Orvosságok magány ellen

Nem mindig egyszerű egyedül élni, van, aki jobban viseli, van, aki kevésbé, de a magány mindenkit meglephet egyszer csak. Főleg sátoros ünnepek környékén, amikor a családosok egy pillanatra se maradhatnak egyedül (ami azért nem olyan kellemes), a szinglik több időt töltenek egymagukban. Még ha haza is mennek a szülőkhöz, ha látják a testvéreiket, akik esetleg már családot alapítottak, és ha épp mindenkinek van párja, nehezebb ezt a helyzetet elviselni.

De mit tehetünk, ha ránk tör a magány és szenvedni kezdünk tőle? Mit tehetünk rövid távon és mit annak érdekében, hogy tartósabban is kikerüljünk a kellemetlen érzések hálójából?



1. Az első és legfontosabb: ne kezdjünk önmarcangolásba és ne törjük azon a fejünket, hogy sikerült ilyen helyzetbe jutnunk. A múlton már úgyse tudunk változtatni, vagyis a jelent és a jövőt vagyunk képesek befolyásolni. Ha tudjuk, hogy a múltban milyen hibákat követtünk el, akkor ebből annyit vigyünk magunkkal, amennyiből a jövőre nézve tanulhatunk.


2. Tartsunk háziállatot!

Ha van háziállatunk, az már nagy segítség, hiszen ő (általában) egy érző lény, akihez vigaszért lehet fordulni. Hacsak nem hüllőről vagy rovarról van szó, valószínűleg szeret bennünket és mi viszontszerethetjük. A kutya ráadásul még arra is jó, hogy rajta keresztül emberekkel kerüljünk kapcsolatba. Ha igazán nagy állatbarátok vagyunk, beléphetünk a lakhelyünk állatvédő közösségébe és segíthetünk, ha baj van (az pedig minden nap adódik egy ilyen egyesület éltében). Így jót teszünk az állatokkal, kapcsolatba kerülünk más emberekkel és hipp-hopp azon vesszük észre magunkat, hogy már eszünkbe se jut a magány.

Persze erre nem mindenkinek van ideje, képessége, és egyesek nem szeretik az állatokat...


3. Olvassunk, nézzük újra kedvenc filmünket, sorozatunkat!

Aki szeret olvasni, az sose magányos igazán. Hiszen bármelyik pillanatban elmerülhet egy másik ember intim gondolataiban, és már meg is feledkezett a saját bajairól. Kár, hogy egyre kevesebb ember olvas, mert így a magány elleni küzdelem egy fontos pillérét veszítik el.

A film- vagy sorozatnézés is működhet, de ez kevesebb kreativitást igényel, passzívabb foglalatosság. Mindazonáltal nekem is megvan az a sorozatom, amelyet akkor nézek újra, ha végképp nem találom a helyem... Igaz, csak 6 részből áll, így egy délután alatt végignézhető.


4. Menjünk sétálni vagy sportoljunk a szabadban!

A friss levegő, a természet közelsége, a mozgás mind-mind örömforrás. Ha otthon gubbasztunk, izoláltabbnak érezzük magunkat, ezért is volt olyan súlyos következménye annak, mikor egyes országokban még levegőzni se engedték az embereket szabadon. Elég, ha csak lemegyünk egy fél órára sétálni, jobban fogjuk érezni magunkat, még ilyen zimankóban is. Visszautalnék a 2. pontra: egy-két kutya rá is kényszerít arra, hogy naponta többször kimozduljunk. Séta / sport közben hallgathatunk zenét vagy valamilyen érdekes rádióműsort, podcastot. Még tanulhatunk is, például nyelvet.



5. Tanuljunk, kreatívkodjunk valamit!

Ha célokat tűzünk ki magunk elé, elhatározzuk, hogy elérünk valamit egy bizonyos idő alatt, vagy létrehozunk valamit, az aktív energiákkal tölt majd fel bennünket. Ezért nem annyira jó csak filmet nézni vagy számítógépen, mobilon játszani. Persze, az is ad némi felüdülést, de elég hamar bele lehet fásulni.

Akinek van kézügyessége, az köthet, horgolhat, hímezhet, barkácsolhat, de még az ügyetlenebbeknek is menni fog a színezés. Bármilyen alkotó tevékenység csökkenti a magányérzetünket. Most, adventben a karácsonyi díszek megtervezése, megalkotása, az ajándékok becsomagolása is jó alkalmat adhat a kreatívkodásra.

Bármilyen tevékenységet választunk, találunk hozzá Facebook csoportot vagy valamilyen más közösséget, ahol eszmét cserélhetünk a tapasztalatainkról: tehát máris bekerülünk egy emberi közösségbe. Először virtuálisan, aztán fizikailag is.


6. Segítsünk valakinek, aki rosszabb helyzetben van, mint mi!

Ez lehet egy rokon, egy barát, egy szomszéd, vagy beteg ember. Lehet egész kicsi segítség, mondjuk felhívom az illetőt, felajánlom, hogy bevásárolok neki, vagy elintézek helyette valamit, és lehet valami rendszeresebb, elkötelezettebb dolog is. Ha mindenképp jótékonykodni akarunk, rengeteg lehetőségünk van rá. Segítő kezekre mindig szükség van, csak át kell gondolnunk, hogy mihez értünk, milyenek az adottságaink, mit csinálnánk szívesen.

Így megismerünk egy csomó embert, egyrészt azokat, akiken segítünk, másrészt azokat, akik a segítő szervezetet működtetik, és újabb emberi kapcsolatokra teszünk szert.


7. Énekeljünk, táncoljunk!

Elég, ha csak úgy, magunkban tesszük, és nem kell hozzá, hogy jól csináljuk! Élvezzük a zenét, de ne csak hallgassuk, hanem aktívan vegyünk is részt benne! Jót fog tenni testünknek-lelkünknek. Bár lehet, hogy a szomszédot majd zavarja, de ahhoz azért elég hangosnak kell lennünk.


8. Vegyük fel a kapcsolatot régi barátokkal!

Sose lehet tudni, ki van ugyanolyan helyzetben, mint mi magunk, ki szenved az egyedülléttől. Még akár úgy is, hogy egyébként családban él. A család / párkapcsolat nem feltétlen jelenti azt, hogy az ember tényleg a helyén érzi magát, sőt, a társas magány még nyomasztóbb lehet. Ha egy barátunkkal, már régen nem beszéltünk, keressük meg. Akár olyan esetben is, ha összekülönböztünk korábban. Hátha elmúlt közben a neheztelés és újra közelebb kerülhetünk egymáshoz. Nekem 10 év szünet után éledt újra egy barátságom, és kb egy évig gondolkodtam rajta, hogy fel kéne venni a fonalat, de végül a barátnőm keresett meg. Mindketten csak húztuk az időt, pedig mindketten szerettünk volna kibékülni.

A magány ellen tehát számos orvosság létezik, csak válogatni kell belőlük!