RandiDoctor

 Miből tudhatjuk, hogy a női nem az nem?

Az utóbbi időben nagy port kavart a médiában a nemi erőszak kérdésköre egy ismert ügy kapcsán, rengetegen kapták fel a fejüket és fogalmazták meg nézeteiket a női méltóság védelme érdekében.

Ki lehet-e égni társkeresőként?

Az utóbbi időben viszonylag sokat foglalkoztam a kiégés lélektani hátterével. Köztudott, hogy a modern kutatások szerint már nemcsak munkahelyi kiégésről beszélhetünk, pl. valamilyen túlzottan stresszes környezet hatására (jellemzően itt említik a multinacionális vállalatok, vagy akár az egészségügy bizonyos területeit), hanem kiéghetünk házastársként, egyetemistaként, vagy akár szülőként is.

Kell-e „körítés”, ha egy férfi csak kalandot akar?

Rohanó világunkban rengeteg új fogalom, kategória jött létre azokra az esetekre vonatkozóan, amikor egy férfi és nő nem párkapcsolati indíttatásból, hanem pusztán az élvezetek megtapasztalása céljából egymásra talál. Nem tisztem ezt most morálisan boncolgatni, amivel foglalkozni szeretnék az inkább annak a megértése, hogy mi is lehet a funkciója, vagy van-e szerepe annak, ha ezt a vágyát valaki stílusosan, vagy inkább úriember módjára vezeti elő.

Örülj is, miközben megadod, amire vágyom!

A társkeresés azért is bonyolult hadművelet, mert nem kizárólag egzakt módon meghatározott igényekhez keressük a megfelelő „kínálatot”, hanem, ahogy ez talán senki számára nem idegen: gyermeki hiányainkból, mintáinkból kiindulva fordulunk azok felé, akik a sérültségeinkre valamilyen módon választ kínálnak.

Megéri-e szociális körön belül ismerkedni?

Számtalan módon alakíthatunk ki kapcsolatot a másik nemmel. Mégis az egyik legtipikusabb (és talán legkényelmesebb) módszer az, ha társaságokba eljárva, bemutatnak valakinek bennünket, vagy valamilyen közös érdeklődéssel, céllal rendelkező csoport részeként találkozunk egy számunkra érdekes emberrel. Kétségtelenül vannak előnyei ennek a lehetőségnek (ahogy persze hátrányai is), jelen cikkemben ezekről szeretnék írni néhány gondolatot.

„Társat nem keresek, csak sodródom az árral”

„Nem keresek senkit, csak sodródom.” Ismerős ez a bemutatkozás? Sokszor találkoztunk már ezzel, de felmerülhet a kérdés, hogy aki tényleg nem keres senkit, az minek regisztrál fel egyáltalán egy társkereső oldalra...

Van-e értelme a 3 másodperces szabálynak?

Ha férfiként ismerkedni kívánunk, különféle lehetőségek közül választhatjuk ki a számunkra megfelelő hódítási formát. Egyesek online társkeresőznek, mások szociális körökbe járva várják, hogy leszólítsák őket, még olyanok is akadnak, akik a párkeresés elsőre kockázatosabbnak tűnő válfajait kísérlik meg művelni, és ők maguk próbálnak addig még számukra idegen nőket megközelíteni.

Érdemes-e berúgni a randin?

Így szilveszter után nem merném túl komoly témával indítani az évet és persze annyira bonyolulttal sem, ami a késői józanodáson áteső olvasóból a „mivan?” reakción kívül mást nemigen váltana ki. A címben feltett kérdésre kézenfekvőnek tűnhet a válasz: „hülye az, aki egy randevún leissza és leégeti magát ezzel”. Nyilván sokféle randi van, lehet egy kellemes forraltborozásnak is lerészegedés a vége és megmaradhat mindez kellemes élményként is.

Karácsony és egyéb újévi projektek

Ciki-e magányosnak lenni?

A magány kifejezést hallva rengeteg asszociáció juthat az eszünkbe, de a jelenkor embere kevésbé gondol az önismeretében elmélyült, bölcs filozófusra, vagy az erős, kemény harcosra (aki magányában edződött meg) akkor, ha a téma terítékre kerül. A magány tanító ereje és értéke inkább a lélektant kedvelők által bír jelentőséggel, sőt igen konkrét elhatárolásokat is tesznek sokan aközött, hogy valaki például „magányos” vagy szimplán „csak” egyedül van.

Életképtelenséget mutat-e, ha egy férfi komoly tervekkel keres partnert?

Figyelni szoktam a cikkeim közzététele után megjelenő reakciókat, visszajelzéseket és természetesen azt is, hogy a társkereső embereket milyen kérdések foglalkoztatják. Azokon a kommenteken, amik egy írás tartalmára vonatkoznak, és konkrét pontokat érintenek, (megerősítő, kiegészítő vagy esetleg kritikus jelleggel) valamint intelligens nézőpontokat, véleményeket próbálnak közvetíteni, magam is el szoktam gondolkodni és a további elmélkedéseim végtermékét újra (akár pszichológiai, szakmai vonatkozásokkal kiegészítve) beemelem későbbi mondanivalómba.

Udvaroljak-e olyannak, aki párkapcsolatban él?

Ha a végleteket nézem, akkor alapvetően két szélsőséges állásponttal találkoztam eddig: az egyik körülbelül így hangzik: „az a nő foglalt, akin fekszenek, miért ne fűzhetném az agyát főleg akkor, ha velem boldogabbá válhat?”, a másik meg valami ilyesmi: „tiszteletben kell tartani mások kapcsolatát, inkorrekt és gerinctelen dolog olyan valakinek csapni a szelet, akinek párja van”. Szóval, a témához gyakran morális szempontok alapján közelítünk, és aszerint mérlegelünk leginkább, hogy a lelkiismeretünk mit szól ehhez a kérdéshez.

Mikortól számít valami randinak, illetve párkapcsolatnak?

A kamaszokra utalva még nem tűnik túl furcsának, ha a 16 éves gyerekünk, vagy testvérünk hazaállítva közli, hogy az a csaj/pasi, aki tetszik neki, tulajdonképpen érthetetlenül viselkedik vele és fogalma sincs arról, hogy mit is akar tőle. De az az információ, hogy ez a felnőttek esetében sincs másképp, elsőre meghökkentően vagy meglepően hathat ránk.

Senki sem elég jó? Egy társkeresési paradigmaváltásról

Sokan keresnek fel párkeresési, kapcsolatkialakítási problémákkal. Ezt azért hangsúlyozom, mert ilyenkor a fókusz eltér az általában „szokásos” párkapcsolati kérdésektől, nem arról folyik az eszmecsere, hogy miként is tudná az illető jövendő társkapcsolatát sikeresen felépíteni, hanem inkább maga a megfelelő személy megtalálása jelent komoly és sokszor elérhetetlennek tűnő feladatot az érintett számára.

Kellenek-e a drámák egy párkapcsolatban?

A szerelem nem egy indulatmentes műfaj. Tudja ezt mindenki, az is, akinek része volt benne és valószínűleg érzékelni fogja az a szerencsés is, akire vár még ennek a csodának a megtapasztalása. Nincs is ezzel gond, hiszen intenzív érzelmeket lehetetlen úgy megélni, hogy azok nem visznek el minket időnként valamilyen, egyébként nem feltétlenül konstruktív irányba. Mindez belefér, főleg akkor, ha az indulatok kifejezését mederben lehet tartani és azok nem rombolják, inkább energetizálják a közös kapcsolati egységet.

Etikus-e egyszerre több emberrel ismerkedni?

Nem véletlenül emeltem ki a címben az „etikus” jelzőt, ugyanis a témához általában pont ebből az irányból közelítünk. A morális dilemmák szinte minden olyan ember életében előkerülnek, akik randevúk sorába kerülve igyekeznek mérlegelni leendő partnereik „sorsát”.