Hogyan szívódjunk fel „stílusosan”?

Valószínűleg nem idegen a „ghosting” nevű jelenség az online világban, főleg azért sem, mert kapcsolataink ápolásának tetemes részét nem a személyes térben való mozgolódás teszi ki.

Arról bizonyára van véleménye mindenkinek, hogy a "ghosting", az egyik pillanatról a másikra való füstté válás nem éppen a legstílusosabb húzás akkor, ha ismerkedünk vagy párkapcsolatban élünk egy másik személlyel. Ennek morális súlya, megítélése annak mértékében változik, ahogy az „elkövető” felelőssége is különböző lehet attól függően, hogy tettét milyen külső és belső hatások kereszttüzében követte el.

Teljesen másképp gondolkodhatunk arról a családapáról, aki feleségét-gyerekét magára hagyva kiszámíthatatlanul eltűnik az éterben, mint az újdonsült randizó párocskáról, ahol a harmadik találkozó után a hölgyike egyszerűen nem válaszol a további meghívásra, kapcsolatteremtési kísérletünkre. Kimondhatjuk: egyik megoldás sem túl elegáns. A drámai párkapcsolati szituációkat félretéve, most a randizás során előkerülő helyzeteket venném elő és az áldozat helyett (akinek a segítése szintén fontos lehet, de ez majd a következő írás témája lesz) a „köddé váló” motivációit vizsgálva írnék néhány praktikus szempontot, ami segíthet csökkenteni a jövőben hasonló húzások kivitelezését.

1. Akárhogy is nézzük, a másik megérdemli a tiszteletet

Ezt szerintem nem szükséges túlmagyarázni. Az „észre sem veszlek” mindig jobban fáj, mint az, ha valamennyi figyelmet összpontosítok rád és elköszönök. Néhányan azt hiszem, azért cselekednek így, mert úgy érzik, „már nincs hasznuk a másikból”. Akkor minek magyarázkodjanak? Egyszerűbb lelépni. Ha így gondolod, rendben van, elfogadható az önzésed, de az, hogy tudatosan szenvedést okozz, az már kevésbé (hiszen túlzottan nagy empátia nem szükségeltetik ahhoz, hogy belássuk, ezzel a viselkedéssel egy másik ember érzéseit hagyjuk teljesen figyelmen kívül és kiélezettebb formában nagyon komoly veszteséget okozhatunk vele).

2. Nem kötelező indokolni a döntésed

Ehhez négy, az asszertív kommunikációban már jól megismert axiómát hívnék segítségül. Az egyik úgy hangzik: jogod van megváltoztatni a döntésed és ezért vállalni a felelősséget. A másik: jogod van ahhoz, hogy döntésed logikátlan legyen. A harmadik: jogod van azt mondani, „nem tudom”, ha valaki döntésed mozgatórugói felől érdeklődik. A negyedik: jogod van nemet mondani, anélkül, hogy bűntudatot éreznél. Ennek a másik oldala is lényeges: ha neked mondanak nemet, nincs jogod bűntudatot kelteni a másik emberben. 

Eleinte úgy tűnt, hogy közös hullámhosszon vagytok a partnerrel, de valamiért mégis átfordult benned az élmény, szavakba önteni nem vagy képes a miérteket, de folytatni sem szeretnéd az eszmecserét? Épp nincs ahhoz ingerenciád, hogy magyarázkodj, és önismereti körutakat tegyél azért, hogy megértsd mi és miért játszódik le benned? Nem is muszáj, ha nem akarod! Elég lehet annyi is, hogy „nem tudom alátámasztani, hogy miért, de nem”. Ennyivel viszont tartozol akkor, ha veled is emberként bántak. Abban az esetben „jogosnak” tűnhet a felszívódás, ha bántottak, vagy méltatlanul megaláztak, megszégyenítettek. Ekkor a további fájdalmak elkerülése érdekében megtehetjük azt, hogy töröljük az érintettet minden csatornáról.

(Ezt a kitételt párkapcsolatban is fenntarthatónak érzem, pl. egy brutálisan bántalmazó férj mellőli kidolgozott menekülés esetén (a magunk védelmében) elfogadhatónak tartom a köddé válást.)

3. Nem jelentkezni nem egyenlő azzal, hogy felszívódsz

Valamiért az a benyomásod, hogy a találka nem az évszázad románcának előszobája? Hogy, ami már kezdetben sem működik, azt minek erőltetni? Hogy nem tartozol semmivel sem, hiszen csak néhányszor láttátok egymást? Minek tisztázd magad? A partner is jelentkezhet, ha érdeklődni akar azzal kapcsolatosan, hogy mi lesz a következő lépés! Jogod van így látni! Valóban, a másik is megkérdezheti, hogyan tovább, nem a te kizárólagos felelősséged az, hogy keresd vele a kontaktust. Azonban: a telefont fel tudod venni. A facebook üzenetre tudsz válaszolni, ahogy az emailre is. Ettől biztosan nem esik le a karikagyűrű az ujjadról. Vagy igen? :)

4. De tartok a konfliktustól…

Nem szükséges konfrontálódnod. Ha közölted döntésed és falhoz akarnak állítani, szintén asszertív módon képviselheted a „köszönöm, de ebbe a körbe nem kívánok belemenni” érved. 

5. Amennyit vállaltál, annyival tartozol! 

Talán az eddigi pontokból úgy tűnhet, mintha a felszívódást egyfajta passzivitásával, minimális elérhetőséggel bőven elegendő lenne kommunikálni, semmi más kötelezettségünk nincs ilyenkor. Azért ez nem teljesen van így. Azért az attitűdért, hozzáállásért, amit közvetítettél igenis felelős vagy és az ahhoz mért jelenléttel tartozol. Például: ha azt kommunikáltad, hogy tartós kapcsolatra vágysz és a szex után valami átfordult benned és menni kívánsz, miután a másik már beleélte magát, akkor nem elég egy „facebookos” nem, hanem indokolt lehet az illető nemkívánatos érzelmeit is végighallgatni, befogadni és azokra a szükséges mértékben visszajelzést adni (nem magyarázkodva megalázkodni).

Ezeket a pontokat tartsuk szem előtt akkor, ha „ghostingra” készülnénk és számoljunk azzal, hogy egyszer velünk is megtehetik ugyanezt.

Forrás:

Lázár Gergely pszichológus

www.randidoctor.hu

www.gery.hu