Mit tanulhatsz egy egyéjszakás kalandból?

Feljössz hozzám egy kávéra? Használhatnám a WC-det?

Ismerjük a szitut. Nagyjából így szokott indulni a kaland, vagy egyesek nyelvjárása szerint az eksön. A bátrabbak azért nem totojáznak ennyit, nyíltan kijelentik, hogy ők most bizony élni akarnak és fognak a lehetőséggel, ha törik, ha szakad. A buliból hazafele totyogó újdonsült madárkák meg úgyis tudják mi lesz a vége a történetnek. Esetleg a nő bedobja utolsó mentsvárként, hogy pont most jött meg neki. Aztán mire a helyzet élessé válik, egy pillanat alatt megszűnik az egyébként 28 napra kalibrált ciklus eredetileg küszködésre rendelt időszakának minden jellegzetes tünete. Így van ez.

Hogy megéri e vagy sem efféle projektbe belevágni, erről élesen megoszlanak a vélemények. Egyesek messziről kerülik a kolbászolgatást, népiesebben fogalmazva a házról házra járást, még vannak, akik ebben élik ki minden szerelminek még nevezhető potenciáljukat. Nem szánnék most betűt arra, hogy a témafelvetés morális oldalait világítsam át, túl sok felesleges szót lenne szükséges ejteni minderről, meg persze, úgyis csak vita lenne belőle, ahol mindenki a maga igazát hajtogatva kötné az ebet a karóhoz. Hogy mégis legyen valami fonál, amit követni tudok, összeszedtem három pozitívumot, amik megmutathatják számunkra, hogy mit lehet tanulni az egyéjszakás összejövetelekből.

1. Spontaneitás

A spontaneitás valódi jelentősége abban rejlik, hogy adott helyzetekben merünk dönteni a pillanat nyomása alatt és vállalni merjük az ezzel járó következményeket is. E döntéseink során engedjük, hogy a felszínre törjenek aktuális vágyaink, szükségleteink és az ezekhez kapcsolódó érzelmi megéléseink. Az egyéjszakás attól egyéjszakás, hogy akkor és ott zajlanak az események. A tapasztalatom az, hogy a „túlkontrollált” emberek ritkán vesznek részt ilyesmiben. Gyakran mindezt azzal támasztják alá, hogy gusztustalan és istentelen mocsokság lefeküdni valakivel pár óra ismertség után, azt viszont ritkábban vallják be maguknak, hogy elutasításuk mögött egy erőteljes személyiségbeli hiányosság, kidolgozatlanság húzódik meg.

2. Önzés

Több férfivel találkoztam már életem során, akik egy klasszikus tünet együttessel küszködtek még akár 30-as 40-es éveikben is. „Jófiú szindrómásak” voltak. Alapműködésükből az „először te, aztán majd én” dinamika volt élesen kiolvasható. Nem mondom, hogy nőknél nem lehet találkozni ilyesmivel. Dehogynem. Nemtől eltekintve egy valami szinte gyökeresen hiányzott az előbb említett pasasokból. Az önzés. A hozzáállás, hogyha úgy tartja kedvük, akkor bizony elveszik az élettől azt, amit akarnak, tekintet nélkül arra, hogy ki mit gondol erről. Az egoizmus túltengése kétségtelenül káros, a hiánya viszont legalább annyira súlyos személyiségtorzulatokhoz képes vezetni. Az egyéjszakás hancúrozások jórészt önzésen és hedonizmuson alapszanak.

3. A vonzalom valódi működésének megértése

Az összejárogatás válhat kapcsolattá? A barátság fejlődhet azzá idővel? A második kérdést elég költőinek érzem. Sajnos nem hiszek benne. Legalábbis én. A vonzalom szexuális ösztönösségen alapszik. Láttam már férfi-női párost, akik kapásból egymásnak estek megismerkedésük hajnalán, aztán idővel mégiscsak összehoztak valami kapcsolatszerűséget. A harmonikus friendship hirtelen feltüzesedésére azt kell, hogy mondjam kevesebb példát statuált eddigi élettapasztalatom. Az egyéjszakásokból megérthetjük nemcsak azt, hogy az önzés bizonyos szituációkban kifejezetten előnyös, hanem azt is, hogy a vonzalom nem választás vagy megbeszélés kérdése. Semmi nem fog megváltozni attól, ha a kiszemelt hölgynek, vagy úrnak még kitartóbban illegetjük magunkat, vagy leplezett zavarunkat kihasználva áltatjuk felvállalni előtte mélyről jövő gerjedelmünket egy minimális, stílusos formában. Szexelni nem kötelező az első adandó alkalommal és párkapcsolati kutatásokból egyértelműen látszik, hogy nem is előnyös, de, ha már nem fordul meg legalább egy látens rosszcsont gondolatba fűzve a fejünkben semmiféle szexuális töltet az ismerkedésünk legelején, néhány kivételtől eltekintve ez nem is nagyon szokott megváltozni magától. Vonzalom nélkül ugyanis nincs egészséges párkapcsolat.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu