Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

10 szokás, amely a legjobb kapcsolatokat jellemzi

Noha a boldog családok sem mind egyformán boldogok, ahogy Tolsztoj állította, a boldog pároknak vannak közös vonásaik. Léteznek olyan szokások, amelyek mellett kitartanak, szabályok, amelyeket nem rúgnak fel – lehet persze, hogy azért, mert ez fakad belőlük, és nem azért, mert tudatosan törekszenek rá... De ha valaki tudatosítja ezeket a dolgokat, az sem árthat – megelőzheti a kapcsolat ellaposodását, unalomba fulladását, illetve elmérgesedését.

Nézzük, melyek ezek a sarkalatos pontok:


1. Csókkal indulni és csókkal érkezni

Kicsit gépiesnek, jelentését vesztettnek tűnhet, ha rutinból csináljuk, de amíg meg tudjuk tenni, mert olyan közel állunk egymáshoz, és igényünk is van rá, addig jó a kapcsolatunk. A szerelmes korszak elején ez még magától jön, aztán sokaknál egyszer csak kikopik a kapcsolatból, és képtelenek felidézni, hogy mikor hagytak fel egymás bensőséges köszöntésével. Mert ahogy ez a gesztus már nem természetes, egymás gyakori érintése is elvész. Érintések, simogatások nélkül pedig nincs boldog párkapcsolat, de még normális szülő-gyermek kapcsolat se létezik.


2. Bókolni, dicsérni, amennyi csak belefér

Nem baj, ha "túlzásba visszük", sőt, nem is vihetjük túlzásba. Persze ehhez az kell, hogy tényleg szépnek, okosnak, klassznak lássuk a partnerünket, és ne bénának, idegesítőnek, unalmasnak... Az erőltetett, őszintétlen dicséret lélektelen lesz és kicsit sem meggyőző. Ha csak azért bókolunk a partnerünknek, mert tudjuk, hogy különben elviselhetetlen, ha valósággal kizsarolja belőlünk a pozitív visszacsatolást akkor is, ha semmi alapja, akkor az nem fogja építeni a kapcsolatot. Ezért válasszunk olyan partnert, akinek nem csak a szépségét és a pénzét szeretjük – akit ezernyi más tulajdonságáért is értékelünk: így könnyű lesz dicsérni és elkényeztetni. Természetes, hogy a bókolás nem csak a férfiak dolga, a nők se fukarkodjanak vele!


3. Vitatkozni, veszekedni lehet, de személyeskedni nem ér

Szó se róla, hogy a jó párkapcsolatban ne lennének viták, olykor komoly konfliktusok is: két ember sose egyforma, nem gondolhatja mindenről ugyanazt. (Ha azt állítja, hogy de, mégis, akkor az egyik folyamatosan behódol a másiknak...) Persze léteznek egymással nagy mértékben inkább egyező párok, és olyanok, amelyeknek tagjai között sokkal gyakoribb a konfliktus –  utóbbiaknak rendkívül nehezére esik majd a vitákat olyan szinten tartani, hogy ne kezdjenek el személyeskedni.

A helyes, vagyis pozitív eredményre vezető konfliktuskezelés bonyolult képesség – van, aki jó természetű, és jó mintákat hoz otthonról. De a legtöbb embernek nincs ilyen szerencséje, és ha el akarja kerülni az összezörrenéseket, illetve a viták eszkalációját, akkor vagy konfliktuskerülő lesz (és ezzel sok esetben behódol az erőszakosabb félnek), vagy megtanul okosan viselkedni, az elfutás és a támadás két módozatán kívül más megoldásokat keresni.


4. Arra koncentrálni, amit szeretünk a partnerben

A pozitív perspektíva rengeteget hoz a kapcsolatba: az elnéző, nagylelkű partner sokkal boldogabb, mint az, aki a kákán is csomót keres. De a kérdés ismét az, hogy milyen partnerrel kapcsolatban vagyunk képesek megőrizni ezt a perspektívát… Vajon a negatívumok észrevétele csak attól függ, hogy úgy döntünk, nem fókuszálunk a pozitívumokra, vagy attól is, hogy a partnerünk konkrétan mennyire csodálatos ember. Mert csodálatos, ám nem hibátlan partnernek a jó oldalait látni nem annyira nagy kihívás, mint olyanokban látni a jót, akikből alapvetően már kiábrándultunk. Vagyis a boldog kapcsolat egyik titka az is lehet, hogy két ember tényleg csodálatos partnert talált egymásban…

Mert láttam már olyan példát, amelyben a feleség csak azért is kitartott a pozitív látásmód mellett, noha a férj évtizedeken keresztül megalázta és egy kedves szava sem volt hozzá… A házasság ugyan több, mint 50 évig fennállt, de hogy boldog nem volt, az is biztos.

Mindazonáltal, ahogy a gyereknevelésben, úgy a párkapcsolatban is sokat segít a másiknak, ha figyelünk a jó tulajdonságaira és – ahogy a 2. pontban említettük – ezeket rendszeresen szóvá is tesszük.


5. Nem félni attól, hogy egymás iránti vonzalmunkat a nyilvánosság előtt is megmutassuk. Még ha ez a gyerekeinknek például nem is tetszik.


6. Ha valamit szeretnénk, azt kimondani, és nem elvárni, hogy a partnerünk gondolatolvasó legyen

Az a hiedelem, hogy a partnernek nem lehet nyíltan elmondani, mire vágyunk, több forrásból is fakadhat. Jöhet otthonról (vagy a környezetből): az igazi férfi úgyis tudja, hogy mit szeretnél… De az is lehet, hogy a korábbi visszautasítások teszik félénkké az embert, és emiatt nem meri felvállalni vágyait, kívánságait.

Ha azt tanították neki, hogy kérni szégyen, hogy úgysem érdemli meg, hogy nem szolgált rá, akkor nagy valószínűséggel kerülőutakat keres majd kívánságai közlésére, vagy éppenséggel nem közlésére, hanem sejtetésére. Főleg a nőket szocializálják úgy, hogy ne merjenek nyíltan kérni, annyira féljenek a visszautasítástól…

A boldog párok nem félnek kimondani egymásnak vágyaikat, mert tudják, hogy a partnerük nem ütközik meg rajta, nem csúfolódik majd miatta, és nem lesz sértő, még ha el is utasítja a kérést. De ez megint csak olyasmi, aminek kölcsönösnek kell lennie ahhoz, hogy jól tudjon működni.


7. Időt, mégpedig minőségi időt szánni egymásra

Kezdetben ez nem jelent gondot, főleg, ha tényleg szerelmesek vagyunk: akkor végtelen sok időt tudunk egymással tölteni anélkül, hogy megunnánk. De később ez a szimbiózis már nem olyan erős,  és ha nem figyelünk oda, azon vesszük észre magunkat, hogy nincs is semmi, amit együtt csinálnánk, kettesben… Sok pár azért veszíti el egymást, mert a gyerekek érkezése után nem tud kettesben maradni, teljesen kimeríti őket az állandó készenlét, és mire magukhoz térnek, már elveszett a cinkosság.

Okos és jó szándékú nagyszülők rendszeresen átvállalják a gyerekek gondját, mert tudják, hogy a szülőknek kell a kettesben töltött idő – de nem mindenkinek adatik meg, hogy a családjának elég esze és képessége legyen a segítésre. (Ha egyáltalán van családja.)

Akár van gyerek, akár nincs, kettesben töltött alkalmak nélkül elvész az intimitás, és a kapcsolatból társbérlet válik. Sokan bagatellizálják a témát, mondván, hogy az ember, ha már gyereke van, akkor koncentráljon rájuk, meg az eltartásukra, ilyenkor nem az a lényeg, hogy szerelmeskedjünk… Ha az egyik fél elzárkózik az intimitástól, a másik könnyen megunhatja, és ilyenkor vagy betegséggel, vagy egy harmadik személy bevonásával reagálhat…



8. Sokat nevetni együtt

Már, ha van min… Humoros partnerek előnyben!
Ha egy kapcsolatból eltűnik a nevetés, akkor ott már nagy a baj, a humor azonban nagyon sok helyzeten átsegíthet.


9. Megvitatni az anyagi kérdéseket

Nagyon sok a felemás kapcsolat, amelyben az egyik fél úgy tesz, mintha nem rá tartozna, hogy honnan jön a pénz, mi mennyibe kerül, és mi fér bele a költségvetésbe. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy kívánságai, sőt, követelései legyenek…

Prioritásaink sem egyformák, van, aki inkább sokáig spórol, van, aki meg hamar elkölti, amit keres (vagy amit nem is ő keresett meg). Hatalmas konfliktusokhoz vezethet hosszú távon, ha nem tudunk egyezségre jutni az anyagiakat illetően (sőt, egyáltalán nem is beszélünk a témáról, mert kínos), illetve, ha mindig csak az egyik fél hozza a döntéseket, vagy a döntéseket közösen hozzák, de az egyik fél teljesen függ a másiktól.

A jó kapcsolat alapja, hogy felnőttként vegyünk részt benne.


10. Bizalmat szavazni egymásnak

Még akkor is, ha nagyon nehéz a helyzet, és úgy érezzük, a partnerünk nem érti, nem érzi át. Boldog párkapcsolatokban a két ember tudja, hogy bízhat egymásban, és nem veszíti el a fejét azért, mert éppen nem a legjobban mennek a dolgok. Persze a bizalmat előtte ki kell érdemelni.