* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: jún 30, 2022 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Az emberek többsége azt gondolja, hogy a jó párkapcsolathoz az szükséges, hogy megtaláljuk az Igazit, akivel aztán életünk végéig boldogan élhetünk. Ez óriási tévedés! Hiába találok valakit, akivel valóban remekül együtt lehetne élni, ha nem vagyok elég érett személyiség, a legjobban induló párkapcsolatot is tönkre fogom tenni. Vagyis nem az a lényeg, hogy megtalálom-e az Igazit, hanem az, hogy én magam képes vagyok-e Igazivá válni.
Jó esetben olyan szülők neveltek, akik érzelmileg érettek voltak, fejlesztették az érzelmi intelligenciámat, és jó példát mutattak arra, hogyan lehet remekül működtetni egy párkapcsolatot. Ja, hogy téged se ilyen szülők neveltek? Sajnos nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen szülők mellett nőhettek fel. Még sincs veszve semmi! Az érzelmi érettségünk kialakításán magunk is tudunk dolgozni. Nézzük meg, hogy milyen tulajdonságok segítenek minket abban, hogy egy boldog párkapcsolatot tudjunk működtetni!
Ahhoz, hogy boldog párkapcsolatunk legyen, fontos, hogy önmagunkat és a környezetüket is reálisan lássuk. Például ne lássunk szerelmet ott, ahol nincs, és ne reménykedjünk abban, hogy párkapcsolat lesz valamiből, amiről a környezetünkben mindenki látja, hogy soha nem fog viszonzást találni! Az a társkereső, aki hónapokig reménykedik egy érzelem viszonzásában, holott a partnere világosan megmondta, hogy ebből nem lesz kapcsolat: realitásvesztésben van!
Ugyanilyen fontos dolog reálisan látni önmagunkat: vagyis ne legyen rosszabb véleményünk magunkról, mint amilyenek valójában vagyunk. A reális önértékelés azt jelenti, hogy tudom, mik az erősségeim, és azzal is tisztában vagyok, hogy néha én is tudok úgy viselkedni, hogy nem könnyű megmaradni mellettem. Ráadásul a hibáimért nem ostorozom magam, hanem mindent elkövetek, hogy javítsak rajtuk.
Ha képesek vagyunk reálisan látni magunkat, már nem vagyunk messze a pozitív önbecsüléstől. Aki képes elfogadni önmagát, meg tudja fogalmazni a saját szükségleteit, és törekszik is arra, hogy mindezt megadja saját magának, az önmagával és másokkal is békében fog élni.
Ha valaki azt érzi, hogy nem elé jó/vonzó/okos, az mások szeretetére alkalmatlannak fogja találni magát, és rendre olyan partnereket fog választani, akik megerősítik benne ezt a negatív képet. Vagyis folyton kritizálják, megalázzák, nem tisztelik, nem becsülik. Tehát az önbecsülés hiánya mérgező kapcsolatokhoz vezet! Éppen ezért szeretném, ha társkeresőként megértenéd: mielőtt társat választasz, dolgozz az önbecsülésed erősítésén!
Sajnos az éremnek van egy másik oldala is: az alacsony önbecsüléssel rendelkezők borzasztóan kritikusak önmagukkal és másokkal is. Aki önmagát nem becsüli, nem tiszteli, az a partnerét sem fogja, és a folyamatos kritikájával a legjobban induló párkapcsolatát is tönkre fogja tenni!
Reális önismeret és pozitív önbecsülés hozza magával az önkritikát és a humort. Aki szereti és becsüli magát, az a saját tökéletlenségét természetesnek fogja tartani, ezért a hibáit képes humor tárgyává tenni – anélkül, hogy közben megszűnne önmagát szeretni és becsülni.
Sokkal könnyebb együtt élni valakivel, aki tisztában van azzal, hogy mikor bújik elő belőle a sárkány, és képes mindezt humorra kezelni.
Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor egy ismerősömnek felhívták a figyelmét arra, hogy kicsit megnőtt a hasa. Kacagva a pocakjára csapott, és ennyit mondott: „Ó, ha tudnád, mennyi munkámba került, míg ekkora lett!”
Az önkritikával rendelkező ember nagyobb érzelmi vihar és sértődés nélkül kibírja, ha kritizálják. Számára ez csak egy visszajelzés a sok közül, amit képes higgadtan átgondolni. Ez egy hihetetlenül hasznos képesség a párkapcsolatban!
A fentiekből következik, hogy aki elfogadó önmagával szemben, az könnyebben elfogadja, ha a partnere másként gondolkodik, más véleményen van, esetleg nem pont úgy viselkedik, ahogyan ő azt elvárja. Nem akarja meggyőzni, megváltoztatni a társát, nem akarja rákényszeríteni az akaratát.
Elfogadja, hogy minden embernek más életútja van, joga van a párjának másként gondolkodni, viselkedni, mint ahogyan azt ő elvárja. Tiszteletben tartaja a másikat: nem kritizálja emiatt, és nem kényszeríti rá a meggyőződését.
Azt gondolom, hogy a legtöbb ember számára ez szinte teljesíthetetlen feladat. A legtöbb ember inkább új társat keres, ha a partnerét nem sikerült a saját képére és hasonlatosságára farigcsálni.
Ez szorosan összefügg az előző ponttal. Aki képes elfogadni a partnere másságát, az nem fog erőszakosan beavatkozni a párja életébe. Nem vállal felelősséget a párjáért, nem próbálja a problémáját megoldani, és nem cselekszik helyette. Nem osztogat neki tanácsokat, kéretlenül nem avatkozik bele az életébe. Képes felnőttnek látni a másikat, és tiszteletben tartja a párja határait.
Aki kéretlenül is meg akarja oldani a párja életét, az a „segítségnyújtásával” ezt jelzi: „nem tartalak elég érettnek, szerintem nem vagy képes arra, hogy megold a saját problémáidat. Csak akkor leszel jó nekem, ha azt csinálod, amit mondok.”
Nos, ez minden, csak nem egy egyenrangú, felnőtt kapcsolat!
Az érzelmileg érett ember számára a párja szükségletei éppen annyira fontosa, mint a saját szükségletei. Képes arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a saját érdekeit a háttérbe szorítsa, és teret adjon a párja szükségleteinek is. Ugyanakkor képes arra is, hogy kiálljon a saját érdekei és céljai mellett. Mindezt úgy tudja kommunikálni, hogy azzal nem bántja meg a másikat.
Helyesen ismeri fel a saját érzéseit, azokat képes megnevezni és a megfelelő formában kifejezni. Különösen fontos ez a harag esetében! Képes úgy kimutatni a dühét, nemtetszését, hogy az nem csap át agresszióba. Ugyanakkor felismeri a párja érzéseit is, tud vele empatikus lenni.
Ha most erre azt mondod, hogy ilyen ember csak a mesékben létezik, igazat kell hogy adjak neked! De azt legalább megtehetjük, hogy megpróbáljuk elérni ezt a célt, hogy minél boldogabb és kiegyensúlyozottabb párkapcsolatot tudjunk működtetni.
Ha segítségre van szükséged a társkereséshez, nézd meg, hogyan segíthetek neked!