Hogyan értjük félre egymást randizáskor?

Vannak ugyan őstehetségek, akiknek sem a másik ember testbeszédének olvasása nem okoz nehézséget, sem azon nem kell sokat gondolkodniuk, hogy miként csábítsanak, de a legtöbb férfi is nő gyakran kerülhet olyan helyzetbe, amelyet nem igazán tud értelmezni, vagy addigi tapasztalatai alapján inkább félreért, félreértelmez…

Nézzünk pár, gyakorta előforduló helyzetet:


1. A levelek és üzenetek válasz nélkül hagyása nem mindig jelenti azt, hogy az illető már nem akar tőlünk semmit, vagy szörnyű baleset érte

Persze nem mindegy, hány levél, üzenet, hívás és mennyi ideig marad válasz nélkül, de attól, hogy nem érkezik azonnali, vagy pár percen/órán belüli reakció, még nem kell pánikba esni. Bár számtalanszor bizonyosodott be számomra is, hogy egy korábban intenzív levelezés hirtelen megtorpanása legtöbbször igenis annak a jele, hogy nincs tovább, az illető már elvesztette az érdeklődését, vannak esetek, amelyekben csak túl elfoglalt a másik, vagy elfelejt válaszolni, vagy azt hiszi, hogy már válaszolt: ilyen velem is előfordult már.

Egy felfokozott, kezdeti állapotban persze nagyon nehéz kivárni, amíg reakció érkezik a kérdéseinkre, de azt is kénytelenek vagyunk felismerni, hogy az emberek válaszadási szokásai lehetnek nagyon eltérőek: van, aki tart egy bizonyos ritmust, van, aki teljesen rapszodikus, és ha elmerül valamilyen más tevékenységben, akkor megszűnik számára a külvilág…

Szóval, ha olyanok vagyunk, akik igencsak igénylik a folyamatos kapcsolattartást, a legtöbb esetben szenvedni fogunk, amíg meg nem szokjuk, hogy a partnerünk másképp működik, mint mi. Nagy különbséget jelent az is, hogy ki mennyire elfoglalt az ismerkedés időszakában, mert az, akinek rengeteg a dolga, eleve kevesebbet fog agyalni és gyötrődni, mint az, aki éppen nagyon ráér. Ismerkedjünk akkor, ha nem érünk rá, sokkal könnyebb lesz – persze randira időt szakítani már nem annyira, de valamit valamiért…


2. Ha nincs csók az első randin, az nem azt jelenti, hogy akkor nem érdekeljük a másikat

Főleg nők esnek bele abba a hibába, hogy így gondolják, mivel még mindig a férfiak privilégiuma általában az első csók kezdeményezése… De egy férfinak egyáltalán nem könnyű eltalálnia a megfelelő pillanatot, illetve kipuhatolnia, hogy a nő receptív-e, vagy mindkettejük számára kellemetlen szituációba fog torkollni a csókolási kísérlet.

Voltak már igazán kellemetlen csókjaim az életemben első randikon, amelyeket nem szívesen idézek fel: ezen alkalmakkor a férfiak nem figyeltek a testbeszédemre, és annak ellenére támadtak le, hogy egyáltalán nem bátorítottam őket, és volt olyan is, hogy éreztem: ők megtennék az első lépést, csak nem találták meg a megfelelő pillanatot, de ilyenkor egy következő randin úgyis bekövetkezett a dolog, és legalább mindketten egyformán akartuk.

Ne vonjunk le tehát semmilyen következtetést abból, ha egy férfi nem próbál megcsókolni, inkább olvassunk egyéb jelekből, mennyire fordul felénk, mennyire próbál közeledni, hozzánk ér-e valamilyen módon a keze, és az milyen érzést kelt bennünk: ezekből elég nagy valószínűséggel leolvasható, hogy akar-e valamit, de ha a pozitív testbeszéd ellenére az első randi után mégsem jelentkezik, akkor egyszerűen csak a saját egóját akarta építeni, nem vesztettünk semmit a csók elmaradásával.


3. Ha a partner nyilvánosság előtt nem mutatja ki az érzelmeit, attól még nem arról van szó, hogy szégyell velünk mutatkozni

Amennyiben máshoz vagyunk szokva, illetve mi szívesen mutatjuk meg a nyilvánosságnak az érzelmeinket, akkor ez zavaró lehet, de tényleg léteznek emberek, akik egyszerűen nem érzik úgy, hogy a nyilvánosságra tartozna a szerelmi életük… Ugyancsak személyes tapasztalat, és nehezen tudtam túltenni magam rajta, hogy nyilvános helyen mindig távolságtartó volt a partnerem, de aztán elfogadtam, és már nem provokáltam az érzékenységét…


4. Ha nem akar egy adott pillanatban megvitatni valamit, az nem azt jelenti, hogy nem törődik velünk

Ez is személyiségfüggő, mint annyi minden más, akár a 3. pontban szereplő téma. Van, aki mindent azonnal meg akar vitatni, mindenről nyíltan akar beszélni, mást meg fáraszt a folyamatos „komoly” duma, és inkább menekül előle. Vagy, mert konfliktuskerülő, vagy, mert nem alakult még ki a véleménye az adott dologról, esetleg nem is tartja olyan eget rengető kérdésnek.

Az is nagyon megterhelő lehet, ha valaki folyton mindent meg akar beszélni, és semmiben nem képes egyedül dönteni, meg az is, ha valaki semmi érdemlegesről nem hajlandó beszélgetni, és a komolyabb témákat is elhumorizálja, vagy csak legyint rájuk.

A művészet abban áll, hogy megtaláljuk az arany középutat: válasszuk ki a valóban fontos dolgokat, és hagyjuk a lényegteleneket, ugyanakkor ne utasítsunk el mindentéle megbeszélést, csak, mert nincs kedvünk hozzá: ez utóbbi úgyis visszaüt, mikor kiderül, hogy a partnerünk olyasmiben döntött, amibe mi is bele akartunk volna szólni, csak leszoktattuk arról, hogy beszéljen velünk.


5. Ha nincs mindig kedve a szexhez, az még nem azt jelenti, hogy teljesen elvesztette az érdeklődését irántunk

Persze nem mindegy, hogy hány évesek vagyunk, és mióta tart a kapcsolatunk, illetve mennyiire nincs kedve a szexhez a partnerünknek. Ha mindig nincs abban a hangulatban, az természetes, hiszen nem vagyunk robotok – az is elképzelhető, hogy nekünk sokkal gyakrabban van kedvünk, mint a kedvesünknek. De ha soha nincs kedve, az már baj, és meglehet, hogy tényleg nem akar már tőlünk semmit (erotikus értelemben). Sok kapcsolat laposodik el szexuálisan 2-3 év után, sőt, még korábban is: persze ilyenkor érdemes alaposan utánajárni, hogy miért is történt mindez, és van-e értelme folytatni a dolgot, ha testvérként élnénk csak egymás mellett.

Gyerekszülés után, betegség miatt, nagy stressz időszakában nem csoda, ha a nők kevésbé érdeklődnek a szex iránt, de férfiakra is lehet jellemző a libidócsökkenés. Az önmagában tehát még nem tragédia, ha néha nem jön össze a szeretkezés, ha viszont már a kapcsolat elején durva libidókülönbségeket tapasztalunk, akkor alaposan gondoljuk meg, hogy ezzel az emberrel akarunk-e élni, mert akinek az elején kevés hozzá a kedve, később se lesz több.


6. Ha nem mondja ki, hogy szeret, amikor mi megvalljuk a szerelmünket, az nem jelenti, hogy már nem is akar velünk maradni

Nem egyszerre érezzük úgy, hogy szerelmet kellene vallanunk – és van, aki sokkal nehezebben mondja ki ezt, mint mást, tehát ne essünk kétségbe, ha nem jön azonnal viszontválasz. Ez még messze nem jelenti azt, hogy a kedvesünk nem szeret minket, vagy, hogy ne szerethetne belénk később.

Vannak, akik könnyen dobálóznak a szeretlek szóval, mások meg egy életben egyszer vagy kétszer vallanak szerelmet, ezt is figyelembe kell venni (főleg, mert csak saját magunkról tudjuk, mi melyik csoportba tartozunk). Mi is jobban járunk, ha akkor vallanak nekünk szerelmet, ha valóban szerelmesek belénk, nem akkor, ha úgy érzik, hogy ez az elvárásunk az irányukban.