevesítenünk, hanem a szakítás. A szétválás egészséges formában magával hozza a két fél eltávolodását, mely szinte sosem konfliktusmentes. Ez a párkapcsolati game over olyan nagy hatósugárral képes végigfutni, hogy elég gyakran még a tágabb környezet is megsínyli a folyamatot. Gondoljunk csak bele abba, hogy a munkahely az egyén szociális hálóját szemügyre véve nem is igen tekinthető olyan brutálisan távolinak.

Szóval vannak kockázatok.

Már hosszú ideje igyekszem áttérni a „mindenképpen a félig üres poharat lássuk” szemléletről a „félig telire”, ezért ismét hozok három érvet amellett, amiért jó ötlet lepaktálni a munkatárssal.

1. Az együttműködés dolgos helyzetben alkalmat teremt arra, hogy élessé és nyilvánvalóvá váljon az a megküzdési stratégia repertoár, amit az érintett személyek birtokolnak és használnak. (megküzdési stratégia = ahogy kezeljük a konfliktusokat, kihívásokat). Kutatások is bizonyítják, hogy a hasonló megküzdési stratégiákkal rendelkező emberek kimutathatóan elégedettebbek a párkapcsolatukkal. Így felfogható a közös melózás akár a „puding próbájának” is, bár nyilván kérdéses, hogy a kooperáció mennyire ered spontán vagy tudatos forrásokból.

2. Egy ellenkező nemű egyén megismerése manapság sokkal kisebb arányban történik meg azelőtt, hogy a szerelmesek leszaggatnák egymásról az alsó neműt és barbár módjára habzsolni kezdenék az érzéki élvezetek széles tárházát. Kapcsolatok létesülnek zsigeri gerjedelemből, ami elsülhet jól is, de gyakran visszanyal a fagyi azért, mert fogalmunk sincs arról, hogy kinek a kezét fogjuk. Akivel napi szinten találkozunk, arról a rigolyák és az erősségek vonatkozásában is egyaránt információt gyűjthetünk. Esetleg még arra is hajlandó lehet az illető, hogy néha-néha engedélyt adjon magánéletének sötét bugyrait ábrázoló diagnosztikai térképének nem kulturális célú, csupán altruista indíttatású megszemlélésére. Ez jócskán előmozdíthatja annak az esélyét, hogy a partnerválasztás kisebb meglepetésekkel járjon, ahhoz a verzióhoz képest, amikor az attraktív kedves számunkra tolerálhatatlan hendikepjeiről, fokozatosan kristálytiszta képet nyerve, szembesülünk a puskaporszagú és kiszámíthatatlan húzások tengerének több méteres hullámhegyével.

3. Meg ugye, ha már meghitt közelségben vagyunk az elérhetőség biztos tudatában, feslett gyermeki mosollyal az arcunkon (ide most majdnem improvizáltam egy mobiltelefon reklámszöveget), az egyrészt növeli a kölcsönös vonzalmat és azt a stabilitásérzetet is, hogy számíthatunk a másikra. Feltéve, ha mindketten valóban gyümölcsöző hatást gyakorlunk remekművünkre.

Az ember ösztönösen felrúgja a korlátokat. Most magamról beszélek? Is.

Miért lenne kivétel pont a munkahely? Sokféle szervezetben játszódik le ugyanez változatosabbnál változatosabb forgatókönyvekkel. A kritikus véna hasznos adomány, de ne feledkezzünk meg a látottak előnyeiről akkor sem, amikor éppen valami szaftos kis pletyka szétkürtölésére készülünk. Arról mindig többet lehet trécselni, amit negatívan minősítünk.

Na ugye, mégse lett pozitív témájú ez a happy end.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu