Mitől lesz hosszú ideig boldog a párkapcsolatunk? Három alapvető faktor

Az egyik legnagyobb kérdés, ami rengeteg embert foglalkoztat: hogyan lehet megtalálni a tartós boldogságot egy párkapcsolatban? Sokan mondják, hogy tartós boldogság nem létezik, mert a boldogság csak pillanatokig tapasztalható meg, nem élhetünk permanens rózsaszín ködben. Persze, a kapcsolatok kezdetére jellemző felfokozott lelkiállapot nem konzerválható, de az igenis létezik, hogy éveken keresztül örülünk egymásnak és sok boldog pillanatot élünk meg.

Önmagában az, hogy egy pár sok évig él együtt, még nem érték, ha közben mindketten boldogtalanok. Bár sokan abból indulnak ki, hogy a hosszú házasság egyszersmind a boldog párkapcsolat bizonyítéka is, ez nyilván nincs így. Hosszan együtt maradni millió okból lehet, de csak egyetlen okból érdemes: ha közben jól érezzük magunkat.

De vajon mi az a három dolog, ami az összes, tartósan is boldog párra jellemző? Mit tudnak ők jobban, mint az emberek nagy része? És lehet-e tudatosan tenni róla, hogy fenn tudjuk tartani azt az állapotot, amely általános elégedettséggel, derűvel, sok kellemes pillanattal jellemezhető?

Számos felmérés készült a házassági elégedettség felmérésére és annak megállapítására, vajon mi vezet legbiztosabban ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat a kapcsolatunkban (persze nem kell, hogy ez házasság legyen), íme, a kutatók erre jutottak:

1. A pozitív illúzió táplálása

Ez lényegében azt jelenti, hogy a partnerünket mindig vagy nagyrészt pozitív fényben látjuk, illetve többre becsüljük, mint az reális lenne (bármi is legyen reális egy ember megítélését illetően), sőt, többre értékeljük, mint amennyire ő maga értékeli önmagát.

Ehhez tehát nem csak az kell, hogy mi magunk kvázi rózsaszín szemüvegen át lássuk a partnerünket, hanem az is, hogy ő elég szerény legyen ahhoz, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit mi gondolunk róla. Talán nem túl meglepő, de egy nárcisztikus emberrel esélyünk se lesz ezt megvalósítani, és ha mi magunk vagyunk nárcisztikusak, akkor bennünket se fog a partnerünk többre becsülni, mint amennyire mi becsüljük magunkat.

Jó kérdés persze, hogy milyen esetekben vagyunk képesek szebbnek, szexibbnek, jobb fejnek, humorosabbnak, okosabbnak látni a másikat… Valamilyen fokon azért mindezen tulajdonságoknak meg kell lennie benne ahhoz, hogy így láthassuk, vagyis az illetőnek ki kell érdemelnie, hogy az értékeit még értékesebbnek gondoljuk.




2. A megbocsátás képessége

Nagyon ritka az olyan kapcsolat, amelyben a felek nem követnek el semmi olyasmit, amit ne lenne nehéz megbocsátani. A megbocsátás képessége nagy érték, ugyanakkor ennek is kölcsönösnek kell lennie. Akkor, ha csak örökké az egyik fél bocsát meg, nem fog működni az egész. Nyilván akkor sem, ha elsősorban mindig az egyik fél bántja meg a másikat, vagyis a másiknak lesz sokkal több megbocsátanivalója.

Természetesen az is sokat segít, ha minimalizáljuk azoknak a dolgoknak a számát, amelyek miatt később elnézést kell kérnünk, illetve apró-cseprő ügyeken nem sértődünk meg, így nem kell állandóan megkövetni bennünket. Minél egyértelműbbek a kapcsolati keretek, annál kisebb lesz annak a kockázata, hogy durva hibát követünk el.

Egyszerűen felnőtt módon, empatikusan kell viselkednünk, ismernünk kell annyira egymást, hogy tudjuk, mi bántó és mi nem, illetve meg kell tudnunk beszélni, ha valami félrecsúszott. Ha egyszer megbocsátottunk, akkor alap, hogy ne hánytorgassuk fel ugyanazokat a dolgokat újra és újra.



3. A hála és köszönet kifejezése

Ne vegyünk semmit magától értetődőnek, automatikusnak, olyasminek, ami nekünk jár. Legyünk tisztában azzal, hogy milyen értékes a kapcsolatunk, mennyit kapunk a másiktól és legyünk hálásak, mondjunk köszönetet egymásnak.

Ez is akkor működik persze, ha van bennünk kellő szerénység ahhoz, hogy ne gondoljuk: körülöttünk forog a világ, mi vagyunk a királyok és ezért mindent, amit kapunk, alanyi jogon megillet minket, sőt, még több is.

Továbbá az is elengedhetetlen, hogy legyen miért köszönetet mondanunk, vagyis mindketten igyekezzünk egymás kedvében járni, kérés nélkül is segíteni, támogatólag fellépni. Vegyük észre, mire van szüksége a másiknak és ne sajnáljuk a fáradságot, próbáljuk megadni neki, amivel örömet szerezhetünk. És ez nagyon sokszor nem anyagi javakat jelent, bár persze azok is lényegesek, de az egymásra szánt idő, a figyelem, a jelenlét a legfontosabb dolgok, amelyeket adhatunk.

Ha ezt a három faktort meg tudjuk valósítani a kapcsolatunkban, akkor biztos, hogy nem leszünk kiábrándultak, boldogtalanok. Látszólag egyszerű a recept, de persze mindannyian tudjuk, hogy mennyire nehéz ezekre a dolgokra koncentrálni. Mindenesetre az sokat segít, ha legalább tudatosítjuk magunkban, hol javíthatunk az eddigi beidegződéseinken.