Mi ez a mánia a magas férfiak körül?

Sose értettem a nagy felhajtást a magas férfiak miatt. Mikor egy 155 centis nő kijelenti, hogy 180 centi alatt neki nem férfi a férfi, akkor csak annyit tudok mondani, hogy nem tudod, mit veszítesz. Nőként alacsonynak lenni még előnyös is lehet, hiszen így nagyobb a választék férfiakból. Persze egy langaléta nő is járhat alacsony pasival, de akkor már furcsán néznek rájuk, mert kilógnak a sorból...

Azt szokás mondani, hogy a magas férfiak magabiztosabbak, nyugodtabbak, nem érzik úgy állandóan, hogy kompenzálniuk kell valamit (nevezetesen a centik hiányát), de ha valaki túl magas, az is zavaró lehet. Meg ha csak magas, de sovány, akkor végképp nem néz ki szívdöglesztően: hiszen igazából nem a magasság vonzó önmagában, hanem az, hogy az illető mennyire arányos, mennyire izmos, milyen széles a válla, keskeny a csípője, és így tovább.

Miért nem mennek ki a divatból a szép szál legények? Biztos benne van a pakliban, hogy a nők úgy hiszik, aki elég magas és erős, az jobban meg tudja őket védeni, de ilyenkor azért az is eszükbe juthat, hogy egy erős fizikumú férfi rájuk is jelenthet fenyegetést, nem csak másokra. Vagyis nagyon nem mindegy, hogy az erős testalkathoz milyen lelki alkat társul...

A daliás pasik szép látványt nyújtanak, persze, hogy sikerük van, ahogy a nagyon nőies arányokkal rendelkező, szép arcú nők is előnnyel indulnak a párkeresés mezején, pedig ők se termékenyebbek vagy egészségesebbek, mint a többiek.

Ami meg az erőt, ügyességet illeti, az nem magasság kérdése. Egy alacsonyabb, filigrán alkatú férfi lehet jobb harcos, mert mozgékonyabb. Hogy csak a nyilvánvalóra utaljunk: bármi is rejlik a bibliai történet mögött, Dávid legyőzte Góliátot. Vagyis attól, hogy valaki nagyra nőtt, még nem lesz kiválóbb semmiben.

Sokkal többet számít, kinek mennyi esze van, milyen humoros, mennyire jólelkű, milyen társadalmi státuszt mondhat magáénak, de leginkább: hogy mennyire ért a nők nyelvén. Valószínű, hogy a kevésbé feltűnő, kevésbé daliás és szívdöglesztő pasik jobb partnerek, mert nem hullik minden nő az ölükbe. (Ezúton is elnézést kérek attól a néhány adonisztól, ami egyébként kiváló partner és nem él vissza helyzeti előnyeivel, nem tudom, hogy csinálja...)

A magassághoz való viszonyunkat persze az befolyásolja leginkább, hogy mi magunk milyen magasak vagyunk. Egy 2013-mas holland felmérésben Gert Stulp és pszichológus társai arra jutottak, hogy a nőknek fontosabb, hogy férfi partnerük jóval magasabb legyen náluk, mint amennyire a férfiaknak fontos, hogy a nők mennyire magasak. A hagyományos elvárásoknak megfelelően a férfiak is azt preferálják, ha a partnerük alacsonyabb náluk, de hogy milyen mértékben, az nem fontos számukra. A nők viszont jóval magasabb férfit szeretnének.

Az egyik magyarázat erre az lehet, hogy a nők nőiesebbnek érzik magukat, ha a férfi nagyobb helyet foglal el a térből, és kifejezetten nem szeretnek arra gondolni, hogy a férfi esetleg kevesebbet nyom, mint ők maguk. Ez sokkal inkább magyarázható a kultúránk által belénk táplált mintákkal, mint a biológiával. Minden szerelmes regényben és filmben alap, hogy a férfi magasabb, szélesebb vállú és nehezebb, mint a nő. Mikor ennek az ellenkezője jelenik meg könyvben vagy képernyőn, az csakis komédia lehet.

Nem azért, mert bármilyen szempontból is hátrányos lenne, ha a férfi kisebb/könnyebb, hanem azért, mert belénk nevelték, hogy ez nevetséges. A nagydarab nők nevetségesek, a kis darab férfiakon meg jót derülünk – főleg, ha ezek egymás partnerei. Nem tudom, van-e esély arra, hogy ez a népszokás megváltozzon, de tény, hogy aki felvállalja, hogy olyasvalakivel él kapcsolatban, akivel nem alkot hagyományos mércével mérve „szép párt”, az folyamatosan ki lesz téve annak, hogy megmosolyogják. És ez még a helytelenítés legenyhébb módja, bár ez sem kellemes.

Mikor a magasságot istenítjük, de említhetnék bármely más fizikai tulajdonságot is, egyrészt a már eleve előnyt élvezőket részesítjük még nagyobb elismerésben (általában olyasmiért, ami egyáltalán nem az ő érdemük, csak ilyen géneket kaptak), másrészt rossz érzéseket gerjesztünk mindenki másban, aki nem volt ilyen szerencsés. Jelen esetben az alacsonyabb férfiakban, akik semmivel nem érnek kevesebbet, mint a magasak. Viszont egész életükben kompenzálni akarnak majd, ami általában nem jár kellemes következményekkel.

Szerintem adjunk esélyt az alacsony és átlagos magasságú férfiaknak!