Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
Tolerancia nélkül nincs boldog kapcsolat
Írta: Verticordia , dátum: feb 06, 2016 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Szerintetek melyik az az összetevő, amely nélkül nincs tartós boldogság? A szeretet, a szerelem, a jó szex, esetleg a hűség? Vagy a tolerancia, vagyis az a képesség, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, nem csak a számunkra kellemes tulajdonságait, hanem azokat is, amelyeket kevésbé szeretünk, sőt, amelyek miatt hosszú távon sokat fogunk bosszankodni?
Egy a német Jugendinstitut (vagyis Ifjúsági Intézet) által végzett felmérés szerint (hogy ne csak mindig britek meg amerikaiak szerepeljenek a felméréseikkel) a tolerancia áll első helyen az összesítésben, mikor arról kérdezik az igazán tartós kapcsolatban élő embereket, hogy mi a jó házasság titka.
Egy a német Jugendinstitut (vagyis Ifjúsági Intézet) által végzett felmérés szerint (hogy ne csak mindig britek meg amerikaiak szerepeljenek a felméréseikkel) a tolerancia áll első helyen az összesítésben, mikor arról kérdezik az igazán tartós kapcsolatban élő embereket, hogy mi a jó házasság titka.
A felmérés egyébként 2001-es, és 663-an vettek benne részt, az átlagéletkor 52 év volt, és átlagosan 27 éve éltek már házasságban a megkérdezettek. Fontos még kiemelni, hogy csak olyanokkal készítettek interjút, akiknek ez az első házasságuk volt.
A toleranciát a bizalom és az őszinteség követelménye követte a sorban, a megkérdezettek szerint egy jó kapcsolatban nem lehetnek nagy titkok. Bár persze ez nem azt jelenti, hogy az összes résztvevő ezeket tette az élre, még a következő helyezett, a szeretet is csak összesen 28%-ot kapott - vagyis elég nagy volt a szórás: rengeteg fogalmat sorolhattak fel, ha csak a megkérdezettek 28%-a szerint nagyon fontos a szeretet. Kíváncsi lennék a maradék 72%-ra, vajon nekik miért nem olyan fontos, és miként maradtak mégis együtt.
Talán meglepő, de a hűség, amit olyan nagyra szokás értékelni, csak 13%-nak volt igazán fontos, úgy tűnik, egyáltalán nem tartozik az élbolyba.
De miket érdemes még kiemelni? A kommunikációs képességek, a konfliktuskezelés, a kompromosszimumkészség mind lényegesek. Elhallgatásokkal, szegényes kommunikációval, vagy a viták, veszekedések állandósulásával nem lehet olyan kapcsolatot fenntartani, amelyben a felek jól éreznék magukat. Ezek nem meglepő dolgok, mégis nagyon nehéz úgy együtt élni valakivel hosszú távon, hogy se ne meneküljünk a konfliktusok elől, se ne élezzük ki azokat, és asszertív módon tudjuk kezelni a problémákat.
Azt is mondhatnám, valóságos EQ (érzelmi intelligencia) bajnoknak kell ahhoz lenni (és nem csak az egyik félnek), hogy egy házasság jól tudjon működni. Még szerencse, hogy a kommunikáción és a konfliktuskezelésen lehet javítani - ha úgy érezzük, hogy komoly problémáink vannak ezekkel, tudunk hová fordulni. Az viszont nem működik, hogy csak várjuk, hogy maguktól oldódjanak meg a dolgok, vagy mindig nekünk legyen igazunk. A házasság a kompromisszumok művészete.
Fontos, hogy közös tevékenységek is összekössék a partnereket, ne csak a kötelező otthoni melók, meg a gyerekek programjai, hanem olyan időtöltések is, amelyeket mindketten szívesen végeznek. Például valamilyen hobbi, a baráti kör, vagy az, hogy szívesen beszélgetnek könyvekről, vagy járnak golfozni... Ha már nincs semmi, amit szívesen csinálnának együtt, akkor ott nagy a baj. És ez leginkább akkor nyilvánul meg, mikor a gyerekek már nem tartanak igényt a szülők társaságára, és hirtelen túl sok lesz az üresjárat. Teljesen eltemetkezni a gyerekekben vagy a munkában nem tesz jót a kapcsolatnak.
Ugyancsak nagy a baj, ha nem vagyunk képesek egymást támogatni, nem örülünk a másik sikerének, féltékenyek vagyunk, meg akarjuk béklyózni egymást. Persze nehéz összeegyeztetni egyrészt a gyerekekért vállalt felelősséget a karriervágyakkal, másrészt túllépni azt a társadalmi hagyományt, hogy a férfi számára fontosabb a siker, mint a nőknek: már a nők egy része is vágyik a családon kívüli kiteljesedésre, de ha valakit visszahúz a társa, vagy aránytalanul nagy terhek hárulnak rá az otthoni feladatok igazságtalan megosztása miatt, az megbosszulja magát.
A nőknek egyébként a partnerük konfliktuskezelési képességei fontosabbak, és az, hogy mennyire hagyják őket egyénileg fejlődni, kibontakozni, a férfiaknak meg, hogy a nejük mennyire értékeli, mennyire ismeri el őket.
Elsődleges jelentőségű persze az is, hogy mennyire pozitív a hangulat a kapcsolatban, hogy képesek vagyunk-e inkább a napos oldalon járni, és nem hárítjuk-e át gyakorta az összes felelősséget a partnerünkre, ha a dolgok nem alakulnak túl jól. Egymás megszégyenítése, a verbális agresszió mindenféle formája ennek a pozitív hangulatnak a gyilkosa: ha nem érezzük jól magunkat együtt, ha félünk a másik véleményétől, ítéletétől, akkor hogyan is beszélhetnénk boldog kapcsolatról?
Ugyanígy az is alapvető, hogy szexuális téren kiegyensúlyozott legyen a két ember viszonya, de messze nem szerepel az élen - ez a kapcsolatok elején tűnik mindent elsöprően fontosnak. De a szexuális elégedettség egy tartós kapcsolat fenntartásához vajmi kevés: szükséges, de nem elégséges feltétel.
A toleranciát a bizalom és az őszinteség követelménye követte a sorban, a megkérdezettek szerint egy jó kapcsolatban nem lehetnek nagy titkok. Bár persze ez nem azt jelenti, hogy az összes résztvevő ezeket tette az élre, még a következő helyezett, a szeretet is csak összesen 28%-ot kapott - vagyis elég nagy volt a szórás: rengeteg fogalmat sorolhattak fel, ha csak a megkérdezettek 28%-a szerint nagyon fontos a szeretet. Kíváncsi lennék a maradék 72%-ra, vajon nekik miért nem olyan fontos, és miként maradtak mégis együtt.
Talán meglepő, de a hűség, amit olyan nagyra szokás értékelni, csak 13%-nak volt igazán fontos, úgy tűnik, egyáltalán nem tartozik az élbolyba.
De miket érdemes még kiemelni? A kommunikációs képességek, a konfliktuskezelés, a kompromosszimumkészség mind lényegesek. Elhallgatásokkal, szegényes kommunikációval, vagy a viták, veszekedések állandósulásával nem lehet olyan kapcsolatot fenntartani, amelyben a felek jól éreznék magukat. Ezek nem meglepő dolgok, mégis nagyon nehéz úgy együtt élni valakivel hosszú távon, hogy se ne meneküljünk a konfliktusok elől, se ne élezzük ki azokat, és asszertív módon tudjuk kezelni a problémákat.
Azt is mondhatnám, valóságos EQ (érzelmi intelligencia) bajnoknak kell ahhoz lenni (és nem csak az egyik félnek), hogy egy házasság jól tudjon működni. Még szerencse, hogy a kommunikáción és a konfliktuskezelésen lehet javítani - ha úgy érezzük, hogy komoly problémáink vannak ezekkel, tudunk hová fordulni. Az viszont nem működik, hogy csak várjuk, hogy maguktól oldódjanak meg a dolgok, vagy mindig nekünk legyen igazunk. A házasság a kompromisszumok művészete.
Fontos, hogy közös tevékenységek is összekössék a partnereket, ne csak a kötelező otthoni melók, meg a gyerekek programjai, hanem olyan időtöltések is, amelyeket mindketten szívesen végeznek. Például valamilyen hobbi, a baráti kör, vagy az, hogy szívesen beszélgetnek könyvekről, vagy járnak golfozni... Ha már nincs semmi, amit szívesen csinálnának együtt, akkor ott nagy a baj. És ez leginkább akkor nyilvánul meg, mikor a gyerekek már nem tartanak igényt a szülők társaságára, és hirtelen túl sok lesz az üresjárat. Teljesen eltemetkezni a gyerekekben vagy a munkában nem tesz jót a kapcsolatnak.
Ugyancsak nagy a baj, ha nem vagyunk képesek egymást támogatni, nem örülünk a másik sikerének, féltékenyek vagyunk, meg akarjuk béklyózni egymást. Persze nehéz összeegyeztetni egyrészt a gyerekekért vállalt felelősséget a karriervágyakkal, másrészt túllépni azt a társadalmi hagyományt, hogy a férfi számára fontosabb a siker, mint a nőknek: már a nők egy része is vágyik a családon kívüli kiteljesedésre, de ha valakit visszahúz a társa, vagy aránytalanul nagy terhek hárulnak rá az otthoni feladatok igazságtalan megosztása miatt, az megbosszulja magát.
A nőknek egyébként a partnerük konfliktuskezelési képességei fontosabbak, és az, hogy mennyire hagyják őket egyénileg fejlődni, kibontakozni, a férfiaknak meg, hogy a nejük mennyire értékeli, mennyire ismeri el őket.
Elsődleges jelentőségű persze az is, hogy mennyire pozitív a hangulat a kapcsolatban, hogy képesek vagyunk-e inkább a napos oldalon járni, és nem hárítjuk-e át gyakorta az összes felelősséget a partnerünkre, ha a dolgok nem alakulnak túl jól. Egymás megszégyenítése, a verbális agresszió mindenféle formája ennek a pozitív hangulatnak a gyilkosa: ha nem érezzük jól magunkat együtt, ha félünk a másik véleményétől, ítéletétől, akkor hogyan is beszélhetnénk boldog kapcsolatról?
Ugyanígy az is alapvető, hogy szexuális téren kiegyensúlyozott legyen a két ember viszonya, de messze nem szerepel az élen - ez a kapcsolatok elején tűnik mindent elsöprően fontosnak. De a szexuális elégedettség egy tartós kapcsolat fenntartásához vajmi kevés: szükséges, de nem elégséges feltétel.