Teljes őszinteség vagy tapintat? Mi jobb egy párkapcsolatban?

A legtöbb ember a teljes őszinteség mellett kardoskodik, ha megkérdezik, hogyan kellene eljárnia egy komoly kapcsolatban. Az elmélet persze sokszor teljesen más, mint a gyakorlat. Egyrészt rengeteg helyzetben ítéljük úgy, hogy az őszinteség többet árt nekünk, mint amennyit a kapcsolatnak használ, másrészt sokszor nem csak önmagunkat, hanem a partnerünket is védjük, vagy védeni véljük azzal, ha nem vagyunk teljesen transzparensek.

De hogy mikor bocsánatos bűn az őszintétlenség, és mikor elfogadhatatlan, azt már egyáltalán nem egyszerű megállapítani.


Ebben a cikkben erről olvashatsz:

1. Természetes testi változások emlegetése
2. Idegesítő szokások
3. A másik családjának, barátainak kritizálása
4. Volt partnerek dicsérete
5. Minden apró elbizonytalanodás, féltékenységi rohamok szóvá tétele



Nézzünk most olyan eseteket, amelyekben egyértelmű, hogy jobb nem belemenni részletekbe vagy egyáltalán nem is tenni szóvá dolgokat.

1. Természetes testi változások emlegetése

Egy hosszú kapcsolatban mindenki változik, ki gyorsabban, ki lassabban, de a változás elkerülhetetlen. Ha valakit nagyon szeretünk, akkor esetleg kevésbé vesszük észre, vagy sokkal toleránsabbak vagyunk, de még így is gondolhatjuk úgy, hogy nem árt felhívnunk a párunk figyelmét arra, ha kedvezőtlen irányba változik.

Itt ugye nagyon nem mindegy, hogy milyen mértékű a változás és mennyire valódi az aggodalmunk, mondjuk, mert tényleg a parterünk egészsége forog kockán. A hirtelen súlygyarapodás vagy súlyvesztés, hacsak nem ismerjük az okait, mindig valamilyen egészségügyi zavar következménye, tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de ezeket általában maga az érintett is érzékeli. Ha mégsem teszi szóvá, akkor nem tehetünk mást, be kell avatkoznunk. De kisebb, a korral vagy az életmódbeli sajátosságokkal járó változások esetén felesleges megjegyzéseket tennünk.

Még a viccelődős, csipkelődős, kedveskedő megjegyzések is nagyon fájhatnak, ha attól az embertől jönnek, akinek tetszeni szeretnénk. Ha persze olyasmiről van szó, ami mondjuk a higiéniát érinti, azt nem hagyhatjuk sokáig szó nélkül… Illetve, mielőtt még teljesen kiábrándulnánk és elkezdenénk viszolyogni, tényleg jobb, ha jelezzük, hogy valami nagyon nem tetszik. De egyébként szükségtelen, sőt, valószínűleg csak rontunk a helyzeten, főleg, ha az illető nagyon is kritikus önmagával.

2. Idegesítő szokások kipécézése

Nagyon nehéz megállni, de sokszor a kisebb-nagyobb idegesítő szokások elleni harc többet rombol a párkapcsolat minőségén, mint amennyire maga a jelenség bosszantja a partnert. Nehéz persze megmondani, kinél hol van a határ, de az állandó zsörtölődés biztos nem segít. És ne feledjük, biztos nekünk is vannak idegesítő szokásaink, amelyekről nem vagyunk hajlandóak lemondani, bármennyire is piszkálnak érte.

Nyilván nem mindegy, milyen jellegűek ezek a szokások és mennyi van belőlük, de az élő fába is belekötni biztos nem célszerű. Ilyenkor jobb, ha nem szólunk rá állandóan a másikra, már csak azért sem, mert minél inkább szülő üzemmódba kapcsolunk a párunkkal szemben, annál inkább romboljuk a férfi/nő viszonyt. Főleg a nők tudnak belecsúszni az anyuka magatartásba (de persze akadnak férfiak is, akik atyáskodnak), és ha már nincs egyenrangúság, nem felnőtt beszél felnőttel, a konfliktusok is más szinten manifesztálódnak.

3. A másik családjának és barátainak kritizálása

Nem kell mindig jól megmondanunk a véleményünket azokról, akik közel állnak a párunkhoz, de mi nem kedveljük őket. Ez mindig nagyon nehéz helyzeteket hoz létre, főleg, ha felőlük meg minket érint a kritika és az illető két tűz közé kerül. Ha végképp nem vagyunk jóban velük, vagy egyesekkel a családjából, illetve a baráti köréből, akkor igyekezzünk kerülni a témát (illetve a találkozást). Olykor nem is konkrét emberekről alkotunk lesújtó véleményt, hanem a másik teljes származási környezetét nézzük le, bélyegezzük meg… És ezzel az egész múltjának a megtagadását várjuk tőle, ami nem igazságos. Bármit is gondolunk róluk, ne nagyon öntsük szavakba.

4. Volt partnerek dicsérete, nekünk tetsző emberek emlegetése

Nem tilos exekről beszélni, de mindent nem kell megosztani velük kapcsolatban, és azt sem kell állandóan elárulni, hogy ki tetszik a munkahelyen, a boltban, a tévében, a baráti körben. Persze nagyon attól függ, hogy ki mennyire vevő az ilyen játékokra, van, akivel simán lehet viccelődni, van, akiben ezek a megjegyzések nagyon rossz érzéseket keltenek. Ha ilyesmit teszünk, figyeljük meg, milyen reakciókat váltunk ki vele és ha látszik, hogy a párunk nem veszi könnyedén, akkor inkább hagyjunk fel teljesen ezekkel a viccelődésekkel.

Természetes, hogy sokminden az eszünkbe juttatja az exeinket, főleg, ha hosszú kapcsolatok állnak mögöttünk, de ezeket az emlékeket nem kell megosztanunk a párunkkal. Neki is vannak sajátjai. 

5. Minden apró elbizonytalanodás, féltékenységi roham szóvá tétele

Sokszor nem a partner viselkedése miatt vagyunk féltékenyek, hanem a saját fantáziánk ragad el minket, mert olyan bizonytalanok vagyunk magunkban. Ha mi is érezzük, hogy könnyen elfog a féltékenység és ilyenkor a másik idegeire megyünk, mert például minden ok nélkül gyanúsítgatjuk, akkor próbáljuk meg megkeresni a viselkedésünk okait (valószínűleg a kötödési stílusunkban, vagyis a gyerekkorunkban rejlik a probléma). Dolgozzunk a saját magabiztosságunkon! Persze a problémáról beszéljünk a párunkkal, de nem kell minden megingásról azonnal értesíteni.

Általánosan érvényes szabályok persze nincsenek, hiszen mindig egyedi esetekről kell döntentünk, mit teszünk szóvá és mit nem, de legalább mérlegeljünk, mielőtt kinyitnánk a szánkat: vajon előbbre visz az, amit mondani akarunk vagy csak ki akarjuk ereszteni a gőzt, kerül, amibe kerül? Egyensúlyra törekszünk vagy meg akarjuk bosszulni a sérelmeinket? Nagyon nem mindegy.