A távkapcsolatban rejlő lehetőségek

Egyre többen élnek távkapcsolatban: egyrészt azért, mert az online ismerkedés olyanokat is összehoz, akik a valóságban soha nem találkoztak volna, másrészt, mert egyre többet utazunk (például ösztöndíjjal) és olykor külföldön leszünk szerelmesek, harmadrészt a növekvő kivándorlási hajlam olyan kapcsolatokat is távolságivá tesz, amelyek nem annak indultak.

Mivel a kommunikáció nagyon könnyűvé vált, már nem kell heteket várni levelekre és egymást felkeresni is sokkal egyszerűbb, mint régen, nem kell, hogy a távkapcsolat merő sóvárgás és kínzás legyen, mint egykor.

Minden eset más, vannak olyanok, akik úgy kezdenek ismerkedni, hogy el se hiszik, látják majd egymást valaha élőben is, és vannak olyanok, akik 10 év házasság után egy devizahitel-csapda miatt találják magukat a távkapcsolatok világában, és fogalmuk sincs, meddig fog tartani ez az időszak.

Létrejöhet távkapcsolati időszak akkor is, ha előre meghatározott, mennyi időt fogunk külön tölteni, egy külföldi munka vagy tanulás miatt, rosszabb esetben pedig olyanba szerettünk bele, akinek nincs tartózkodási engedélye és a törvény kötelezi arra, hogy elhagyja azt az országot, ahol mi éppen vagyunk, de nem tudunk utána menni.

A távkapcsolat hátrányaival mindenki tisztában van: nehéz kibírni egymás nélkül, hiányzik a napi testi kontaktus, az összebújás, a szex, az, hogy együtt nézzünk egy filmet vagy lemenjünk sétálni. Akár órákig is beszélgethetünk naponta, láthatjuk egymást a képernyőn, de azért az mégsem ugyanaz, mint a szerelmünkkel egy légtérben lenni.

Nyilván van olyan távolság, amely szinte áthidalhatatlan, vagy anyagi vagy törvényi okokból válhatunk a helyzet túszaivá, és ha beláthatatlan ideig nem találkozhatunk, akkor az felőröl bennünket. Vannak, akik ilyenkor úgy döntenek, hogy inkább szakítanak, vagy elválnak, mások a végsőkig kitartanak, és foggal-körömmel ragaszkodnak a kapcsolathoz (házassághoz), ismét mások addig is alkalmi vagy tartósabb külső kapcsolatot keresnek, akár titokban, akár közös megegyezéssel.

De most nézzük az egyébként élhető távkapcsolatokat, amelyekben tervezhetőek a legközelebbi találkozások, és még elviselhető gyakorisággal érinthetik egymást a partnerek. Illetve van remény arra, hogy egyszer megszűnik ez a távolság. Milyen előnyei lehetnek az ilyen jellegű távkapcsolatnak?


- A kommunikáció valódibb lesz, kevesebb az üresjárat. Ráadásul nem lehet úgy együtt lenni a kapcsolatban, hogy nem is kommunikálunk egymással, ami együttélős helyzetekben játszi könnyedséggel megvalósítható. Akarnunk kell a kommunikációt, és éreznünk kell, hogy a partnerünk is akarja, szüksége van rá, és nem csak süketelünk egymásnak.

- Ha nem csak csevegünk, hanem leveleket írunk, sokkal szabatosabban fogalmazunk, mint élőben, Van időnk átgondolni a dolgokat, és magunk számára is letisztázni, miről mit gondolunk: persze nem mindenki szeret fogalmazni és hosszú leveleket írni, a távkapcsolat inkább a befelé forduló embereknek való, akik szívesen mélyülnek el dolgokban, és nem esnek kétségbe, ha nincs körülöttük mindig egy csomó ember.

- A találkozások, a testi élmények intenzívebbek. Ha nincs minden nap módunk egymást érezni, többre fogjuk értékelni azokat a napokat, órákat, amelyekben együtt lehetünk. Mivel a köztes időben rengeteget fantáziálunk és vágyakozunk, sose leszünk tanácstalanok, vajon mit kezdjünk egymással. Unalom kizárva, mindig izgalmasak leszünk a kedvesünknek, mert sose kaphat eleget belőlünk, és fordítva. Tulajdonképpen a távkapcsolat meghosszabbíthatja a szerelem első szakaszát, amelyet az állandó vágyakozás jellemez. Ennek persze megvan az ára, de érdemes megfizetni.

Ha egy már létező, hosszú kapcsolat válik hirtelen távkapcsolattá, akkor is számos előnye lehet ennek a helyzetnek. Kiderül majd, hogy valóban összetartozunk-e még, vagy csak a közös lakás tartott össze bennünket. Kiderül, hogy tudunk-e még beszélgetni, vagy a napi rutinon kívül nincs mit megosztanunk egymással. Világossá válik, vágyakozunk-e a másik után, vagy csak azért hiányzik a partnerünk, mert így nincs ki elvégezze a szokásos feladatait, és azt is nekünk kell megcsinálnunk. Megtudjuk, megállunk-e a magunk lábán, képesek vagyunk-e alkalmazkodni az új helyzethez.

Persze az is lehet, hogy a szétköltözés megkönnyebbülést hoz egy halódó kapcsolatba, és mikor újra együtt kéne lakni, akkor derül ki, hogy ehhez az egyik vagy másik félnek nincs is kedve. Ha a kapcsolat nem elég erős és egészséges, akkor a távolság ráébreszthet arra, hogy nincs is értelme folytatni, és hogy képesek vagyunk a másik nélkül is intézni a dolgainkat, amit korábban tán nem hittünk volna.

Akár saját döntés eredménye, akár kényszerhelyzet, a távkapcsolat általában lehetőség, amellyel vagy tudunk élni, vagy nem. Ha a szerelem erős és fontos számunkra, akkor általában a távolságot is túléli, ellenkező esetben lehet, hogy jobb is, ha a távolság szakít el egymástól, mert úgyse lett volna nagy jövőnk.