Ghosting, elutasítás, csend – hogyan kezeld az elutasítást az online társkeresésben

Az online társkeresés egyik legfájdalmasabb pontja a ghostingnak nevezett jelenség, vagyis az, amikor valaki szó nélkül, minden előzetes figyelmeztetést mellőzve tűnik el egy ismerkedésből vagy akár egy már létező kapcsolatból. A két dolog azért nagyon különbözik. Ha még csak virtuális fázisban vagyunk, csetelünk, levelezünk és nem került sor találkozásra, teljesen más az eltűnés súlya, mint mikor már hónapok óta járunk vagy akár ennél komolyabb szintre emelkedett a kapcsolat. Nem is szerencsés egy lapon említeni a két dolgot…

Ahhoz, hogy a társkeresőn visszautasítást tapasztalunk, kénytelenek vagyunk hozzászokni. Egyesek megfogalmazzák a negatív véleményüket, mások udvariasan elköszönnek, de rengeteg ember egyszerűen csak elhallgat, ha valami nem tetszik neki. Mondjuk megsértődtek egy hülye viccen vagy kaptak egy nemiszervről készült képet… Azért előfordul, hogy a kapcsolat megszakadásának van nyilvánvaló oka, még ha a hülye vicc, illetve a nemiszerv tulajdonosa ezt nem így gondolja.

Persze, ideális esetben mindig udvariasan elköszönnénk, de ha csak belegondolunk, hogy ez mennyi plusz lelki energia, főleg, ha a másik fél rosszul reagál a „szakításra”, akkor valahol érthető, hogy sokan rövidre zárják a dolgot és eltűnnek, letiltanak. Az online elutasítás kezelése is olyasmi, amiben edződnünk kell, illetve meg kell tanulnunk, milyen viselkedési módok kerülendők.

Egész már a helyzet akkor, ha már találkoztunk. Ilyen esetben valóban bunkóság szó nélkül eltűnni, de biztos vagyok benne, hogy sokan szembesülnek vele… Van, aki ezt úgy akarja kikerülni, hogy például férfi létére a nőre hárítja a felelősséget, hogy keresse, ha akar folytatást, de ilyen esetben valószínű, hogy a férfi nem akar (és ha a nő mégis ír, akkor nem fog válaszolni).

Alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy ha egy első randi után valaki 24 órán belül nem jelentkezik, az nem akar semmit. Rosszulesik, persze, de biztos, hogy kíváncsiak vagyunk a konkrét okra? Talán jobb, ha csak konstatáljuk, hogy nem jött össze. Persze nem javasolt így viselkedni, de ha ezzel szembesülünk, ne gondoljuk, hogy szokatlan és főleg ne gondoljuk, hogy ez az online ismerkedés teljes kudarca számunkra.

Lehet, hogy sok-sok ismerkedési kezdeten és félresikerült első randin kell átesnünk ahhoz, hogy megfelelő embert találjunk. De ehhez meg kell keményítenünk magunkat annyira, hogy kezelni tudjuk a sikertelenséget és az ilyen eltűnéseket. Kiküszöbölni nem fog sikerülni, az biztos. Tehát kénytelenek vagyunk mentálisan felkészülni rá. Illetve a saját viselkedésünkkel csökkenteni az ilyesmi gyakoriságát: ha mi magunk nem tűnünk el, illetve a búcsúra nem reagálunk durván, akkor hozzájárulunk, hogy mások is civilizáltabban viselkedjenek.

Az igazán durva persze az, amikor már működő kapcsolatból csekkol ki valaki szó nélkül, csak, mert neki elment a kedve, fél a konfrontációtól, attól, hogy a volt kedvese túl szomorú vagy dühös lesz, esetleg nem is fogadja el, hogy vége… Nem ritka, hogy emberek úgy tűnnek el, hogy először csak csökkentik a kommunikáció gyakoriságát és mélységét, lemondogatják a randikat, egyre kevésbé lelkesednek, aztán addig halogatják a következő választ, hogy napok múltával már úgy érzik: nem is érdemes jelentkezniük, mert a partner úgyis felfogta, hogy ők kiléptek az egészből. Bármennyire is logikusnak tűnik, hogy a partner felfogta, azért ez olyan durva lépés, amit nem szabadna senkinek megtennie. Mert a cserbenhagyott partner még abban sem lehet biztos, hogy még él-e a másik. Hiszen teljes a csend, nincs magyarázat, akár balesetet is szenvedhetett…

Mindenkinek sokkal rosszabb a bizonytalanság, mint a biztos rossz. Várni valakire, hogy hátha ismét jelentkezik, pusztítóbb, mint meggyászolni, hogy elment. Az ember hónapokra (vagy akár évekre) ott ragadhat a kétséggel, a hiábavaló reménnyel és az önváddal: én rontottam el? Mit kellett volna másképp tennem? Miért nem voltam még annyira se fontos, hogy elbúcsúzzon? Ez a cserbenhagyás fáj és iszonyúan rombolja mindenki önértékelését. Tehát ne tegyük!

Ha azonban mégis megtörténik, megesik velünk, akkor milyen módszerrel éljük túl, hogyan építsük magunkat újjá?

1. Hagyjunk magunknak időt a gyászra!

Az eltűnés valahol olyan, mint a halál, hiszen a másik ember megszűnik számunkra, legalábbis kiszakad az életünkből. Ilyenkor az fáj a leginkább, hogy a vele átélt szép dolgok is mérgezettnek tűnnek és a vele tervezett jövőről le kell mondanunk. Idő kell ahhoz, hogy meggyászoljunk egy kapcsolatot.

2. Ne vádoljuk magunkat!

Nyilván van olyan, hogy valaki hibázik, sőt, súlyos hibát követ el egy kapcsolatban, de általában akkor is megérdemli, hogy egyértelműen szakítsanak vele. (Hacsak nem bántalmazó.) A ghosting általában azt minősíti, aki elköveti, nem azt, akit elhagynak. Egy ideig keresni fogjuk az okokat, de nem valószínű, hogy valaha megtudjuk a teljes igazságot.

3. Ne fussunk olyan szekér után, ami nem vesz fel!

Zárjuk le magunkban a kapcsolatot és ne próbáljunk mégis folytatást kicsikarni. Ne üldözzük szerelmünkkel az exünket, egyrészt, mert úgyis hiába, másrészt, mert csak mélyebbre kerülünk önértékelés szempontjából, ha újabb és újabb megalázó visszautasításban lesz részünk.

4. Ne figyeljük meg az exet és ne kövessük se fizikailag, se virtuálisan!

Aki szó nélkül hagyott el, azt hagyjuk el mi is érzelmileg: ne maradjunk ismerősök semmilyen platformon, még az esetleges közös ismerősök követését is jobb leállítani, ha ott felbukkanhat egy-egy képen, posztban. Amíg nem zárjuk le a történetünket önmagunkban, addig szaboltáljuk a lehetséges új kapcsolatainkat is.

5. Ne adjunk még egy esélyt, ha magától felbukkan!

Aki egyszer ghostingolt, az ezt valószínűleg máskor is meg fogja lépni. Lehet, hogy kitalál valami magyarázatot, miért tűnt el, de az is lehet, hogy csak vállat von és azt mondja: fogalmam sincs. Mindenesetre nem bízhatunk meg benne többé. Ne fogadjuk vissza, sőt, ha jelentkezik, inkább ne is méltassuk válaszra.

6. Következő kapcsolatainkban figyeljünk a jellembéli hibákra!

Utólag visszafejtve tulajdonképpen rájöhetünk, milyen jelek utaltak az illető megbízhatatlanságára. Például ő maga mesélte, hogy valakit hogyan pattintott le korábban. Vagy tanúi vagyunk annak, ahogy nem veszi fel a telefont embereknek, akik fontos ügyben keresik. Csak, mert nincs kedve beszélni… Ha valaki a munkájához így áll hozzá, akkor a magánéletben se lesz jobb. Az is vörös zászló lehet, ha hazugságon kapjuk. Értékeljük nagyon a megbízhatóságot, mert ha valaki tényleg becsületesen viselkedik az élet minden egyéb területén, akkor az valószínűleg nem lép le szó nélkül mellőlünk sem.