Egy év, egy kapcsolat? Mit mutat a statisztika?

A napokban jelentek meg cikkek arról, hogy egy 23 éves amerikai nő társkereső statisztikája hogyan alakult egy év alatt. Az általa használt társkereső az egyik legnépszerűbb alkalmazás, de kifejezetten nem tartós kapcsolatra találták ki, a jelek szerint a hölgy azonban azt keresett rajta. A több mint harmincezer húzogatásból egy tized volt a nő részéről pozitív (vagyis a férfiak 10%-a tetszett neki), körülbelül ezek kétharmadának tetszett ő is, és még az 500-at sem érte el az egy üzenetváltásnál hosszabb kapcsolatfelvétel. Hogy a lényeget is leszűrjük: 5 férfival randizott, ebből kettővel többször, és az egyikből kapcsolat lett. 

Ha csak azt nézzük, hogy lett-e kapcsolata, akkor teljes siker, hiszen sikerült, amit akart. Noha arról nem szól a statisztika, hogy mennyire tartós vagy jó ez a kapcsolat. Mindenesetre feltehetően "csak" egy partnert keresett, ha azt megtalálta, akkor nincs miért panaszkodnia. Legfeljebb azon morfondírozhatunk, hogy mennyi időbe és energiába kerülhetett ez a vállalkozás, és a hatalmas kínákat mennyire csalóka.

30 ezer arcot végignézni és mindegyikről másodpercek alatt eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, már önmagában horror. Ilyenkor nem lubickol az ember a kínálatban, hanem belefullad. Nekem biztos nem jönne be a fejek nézegetése mint elsődleges módszer. Ráadásul, ha komoly kapcsolatot keresünk, akkor a köztudottan alkalmi társkereső választása is kétséges. Más kérdés, hogy míg a férfiak azt gondolják, hogy adott alkalmazás szexpartnerkereső, a használók másik része, a nők általában ezt az elképzelést ab ovo meghekkelik, és egészen más célokkal regisztrálnak. Így aztán általában a férfiaknak se jön össze az alkalmi társkeresés, bármennyire is ez a szándékuk.

Érdekes adat az is, hogy az összes megnézett arcnak miért csak a 10%-a nyerte el a nő tetszését. Nem tudjuk, ő hogy néz ki, de azt már korábbi felmérésekből leszűrhettük, hogy a nők sokkal válogatósabbak. A férfiaknak úgy minden második nő tetszik legalább annyira, hogy egy menetre készek legyenek vele, a nőknél ez az arány sokkal kisebb - de tekintve, hogy az egy menet náluk nem is perspektíva általában, ezen annyira nem lehet csodálkozni. Ha a férfiaknak is a tartós kapcsolat lebegne a szemük előtt, akkor nekik se jönne be a nők 50%-a.

A példából kitűnik, hogy mennyire idegőrlő, időigényes és monoton dolog igazából a keresés, ha csupán egy fotó és az életkor, meg hasonló minimál adatok állnak rendelkezésünkre. Ha ennél céltudatosabbak akarunk lenni, akkor sokkal jobban járunk, ha mindenféle szűrőket használunk. Ha nem a külső alapján szelektálunk, hanem először beállítjuk azokat a paramétereket, amelyek fontosak nekünk. Ne kelljen már harmincezer profilt megnézni, de még háromezret sem. Talán a háromszáz már kezelhető mennyiség, bár én inkább harmincat néznék csak meg. Ha nagyon pontosan beállítjuk a szűrőinket, akkor a társkereső rendszere akár öt jelöltre is szűkítheti a kínálatot. 

Több ezer semmitmondó csetelés is csak viszi az időt és az energiát, ezért is érdemes rendes bemutatkozást írni: már maga a tény, hogy szántunk rá időt, kiemelhet az arctalan tömegből. (Vagyis a harmincezer arcból...) Ha viszont már leveleztünk valamennyit (vagy éppen cseteltünk), akkor indokolt ötnél több emberrel is randizni. Éppen amiatt, mert lehet, hogy aki online annyira nem izgalmas, az offline az lesz. Tehát ebben kicsit rugalmasabbnak kellene lennünk (már nőként, mert a férfiakat nem kell külön biztatni.) 

Ha csak öt emberrel találkozunk, akkor hajlamosabbak vagyunk talán nagyobb kompromisszumokat kötni, olyan eszméletlen nehezen válogattuk ki ezt az ötöt, hogy már nekünk lenne kínos, ha még ezek közül se éreznénk senkit megfelelőnek. De tény, hogy minden sikertelen, folytatás nélküli randi megviseli a nőket (a férfiakat nem annyira), így az sem jó, ha túl sok férfival találkoznak. Az évi öt mégis extrém kevésnek tűnik. 

Ami viszont nagyon pozitív ebben a statisztikában, az a hölgy kitartása. Képes volt ennyi frusztráció ellenére tovább keresni, egészen addig, amíg meg nem találta a társát - na persze nem tudjuk, hogy ez most mennyire végleges, de legalább egy időre nem kell a képek húzogatásával foglalkoznia. Ami biztos furcsa lehet, mert ha elérte ezeket az elképesztő számokat, akkor igen sokat kellett az üggyel foglalkoznia. Sokan rászoknak erre, mint egy videojátékra, és már unalmukban húzogatják ide-oda a képeket, nem azért, mert tényleg azt remélik, hogy lesz találatuk.