Mikor újra összefutsz valakivel a társkeresőn

Az internetes társkeresés olykor a tévedések vígjátékához hasonlít. Főleg, ha az ember kicsit rejtőzködik, nem a saját nevét használja, nem tesz fel képet, vagy olyat tesz fel, amelyen nem is ő szerepel, kozmetikázza az adatait. Elég, ha csak pár évet változtatunk az életkorunkon, kicsit más dolgokat emelünk ki a bemutatkozásban, és máris elképzelhető, hogy nem ismer ránk a másik – akivel esetleg korábban hosszas levelezésbe bonyolódtunk, mitöbb, talán még randiztunk is.

Aki még nem próbálta, az nem tudhatja, milyen izgalmas játék tud lenni, ha már ismerünk valakit, de úgy teszünk, mintha nem tudnánk róla semmit. Vajon mikor fog gyanút? Hogyan játsszuk a szerepünket, ha nem akarjuk, hogy nagyon hamar lelepleződjünk? Miként fog reagálni, ha rájön, hogy kicsit elszórakoztunk a helyzettel? Azonnal eltűnik, pipás lesz, vagy örül majd, hogy újra megtalált, és még szóba állunk vele, esetleg ugyanúgy élvezte a csiki-csuki játékot, mint mi, és húzta az időt, hogy tovább tartson?

De nem is kell feltétlen bújócska ehhez: úgy is felbukkanhatunk újra egymás életében, hogy némi kihagyás után regisztrálunk, és ismét rátalálunk arra, aki egyszer régen már érdekes volt, akivel talán ki is alakult valami kis kaland, de akár több is: majdnem szerelem? Aztán közbejött valami, talán egy félreértés, egy sértődés, talán egy megfutamodás, egyikünk még nem volt felkészülve egy komolyabb kapcsolatra, vagy a körülmények alakultak úgy, hogy nem volt lehetőség folytatni, de akár az is előfordulhatott, hogy akkor az illető egy másik partner mellett döntött.

És egyszer csak ott van megint. Látjuk, hogy ő is keres, látja, hogy mi is keresünk. Ismerjük már eléggé, tudjuk, hogy valaha tetszettünk egymásnak, akkor van rá esély, hogy most is működne a kémia. Nagyon nem mindegy persze, hogy akkoriban miért is szakadt meg a kapcsolat, vajon megbánta-e az, aki elment, és megbocsátott-e az, akit otthagytak? Biztos, hogy nem könnyű ezeket a dolgokat tisztázni, hiszen ilyenkor rögtön felhorkan a büszkeség, az ego: ha egyszer szemét volt, megint az lesz, eszem ágában sincs adni neki még egy esélyt, biztos ő sem akar tőlem semmit, biztos nem bocsátott meg, azok után, amit műveltem vele…

Azt is nehéz eldönteni, ha mi vagyunk, akik elsőként rábukkanunk, érdemes-e kezdeményezni, vajon milyen reakciókra számíthatunk. De ha nem próbáljuk meg, biztos nem is fogjuk megtudni, mi lehetett volna. Benne van a pakliban, hogy visszautasítanak, lepattintanak, sablonszöveget kapunk az érdeklődésünkre, de az is lehet, hogy a körülmények annyira megváltoztak, hogy lehetséges az újrakezdés. Ha nagyon jó emlékeket őrzünk az illetőről, biztos hatalmas lesz a kísértés, hogy ismét elkezdjünk álmodozni.

Van persze a bújócskának negatívabb változata is, mikor a sértett, lepattintott vagy elhagyott szerelmes direkt és célzottan új profil segítségével hálózza be korábbi partnerét. Mivel ismeri az ízlését, pontosan tudja, hogyan keltse fel a figyelmét. Lehet a célja annak bizonyítása, hogy a másik mégis őt akarja, de lehet az is, hogy bosszút akar állni a rajta esett sérelmen. Olyat is hallottam már, hogy egy korábbi barátnő az újabb barátnőnek írt a társkeresőn, hogy bemártsa az expartnerét. Az ú újbóli felbukkanásának biztos nem örült a pasi, aki alig győzött magyarázkodni. Egy másik esetben az exférj figyelte meg, mi a volt felesége társkeresős profilja, és teljesen magába bolondította ismét – persze a dolognak nem lett kellemes vége, mert a valóságban az asszony látni se bírta már és nagyon megalázottnak érezte magát, mikor kiderült az átverés.

A társkeresőzés világa tehát tényleg szövevényes lehet.

Nektek vannak visszatérő ismerőseitek, esetleg volt olyan, hogy többször is összejöttetek ugyanazzal az emberrel? Vajon hány esélyt érdemes adni magunknak és a másiknak? És mit szólnátok egy ex akciójához, aki újra magába bolondít titeket egy fals profil álcáját felhasználva?