Egyedül utazni? Miért is ne?

Ha az ember szingli, akkor könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs kivel nyaralnia, vagy akivel mehetne, az nem elég vonzó társaság. De miért ne vághatnánk bele egymagunk?

Huszonéves koromban, amikor még dívott az Inter Rail korszak, vagyis viszonylag olcsón lehetett beutazni Európát vonattal (és nem találták még ki a zónajegyeket), én is nekivágtam kétszer a magányos utazásnak. Nem mondom, hogy fenékig tejfel volt, de az biztos, hogy rengeteget tanultam önmagamról, más kultúrákról, és rengeteg érdekes emberrel akadtam össze. Köztük persze férfiakkal is… Volt olyan ismeretség ezek között, amely először barátságba, aztán erotikus kalandba torkollott.

Mindez aligha történhetett volna meg akkor, ha nem indulok egy egyáltalán, vagy ha barátnőkkel megyek… Egy magányos fiatal nőre azért másképp néznek az emberek. Persze fontos, hogy ne kockáztassunk feleslegesen, jól gondoljuk meg, mikor és hová merészkedünk egyedül, olyan társasághoz csatlakozzunk, amelyben megbízhatunk (nem annyira nehéz ilyet találni)… Nem árt legalább angolul tudni, de mindenekelőtt bátorság és kalandvágy kell ahhoz, hogy a magányos utazás műfaját kipróbáljuk.

A férfiak könnyebb helyzetben vannak, legalábbis abból a szempontból, hogy kevesebb veszélynek teszik ki magukat, de ha jól sejtem, egyedül utazó nőként könnyebb felkelteni az idegenekben azt óvó, védelmező ösztönt… Én így tapasztaltam. Talán, mert hátizsákos turistaként és nőként tényleg nem voltam megszokott jelenség.

Akkor még nem találták ki a couchsurfing intézményét, de valami hasonlót mégiscsak kipróbáltam (persze hagyományos levelezés útján), manapság azonban sokkal könnyebb ilyen jellegű szállásokat találni, és helybélieket megismerni. A kommunikáció elképesztő fejlődésének köszönhetően sokkal egyszerűbben ismerkedhetünk meg potenciális vendéglátókkal, kérhetünk tőlük akár idegenvezetést is, ami nagyszerű alkalom a beszélgetésre, ismerkedésre.

De mi köze mindennek a párkereséshez? Az az igazság, hogy ezek az utazások bennem például rengeteg gátlást szabadítottak fel – olyan gátlásokat, amelyek korábban masszívan szerepet játszottak párkeresési sikertelenségeimben. Külföldön másképp viselkedünk, az utazás lazábbá és magabiztosabbá tesz, mert nem bárki képes egyedül helytállni mindenféle helyzetben, és büszkeséggel tölt el bennünket, ha leküzdjük a váratlan akadályokat.

De az ismerkedési képességeinket is nagyon klasszul fejlesztheti a magányos utazás. Egyszerűen nem marad más hátra: muszáj felvilágosítást kérnünk, muszáj beszélgetnünk a vendéglátónkkal, szóba elegyedünk egy csomó emberrel, aki mellett különben elmennénk, vagy akit soha meg se ismertünk volna, ha nem mozdulunk ki a kis kagylónkból. Sokaknak imponál is a magányos utazó, titokzatosnak tűnik, szívesen megismerkednének vele, segítenek, ha bármi probléma van.

Úgyhogy mindenki arra biztatnék, próbálja ki egyszer magát ebben a műfajban, kovácsoljon előnyt a szükséghelyzetből. Ne féljen nekivágni az ismeretlennek, de alaposan készítse elő az utazást, és tegyen meg mindenféle biztonsági intézkedést. Nagy valószínűséggel élvezni fogja, és rájön, hogy mennyi mindenre képes a saját erejéből…

Jó kalandozást!