* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: aug 07, 2025 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A párkapcsolatra érett személyiség nem születik, hanem alakul – önismeret, tapasztalat és terápia révén. Cikksorozatunk második részében arra keressük a választ, milyen jellemzői vannak annak a személynek, aki valóban képes egyenrangú, mély és tartós kapcsolatot kialakítani. Mert egy jól működő párkapcsolat nem ajándék, nem pusztán az Igazira való rátalás – hanem közös munka eredménye.
Aki képes elfogadni mások másságát, az kerüli, hogy beleavatkozzon mások életébe. Felnőtt, felelősségteljes emberként kezeli a párját, nem próbálja a problémáit megoldani, nem cselekszik helyette. Nem osztogat neki tanácsokat, kéretlenül nem avatkozik bele az életébe.
Tudom, hogy ezt nehéz megállni, és hallom, ahogy most magadban dohogsz: „hogy bírjam ki, hogy nem szólok, amikor pontosan látom, hogy hülyeséget csinál?! Hát, persze, hogy szólok neki! Hát persze, hogy figyelmeztetem, amikor éppen a falnak készül repülni 200 km/óra sebességgel! Milyen ember lennék, ha nem szólnék neki? Az lenne az érzelmileg érett viselkedés, hogy mindezt szó nélkül hagyom? Micsoda hülyeség ez?!” Mielőtt tovább görgetnél, kérlek, adj még nekem pár percet, hogy megmagyarázzam!
Aki folyamatosan kritizálja, bírálja a párját, „okos” tanácsokat osztogat neki, aki mindig jobban tudja, hogy mi jó a párjának, az durván rombolja a párkapcsolatát, mert a kéretlen segítségnyújtásával azt üzeni: „nem tartalak elég érettnek, nem tartalak képesnek arra, hogy a saját problémáidat megold. Csak akkor leszel jó nekem, ha azt teszed, ahogy én mondok.” Mindez sérti a másik önbecsülését, még akkor is, ha segítségnyújtásnak van beállítva. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve! Bármilyen jószándék is vezet, az „okos” tanácsaiddal szétvered a párod önbecsülését, és egy idő után baromira fogod őt idegesíteni. És amikor elhagy, nagyon fogsz csodálkozni, mert nem érted, mi a fene ütött belé, amikor te mindig csak jót akartál. Két kezem nem elég, hogy megszámoljam azokat a (többnyire férfi) klienseimet, akik kétségbeesetten próbálták megérteni, miért hagyta el őket a párjuk, amikor ők csak jót akartak.
Ha azt látod, hogy a párod hülyeséget készül tenni, akkor egyet tehetsz, ami nem sérti a határait: megkérdezheted tőle, hogy kíváncsi-e a véleményedre. Ha igen, mondd el, mi miatt aggódsz! Ha nem, akkor lehet, hogy korábban már erősen túltoltad, és nem akarja ezredszer is hallani. Ebben az esetben tegyél lakatot a szádra, és őrizd meg magadnak a jótanácsaidat! Ha tényleg hülyeséget csinál, később még mindig megvigasztalhatod, és legalább nem romboltad szét a párkapcsolatodat.
Az érett ember képes annak belátására, hogy a párja szükségletei a párjának pont annyira fontosak mint neki a sajátjai. Az érett ember egyszerre képes arra, hogy háttérbe szorítsa a saját érdekeit, figyeljen a párja szükségleteire, ugyanakkor, ha úgy adódik, és neki vannak fontos céljai, akkor képes ezért kiállni, és érvényesíteni az érdekeit. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, képes úgy kommunikálni, hogy azzal ne bántson meg másokat. Vagyis kiváló konfliktuskezelési képességekkel bír.
Nos, sajnos nem születünk ezzel a képességgel, és többségünk nem tanult konfliktuskezelést sem a szüleitől, sem az iskolában. Felnőttként viszont már a saját felelősségünk, hogy megtanulunk valamilyen konfliktuskezelési technikát, amellyel képesek leszünk érvényesíteni az érdekeinket, kifejezni a nemtetszésünket úgy, hogy ezzel nem bántjuk meg a párunkat.
A jó hír, hogy léteznek ilyen konfliktuskezelési technikák: az erőszakmentes kommunikációt és a Gordon-módszert ajánlom, bármelyik jó választás lehet. A Működő párkapcsolat honlapján online tréning formájában is megtanulhatod mindezt.
Az érzelmileg érett ember tud bensőségesen szeretni, érzelemgazdag kapcsolatot kialakítani. Stabilitást, biztonságot, megbízhatóságot sugároz. Ha megígér valamit, betartja az ígéretét. Ha azt mondta, hatra otthon lesz, akkor ott van hatkor, és nem negyed hétkor. Ha azt ígérte, lenyírja a füvet szombaton, akkor nem törődve a dühöngő szomszédokkal, szombat reggel hétkor már tolja a fűnyírót. Vagyis nagy biztonsággal számíthatsz rá.
Az érzelmileg érett ember helyesen ismeri fel a saját érzéseit, ezeket képes megnevezni, és megfelelő formában kifejezni. Különösen fontos ez a harag esetében! Képes úgy kimutatni a haragját, hogy az nem csap át agresszióba. (A kettőt sokszor csak egy paraszthajszál választja el egymástól. Agresszió az, amikor már bántjuk is a másikat.) Ugyanakkor kiválóan felismeri mások érzéseit is, és képes az empátiára. Ez azt jelenti, hogy a párja jelzései alapján felismeri, hogy a másiknak mikor van szüksége együttérzésre, támogatásra, bátorításra. Ő az, akivel lehet érzelmekről beszélgetni, ha sírsz, megölel, de nem mondja, hogy ne bőgj, és nem ad okos tanácsokat sem. Csak hagyja, hogy kisírd magad, jelen van, megtart. Olyan, mint egy szikla a viharban.
Az előző pontnál javasolt két konfliktuskezelési technika segítségével sokat tudsz fejlődni ezen a téren. Ezen készségek nélkül viszont úgy fogsz mozogni a párkapcsolatodban mint a hátizsákos turista a muránói üvegboltban.
Ez hihetetlenül fontos! Amíg az ember a szüleihez fűződő kapcsolatát nem dolgozta fel, addig nem képes teljes értékű felnőtt életet élni, vagy tartós, boldog párkapcsolatot kialakítani. Ez elég súlyosan hangzik, de sajnos igaz.
A legtöbb emberben nem is tudatosul, hogy a feldolgozatlan gyerekkori sérülései milyen súlyosan károsítják a párkapcsolatát. Az otthonról hozott családi minták eleve befolyásolják a párválasztást – még akkor is, ha tudatosan a szülők ellenében választunk.
A párkapcsolat során pedig egyre inkább megfigyelhetjük, hogy néha pontosan ugyanúgy viselkedünk, ahogy a szüleink szoktak az adott helyzetben. Például remekül át tudjuk venni tőlük a béna konfliktuskezelési technikáikat: az ordítozást, ajtócsapkodást, némaságba burkolózást (csenddel verést, amikor azzal büntetjük a másikat, hogy órákig, esetleg napokig nem szólunk hozzá). Ezek azok a módszerek, amelyek kapcsán gyerekként ezerszer megfogadtuk, hogy mi így SOHA nem bánunk senkivel. Felnőttként pedig azt vesszük észre, hogy a párunkkal való konfliktus során éppen olyan vörös fejjel és vérben forgó szemekkel ordítunk, ahogy apánk tette egykor.
Ha nem történik meg a szülőkről való leválás, az otthonról hozott sérülések terápiában való feldolgozása, az végzetes lehet a párkapcsolat szempontjából. Nem történt meg a szülőről való leválás akkor sem, ha minden fontos gondodat és örömödet anyukáddal beszéled meg. Vagy ha naponta telefonálgattok, és neki panaszolod el a pároddal kapcsolatos sérelmeidet. Esetleg ha anyukád még mindig rendszeresen főz rád. Ezekben az esetekben a párod kirekesztődik a családból, és nem érdemes csodálkozni, hogy egyre később jár haza, egyre több időt tölt a munkahelyén, esetleg csetelni, flörtölni kezd egy csinos kollegával. Érdemes nagyon komolyan venni a szülőről való leválást, mert tönkre tudja tenni a legjobban induló párkapcsolatot is.
Most, hogy végigolvastad az érzelmileg érett, működő párkapcsolat kialakítására képes ember jellemzését, joggal merülhet fel benned a kérdés: létezik ilyen? Nos, ez egy idilli állapot, amire érdemes törekedni. Ráadásul egy jól működő párkapcsolathoz két érzelmileg érett ember kell: te és a másik.
Dolgozhatsz érte terápiában, segítő kapcsolatban, olvashatsz róla könyveket, nézhetsz vieókat, csiszolgathatod a személyiségedet, fejlesztheted a konfliktuskezelési képességedet. Tényleg érdemes rá törekedni, és megéri addig keresgélni a társkereső piacon, amíg nem találsz olyan embert, aki valamelyest hasonlít a fenti leíráshoz. A rossz hír az, hogy ez nem az első randi első öt percében fog kiderülni, ahogy azt sokan remélik, hanem hosszan, lassan ismerkedve fogod felfedezni az érzelmi érettségi jeleit. Vagy nem, és akkor kereshetsz tovább.
Ha elakadtál a társkeresésben, gyere el társkereső coachingra, és megtaláljuk a te saját megoldásodat!