Mit tegyünk egy borzasztó randin?

Néhány rosszul sikerült találkozó történetét láthattuk már a blogon, az Elcseszett randik sorozatban, és biztos bőven előkerülnek még borzasztóbbnál borzasztóbb sztorik, mert ha van műfaj, amit el lehet rontani, a férfi-nő találkozás ilyen. Nagyszerű humorforrás persze, ha utólag meséljük el, vagy mesélik nekünk, esetleg filmen látjuk, szépen túlzásba is lehet vinni, hogy börleszkjelenet legyen belőle, de ha épp ott vagyunk a közepén, akkor nagyon kellemetlen pillanatokban lehet részünk.

Mégis, mit tehetünk, ha nagyon rosszul érezzük magunkat egy randin? A legegyszerűbb, hogy amint lehet, lelépünk. Persze civilizáltan, semmiképp nem köszönés nélkül, és nem valami megalázó szöveggel (amennyiben erre a partner nem szolgált rá, kerüljük el a másik megalázását). Hogy viszonylag könnyen szabaduljunk, ahhoz persze olyan helyen kell lennünk, ahonnan önállóan tudunk távozni. Ha a világ végére vitt minket a partnerünk, és csak vele tudunk visszatérni a civilizációba, kiszolgáltatottak leszünk, ezt pedig jobb elkerülni.

Nem mindegy, miért is borzasztó az a randi és egyáltalán hányadik, mióta ismerjük egymást, tényleg tetszik-e a másik, csak a körülmények miatt érezzük rosszul magunkat, vagy magával az emberrel van súlyos problémánk. Esetleg neki velünk.

Ha az illetőt kedveljük, és szívesen látnánk viszont, ha nem az ő hibája, hogy valami rosszul sikerült, esetleg éppen mi rontottunk el valamit, vagy hoztuk magunkat kínos helyzetbe, akkor ne tűnjünk el szó nélkül, legalább kérjünk elnézést. Ha a randin konkrétan nem is megy ez, mert mondjuk annyira berúgtunk, hogy nem tudtunk magunkról, vagy iszonyúan zavarban vagyunk a kialakult helyzet miatt, akkor legalább utólag kerítsünk rá sort, és ne hetekkel később, hanem amint normális állapotba kerülünk. Minél tovább odázzuk az ilyesmit, annál kevésbé fogunk rá sort keríteni, és annál kevesebb értelme lesz.

Ha a partner tehet róla, hogy rosszul érezzük magunkat, de nem azért, mert figyelmetlen vagy bunkó, hanem mert nem az a fajta ember, aki felkeltené az érdeklődésünket, vagy csak nem találta el az ízlésünket, esetleg a körülmények alakultak kedvezőtlenül, megérdemli, hogy tapintatosan vonuljunk vissza.

Vannak olyan szituációk, amelyek tipikusan a nőket érintik kellemetlenül, mások meg a férfiakat. Lássunk néhány helyzetet.

- A partner (mindkét nemben előfordul) csak magáról beszél, nem hagy szóhoz jutni és nem kíváncsi ránk. Esetleg nemünkre vonatkozó negatív véleményeket fogalmaz meg sorozatban, bántó éllel és stílusban vagy bármely más témát illetően hangoztat olyan szélsőséges álláspontot, ami számunkra elfogadhatatlan, és hiába kérjük, hogy ezt hagyja abba, a legjobb, amit tehetünk, hogy elbúcsúzunk és távozunk.

- A partner (leginkább férfi) erőszakoskodik, akár szóban, akár tettekben, túlságosan nyomul, fogdos, noha egyértelműen kifejezzük, hogy nem szeretnénk, olyan helyre akar vinni, ahol nem érezzük magunkat biztonságban. Minél hamarabb lépjünk le, ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget.

- A partner (leginkább férfi, ha még csak randizásnál tart a dolog) bennünket kritizál, megjegyzéseket tesz, noha láthatólag akar valamit, mégis megalázó módon viselkedik. Lehet ez már a sokadik randin is… (Tipikus, hogy olykor bocsánatot kér és megígéri, hogy soha többé.) Ne számítsunk rá, hogy ez valaha megváltozna, az ilyen embernek az szerez örömet, ha belerúghat a másikba. Legjobb, ha nem találkozunk vele többet.

- A partner (nő) mindennel elégedetlen, nem tetszik neki, ahová elvisszük, nem tetszik az öltözékünk, lenéző stílusban beszél velünk, esetleg úgy tűnik, a pénzre hajt. Ha ennek semmi előjele nem volt, és nem az a fajta, akitől egy pasi még a kellemetlenségeket is elviseli, mert annyira meg akarja szerezni (általában az a fajta), akkor ne húzzuk sokáig a dolgot. Férfifüggő, ki mennyit hajlandó tűrni, de ha már a borzasztó kategória, akkor a legjobb, ha be se próbálkozunk nála. (Lehet velem vitatkozni, de akármilyen szép egy ilyen csaj, az ágyban sem lesz önzetlenebb, mint a vacsoraasztal mellett.)

- A partner másokkal flörtöl, miközben velünk randizik. Lehet, hogy ő nem is érzi flörtölésnek azt, amit csinál, mert számára ez a természetes viselkedés. Nagyon kellemetlen tud lenni, kivéve, ha valakit kifejezetten az izgat, hogy a partnere másoknak is tetszik. De a többség számára a mellőzöttség és a megalázottság keserű érzését jelenti, főleg egy ismerkedés elején. Lesz, aki csak finoman szól az ilyesmi miatt, és lesz, aki határozottabban, sőt, biztos van olyan temperamentum is, aki egy randit se bír végig ilyen körülmények között.

- Olyan emberrel kerültünk össze, aki végtelenül untat és fáraszt vagy csak érdektelen számunkra. Ráadásul nehéz tőle szabadulni és sértődékeny is. (Esetleg minél inkább érzi, hogy nincs kedvünk az egészhez, annál jobban erőlködik.) Sokat nem lehet tenni, úgy is meg lesz sértve, ha udvariasan hárítunk, úgy is, ha kerekperec megmondjuk neki, hogy nem érdekel bennünket tovább az ismerkedés.

- Az első szexelős randi a borzasztóságok valóságos tárháza lehet, főleg, ha az egyik fél (legtöbbször a nő) nincs még igazán felkészülve a dologra. Mindenféle meglepetések érhetnek még akkor is, ha hosszas ismerkedés előzte meg az ágyba bújást (persze lehetnek más helyszínek: a spontán, autóban vagy a szabadban kialakuló szeretkezések kevésbé problémásak, talán, mert eleve nem vár tőlük az ember sokat, és amikor belemegy, abban a pillanatban van is hozzá kedve). Az előre megbeszélt szexelés kényszeredettebb tud lenni, izgulósabb is és az elvárások is nagyobbak. Ha kiderül, hogy a partner teljesen más stílusú, mint azt reméltük, vagy mégsem kívánjuk annyira, esetleg olyan testi jellemzőt fedezünk fel benne, ami bennünket lelohaszt, abból iszonyú nehéz helyzetbe kerülünk. (Ha a partner tapasztal ilyet nálunk, az még kínosabb, mert valahogy kezelni kell az elutasítást.) Persze, ha már a dolgok közepén vagyunk, elég nehéz belőle kihátrálni, de nem lehetetlen. Bővebben az első szexről majd egy másik posztban beszélgetünk.

- Könnyen lehet, hogy nem is annyira az ember, mint a körülmények borzasztóak illetve kellemetlenek: bosszanthat egy késés, vagy ha elkerüljük egymást (bár ha csak ez a baj, hozzáállástól függ elsősorban, hogy miként reagálunk rá, lehet belőle humoros szituáció vagy feszültség), bosszantó lehet egy rosszul megválasztott helyszín, az időjárás, autó lerobbanása, rosszullét az étel miatt vagy más okból kifolyólag, kisebb vagy nagyobb baleset. A sor persze végtelen, vannak extrémebb helyzetek, mint például összefutni egy régebbi partnerrel, aki jelenetet rendez, vagy aki éppen jól érzi magát valaki mással, belekeveredni egy verekedésbe, tanúja lenni egy bűncselekménynek, vagy áldozatává válni. Nyilván előadódhatnak olyan szituációk, amelyek csak egyre bonyolódnak és bonyolódnak, és amelyek problémássága nem abban rejlik, hogy éppen egy randi közepén történnek velünk, ezeknek a tárgyalása messze túl is mutat egy ilyen poszt keretein.

A borzasztó randi azonban, ha nem a partner a borzasztó és nem mi viselkedünk szörnyen, hanem egyéb, külső okok miatt sikerül rosszul, lehet jó teszt is egymás megismerésére, mennyire toleráns, segítőkész, talpraesett vagy épp ellenkezőleg, mennyire teszetosza, megbízhatatlan a másik és hogyan vizsgázunk mi magunk. Kiderül, mennyire vagyunk vevők a helyzetkomikumra és arra, hogy ne vegyünk magunkat túlságosan komolyan. Akármilyen rosszul sikerül is egy randi, ha a megfelelő partnerrel éljük át és éljük túl, lehet, hogy közelebb hoz bennünket egymáshoz. Ha pedig nem akarjuk többé látni a másikat, azt is lehet civilizált módon kommunikálni.