A szingliség nem jelent feltétlenül magányt

Egyre gyakrabban kerül szóba, hogy a nyugati világ népbetegsége a magányosság. Soha nem volt még ennyi egyedül élő ember, akár a fiatalabb, akár az idősebb generációra gondolunk. De a magányosság nem csak attól függ, hogy egyedül vagy társaságban élünk-e: elsősorban lelkiállapot kérdése. Lehetünk elhagyatottak egy párkapcsolatban is, akkor is, ha vannak gyerekeink, és akkor is, ha egy hatalmas irodaházban dolgozunk több száz emberrel. És lehetünk remekül úgy is, ha egyedül lakunk, naponta alig pár emberrel beszélgetünk és otthon dolgozunk.

A magány és az egyedüllét tehát egyáltalán nem ugyanaz, az előbbi egy lelkiállapot, az utóbbi egy adott helyzet, amelyre többféleképpen reagálhatunk. Persze előfordul, hogy a kettő szoros összefüggésben van egymással: azok az idős emberek, akik már nem nagyon tudnak kimozdulni, elsősorban talán azért érzik magányosnak magukat, mert tényleg nincsenek kapcsolataik.

Mit tehetünk a magányosság kínzó érzése ellen?


1. Tanuljunk meg egyedül lenni!

Noha a homo sapiens társas lény és mindig hordákban él, azért képes arra, hogy jól érezze magát egymagában is. Introvertált embereknek ezt nem is nagyon kell magyarázni, ők kifejezetten jobban érzik magukat egyedül, mint nagy társaságban - sőt, ők nagy társaság közepén a legmagyányosabbak. Az extrovertáltak ugyanakkor menekülnek az egyedülléttől a társaság felé, mert félnek a magánytól. Az elhagyatottság érzése senkinek sem kellemes, csak nem ugyanaz váltja ki belőlünk ezt az érzést.

Azok, akik úgy érzik, hogy nyomasztja őket, ha nincs kihez szólniuk, ezért állandóan pörögnek, isten ments, hogy egy estét otthon töltsenek, folyamatosan a közösségi oldalakon és a telefonon lógnak, lassítsanak le és próbáljanak beiktatni nyugodtabb időszakokat, amelyekben kénytelenek önmagukkal szembesülni. Írjanak naplót, csakis önmaguk számára, mert ezáltal lekapcsolódhatnak a mások által nyújtott köldökzsinórról, és végre szóba állhatnak saját magukkal.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy alkalomadtán jó dolgokat teszünk önmagunkkal, időt szentelünk az élvezeteknek, és ezek lehetnek nyugis, magányos élvezetek is: például egy masszázs, egy jó könyv olvasása, egy jó film megnézése. Olyasmi, amit önmagunkért teszünk.


2. Tanuljunk meg értelmes kapcsolatokat kialakítani!

Akár úgy érezzük, hogy száz barátunk van, akár úgy, hogy egy se, a valóságban talán az a problémánk, hogy nincsenek tartalmas kapcsolataink. Mert nem olyan emberekkel érintkezünk, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi, vagy egyszerűen túl kevés emberrel van kapcsolatunk.

Mondhatjuk azt is, hogy találjuk meg a saját közösségünket, de nem feltétlenül kell közösség, elég csak 2-3 számunkra fontos ember is, akik valóban a barátaink, akikre valóban számíthatunk. Vagyis nem azért lógunk velük, mert azonos társadalmi csoportba tartozunk és versengünk, ki a menőbb. És nem is azért, mert húsz éve a suliban a padtársunk volt, igaz, hogy ma már nem is szimpatizálunk vele, de jobb híján megmaradt a barátság. Nem könnyű új kapcsolatokra szert tenni, de nem is lehetetlen - egyébként a társkeresők nem csupán párkapcsolati, hanem barátkozási szempontból is hatalmas lehetőséget jelentenek.


3. Legyünk önzetlenek és segítsünk másokon!

Ahelyett, hogy önmagunkat sajnálnánk, próbáljunk olyanoknak segíteni, akik rosszabb helyzetben vannak. Ha időnk engedi, vállaljunk önkéntes munkát. Ezáltal bekerülünk egy közösségbe is, és rengeteg olyan embert megismerhetünk, akik hasonló lelkülettel rendelkeznek és inspirálhatnak bennünket. Maga az ajándékozás, jótett sokszor önmagában hordja jutalmát, mert nagyon sok pozitív érzéssel jár. Mindenképp olyasmit vállaljunk, amit szívesen is csinálunk.

Persze ne várjuk, hogy minden zökkenőmentes és mennyei lesz: a segítő csoportokban is vannak önző, hatalmaskodó, hálátlan, konfliktuskereső emberek, de legalább arra nem lehet panaszunk, hogy magányosak vagyunk és nem történik semmi az életünkben. Mindenesetre attól a pillanattól kezdve, hogy nem a saját magányunkon gondolkodunk, hanem mások problémáin próbálunk segíteni, máris nagy előrelépést tettünk.