Mikor azt várod, hogy a pasi lemondja az első randit...

Sokféleképp készülhetünk lélekben első randira, van, mikor alig várjuk, hogy végre meglássuk azt, akivel eddig leveleztünk, és van, hogy csak ímmel-ámmal mentünk bele a találkozásba, és titokban azt reméljük, hogy az utolsó percben közbejön a partnernek valami, és lemondja az egészet. Annak idején nekem tulajdonképp minden első randi előtt ez volt a tikos vágyam, még akkor is, ha egyébként izgalmasnak ígérkezett az ember, akivel találkoztam. Annyi minden sülhet el rosszul, és annyira kínos bír lenni az egész szituáció, hogy legszívesebben sose első randiztam volna. Csak úgy elég nehéz eljutni a második alkalomig, ha nincs első... 

Nem tudom, a fiúk hogy vannak vele, ők is érzik néha úgy, hogy semmi kedvük elmenni (bár ők azok, akik a minél hamarabbi találkozást szorgalmazni szokták, vagyis elég valószínű, hogy ez inkább a női lélekre jellemző), de ha ilyenkor az ember enged a kísértésnek, és tényleg lemondja a találkozást, akkor sokat veszíthet. Persze a teljesen érdektelen esetekre csak azért, mert "már rég nem randiztam, és milyen dolog már ez", nem kéne igent mondani: van az úgy, hogy a levelezésből nyilvánvaló, mennyire nem passzol semmi köztetek. Ha pedig egy férfi erőlteti a találkozást, kifejezetten agresszívvá válik, akkor pláne nem szabad engedni neki. 

Mivel a fiúk nagy része nem olvas úgy a sorok között, mint a nők, ráadásul egy alkalmi kaland sokszor nagyon is érdekes lehet számukra, az érdektelen randi az ő szótárukban nem pont az, mint a lányokéban. Egy nő ritkán látja értelmét olyannal találkozni, akivel másodszorra már nem szívesen futna össze, egy férfi nem így gondolkodik. Még akkor sem, ha alapvetően komoly kapcsolatot keres...

De miből tudod egyértelműen, hogy az adott első randi meglehetősen hidegen hagy?

- A pasit nem tartod elég érdekesnek ahhoz, hogy hosszasan áradozz róla a barátnődnek (vagy több barátnődnek), sőt, esetleg meg se említed, hogy találkozni fogsz valakivel. Vagy csak fintorogva teszel róla említést, teljesen jelentéktelen dolognak állítva be az egész ügyet.

- Nem agyalsz több nappal a találka előtt arról, hogy mit vegyél fel, és nem esel kísértésbe, hogy valami új cuccot vásárolj magadnak.

- Nem teszel meg mindent, hogy ráérj abban az időszakban, vagyis, ha valami közbejön, annak még örülsz is, legalább van ürügyed lemondani a randit. Ilyenkor még egy könnyebb betegség miatt is úgy érzed, hogy teljes joggal táncolsz vissza, míg máskor lázasan is összeszeded magad annyira, hogy találkozhass azzal, aki nagyon érdekel. 

- A tükörbe nézve úgy érzed, hogy nagyon jól nézel ki, és egyáltalán nem aggódsz azon, hogy esetleg nem fogsz tetszeni. Eszed ágában sincs sminkelni, ha egyébként nem szoktál, ha pedig egyébként is szoktál, akkor csak az alap programot állítod be. 

- Teljesen hétköznapi ruhát veszel fel a randira, mintha csak dolgozni mennél. Nem fogsz kényelmetlenül, magassarkúban feszengeni, és télen biztos nem a szoknyát választod - bár egy érdekesebb pasi kedvéért lehet, hogy még egy miniruhában való fagyoskodás is belefér.

- Olyan helyszínt választasz, ahonnan könnyű hazamenni, illetve eleve rövid időre teszed magad szabaddá, előre meg is mondod, hogy majd rohannod kell (ha napközben is ráértek, inkább akkor bonyolítod a találkozót, nem este). 

- Folyton lesed a telefonod, nem jött-e közbe neki valami, és csalódott vagy, ha nem...

- Eszed ágában sincs kitakarítani a lakást és ágyneműt húzni, hátha, hátha... Természetesen szexi fehérneműt se veszel fel, mert az kizárt, hogy bármi történne a kávézáson/sörözésen kívül.

- Ha úgy alakul, akár hagymát is eszel a találka előtt... 

- A randin laza vagy és nem görcsölsz azon, hogy mennyire tetszel - kivéve, ha az első pillanatban rájössz, hogy ez a pasi egyáltalán nem is érdektelen. De ilyenkor elkezdeni görcsölni már úgyis késő, vagyis nagy valószínűséggel laza tudsz maradni. 


Aztán, ha nagyon is jól érzed magad a találkozón, kiderül, hogy a pasi nem is érdektelen, és alig várod a második találkozást, jól vállon veregeted magad, hogy mennyire okos dolog volt mégse lemondani az egészet, mekkora szerencse, hogy ő se mondta le, és milyen jót fogtok majd nevetni azon, hogy finnyáskodtál az elején...