Hogyan szólítsunk meg egy nőt?

Noha szerencsére itt van nekünk az online társkeresés, és ezzel megspórolhatjuk magunknak az élő ismerkedés kínjait, azért fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, hogy a valóságban szeretnénk valakit megszólítani, mert annyira tetszik. Noha elviekben egy nő is kezdeményezhet ismerkedést, legtöbbször a férfiak érzik úgy, hogy oda kell menniük egy lányhoz. De mégis, hogyan? Milyen szöveggel? Legyenek begyakorolt mondataik, vagy rögtönözzenek?

A kezdeményezés módja nagyban függ attól, hogy milyen a helyzet, amelyben ezt meg akarjuk tenni. Olyan környezetben vagyunk, ahová mások is ismerkedni járnak, vagy az utcán, egy bevásárlóközpontban, egy menzán? Akkor a legnehezebb, ha csak nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre, mert a kiszemelt ember siet és pár másodperc múlva el fog tűnni. Ez a lehető legnehezebb és valószínűleg csak a legbátrabbak vagy gátlást nem ismerők számára megoldható helyzet.

Múltkor a villamosmegállóban álltam és rajtam volt a fülhallgató: egy fiatalember odajött és megérintette a karomat, jelezve, hogy tüzet kér. Mivel nem vagyok dohányos, nem tudtam neki adni, de ez például remek ismerkedési mód lett volna, ha ő nem igazán a cigi miatt jött volna oda. Noha az, hogy egy vadidegent megérint valaki, már kicsit túlmegy a jólneveltség határán, de mivel nem volt egyébként tolakodó, nem ért kellemetlenül.

Ha éppen inkább az ismerkedés, mint a cigizés járt volna az eszében, és persze én is nyitok annyira, hogy kivegyem a fülhallgatót, ez már folytatódhatott volna beszélgetéssel - gondolom, máskor is bevált nála. A dohányosok egyébként is nagyon könnyen beszédbe elegyednek teljesen ismeretlenekkel, mert a cigizés összeköti őket - ugyanilyenek a kutyások is egymás között: ha az ember utcán szeretne ismerkedni, kutyasétáltatás közben remek lehetőségek nyílnak. Ugyancsak nemrég történt velem ilyen: a kutyák megszagolták egymást, váltottunk pár szót, aztán a pasi beszállt a kocsijába, és mikor mellénk ért, még egyszer ránk dudált és teli szájjal mosolygott.

Mindkét esetben egyértelműen éreztem, hogy nincs veszély, nem zaklatni akarnak, nem őrültek. Ez az utcai ismerkedés kapcsán a legnehezebb talán: nem megijeszteni a nőt, akit a férfi leszólít. Nyilván nem árt, ha konszolidált a külseje, nem bűzlik az alkoholtól, és nem hangoskodik. Előny, ha egyedül van, mert ha egy falka egyik tagja szólít le, akkor eszünkbe juthat, hogy fogadásból csinálja, és itt mi játsszuk a balek szerepét. Egy nagyvárosban annyi atrocitás érheti az ember, olyan stresszes helyzetekbe kerülhet pillanatok alatt, hogy nem csoda, ha milliószor érzékenyebb bizonyos jellegű közeledésekre, mint egy kisváros lakója.

Nem érdemes olyan szöveggel jönni, hogy biztosan ismerjük egymást, ha egyébként nem igaz (ha stimmel, akkor nem gond, bár elsőre nem fogja elhinni az illető). Az se nyerő, ha szexista megjegyzést tesz egy pasi a nő valamelyik testrésze kapcsán: ez nagyon tolakodó, és egyetlen nő sem fog elolvadni a "dicsérettől".

Az egyszerű és kedves megközelítés a legjobb, ha éppen ül valahol, mondjuk egy kávézóban, odamehetünk hozzá és megkérdezhetjük, megengedi-e, hogy leüljünk az asztalához, de ha visszautasít, ne erőltessük. Vagy meghívhatjuk valamire, de ne higgyük, hogy az ital elfogadása azt jelenti, hogy zöld utat kaptunk, és egy kis beszélgetés után garantált a szex.

Van, aki szerint az őszinteség a legjobb politika, de szinte minden férfi csak flörtre/kalandra gondol, mikor először odamegy egy nőhöz, ezt viszont a nők nem akarják hallani. Azért hazudni se kell, nem kell, hogy bármit is mondjunk a céljainkról, első körben úgyis csak beszélgetünk, aztán ki tudja, mi lesz. Az valószínű, hogy egy alkalmas szexkalandra könnyebb a neten hölgyet találni, mint élőben (persze itt nem a fizetős lehetőségekre gondolok), de a mai lányok azért már nem olyan naivak, hogy egy férfi közeledésével kapcsolatban mindjárt házasságra gondoljanak.

Ha hosszabb ideje figyelünk már egy adott hölgyet, tehát nem másodperceken belül kell leszólítanunk, az ismerkedés könnyebb lehet. Nem nehéz kideríteni, hova jár ebédelni, szokott-e kávézni, dohányos-e, kivel barátkozik, van-e éppen partnere, stb. Ilyenkor nem kell annyira direktnek lennünk, és sokkal természetesebben foghatunk neki az udvarlásnak, ugyanakkor valószínű, hogy komolyabb is az érdeklődésünk, nem csupán kalandnak tekintjük a dolgot. (Vagyis nagyobb a tét, és a szorongás is.)

Az azért fontos, hogy tudjuk, mennyire elérhető számunkra egy adott nő: ha nem a mi ligánkban játszik, bármennyire is tetszik, valószínű, hogy nem érdemes megszólítanunk. Legyünk tisztában azzal, hogy milyenek az esélyeink: persze akkor sem történik tragédia, ha lepattanunk, de túl sokszor lepattanni már nem kellemes érzés, éppen ezért érdemes olyankor kezdeményezni, ha hasonló "súlycsoportban" vagyunk. És persze, ha látjuk, hogy hajlandó velünk szemezni, ránk mosolyog, testbeszéddel jelzi, hogy nem lenne ellenére a közeledés.