Az állásinterjúzóknak (vagy azoknak, akik próbálnak elhelyezkedni) biztosan ismerős az a jelenség, amikor tucat számra küldik önéletrajzaikat a munkáltatóknak és kedvező esetben egy ctrl c + ctrl v típusú válasz érkezik („Sajnáljuk, de nem Önt… blablabla”) elutasításként a próbálkozásra. Nem beszélve azokról az ominózus példákról, mikor gyakorlatilag úgy hagyják figyelmen kívül a beérkező pályázatainkat, mintha meg sem kapták volna őket. Ezt lehet fokozni azzal, az általában a multis kultúrában alkalmazott eszközzel, melynek megnyilvánulásaként a HR osztályon egyszerűen hazudnak, és a következőkkel rázzák le a nem kívánt jelentkezőket: „házon kívül vagyok, szül a teknősöm és még nem tudtam lezárni a kiválasztást, stb.”
Két dolog borzasztó zavaró ezekben:
- Nem tudjuk a negatív visszacsatolás pontos okát, így fogalmunk sincs, mit változtassunk, hogyan fejlődjünk (ritkaságszámba megy, ha valamilyen nyílt üzenetet kapunk arra vonatkozóan, miért nem mi lettünk a befutók). Ez nemegyszer vezet ahhoz a fajta tanult tehetetlenséghez, ami után már kedvünk sem lesz újrapróbálkozni és felvenni a kesztyűt a kihívással.
- Az igazságérzetünket sérelem érheti, amit később akár egyfajta „pusztító jogosultságként” megélve vagy magunk ellen fordítunk, vagy máson vezetünk le.
Mindez a társkeresőzés világában is megtörténik. Hadd adjak kezdésként néhány kézenfekvő és praktikus tippet arra, hogy mit is kezdjünk az ilyen merénylőkkel.
- Fogadjuk el a helyzetet. Bárhogy is lázadozunk, vagy büntetjük a másikat azért, hogy mekkora bunkó, attól még nem lesz jobb semmi. Ha nem várunk el valamit egy embertől, utána nem is leszünk dühösek rá azért, ha nem adja meg nekünk azt, amit jogosnak tartunk. Persze, tudom, nehéz, meg a korrektség és hasonlók. Egyetértek. Azért (legalább a lelki békéd érdekében) érdemes kicsit lazábban kezelni ezt.
- Ha nagyon fura és meglepő a helyzet, kérdezz rá. Igen-igen, az a fránya büszkeség. De nem biztos, hogy az történt, amire gondolsz. Lehet, hogy írtál egy mondatot, amit félreértett. Vagy éppen családi viszályban úszik. Esetleg úgy érezte, nem elég komolyak a szándékaid és elkedvetlenedett. Az egód az maximum, ami ilyenkor nem hajlandó „még ezek után” lépést tenni a másik felé. Pedig lehet, hogy tévedsz.
- Ismerd fel Magadban is az önzést: ha etikátlan, inkorrekt, alávaló senkiházinak tartasz valakit azért, hogy, hogyan lehet akkora egomán, hogy csak azt nézi, ami neki energiatakarékos (ergo, ha nincs belőled haszna, minek írjon), akkor tedd fel a kérdést a tükör előtt állva: A te sértődésed nem ugyanabból fakad, hogy magad körül pörögsz? Szemben az állásinterjúval, itt nem az esetleges éhhalállal való harc van a középpontban.
Nos, nézzünk meg akkor pár konkrét okot is, ami a válasz elmaradásának hátterében állhat.
- Nem elég figyelemfelkeltő adatlap, képek: Lehet frappáns a leveled, ha gyenge minőségű a profilod, nem biztos, hogy túl sokra jutsz. Szánj időt az igényes önmarketingre. Ha tömegesen tapasztalsz sikertelen kísérleteket, annak ellenére, hogy „jó szöveged van”, érdemes felülvizsgálni az oldalad. Akár engem is megkérhetsz rá.
- Sablonos üzenetek: A nőkbe általában bele van kódolva társkeresőn, hogy a klasszikus fordulatokkal teli levelekre („szimpatikusnak tűntél, ismerkedhetnénk”) védekező mechanizmussal reagáljanak, feltételezve, hogy még az adatlapjuk elolvasására se szántál elegendő energiát, nemhogy az üzenet megfogalmazására. Erőltesd meg magad egy kicsit.
- Nem komoly a másik szándéka: Ismerve a Randivonal tartós kapcsolatokat támogató hozzáállását és arculatát, meggyőződésem, hogy aki egy ilyen oldalon sem hajlandó normálisan kitölteni az adatlapját, attól legtöbbször nem is érdemes túl sokat várni.
- Problémák az előfizetéssel: Fel van tűntetve, ezt mindig ellenőrizd, mielőtt elkezdesz anyázni, lehet, hogy nincs is miből megírni azt a választ.
- Fogalmazási problémák: Ha társkeresőzöl, levelezni ugyanúgy meg kell tanulni, mint, ahogy az életképes profil is elengedhetetlen. Egy túlburjánzó kezdés megterhelőnek és kiszolgálónak, egy helyesírási hibákkal teletűzdelt monológ kiábrándítónak, még egy életrajzi történet öncélúnak és unalmasnak tűnhet. Ez ugyanúgy gyakorlás kérdése, ahogy az élő kommunikáció is az.
Más okok is állhatnak a háttérben, de ebben a cikkben most ennyi gondolat elmondására volt lehetőségem.
Írta: Lázár Gergely
Forrás:
www.randidoctor.hu