Új randitipp Spanyolországból: a közértes ismerkedés

Az online társkeresés mellett kiegészítőként nem árt nyitott szemmel járni az offline térben sem: soha nem lehet tudni, milyen véletlenszerűségek vezetnek új ismeretségekhez vagy akár szerelemhez. Minél több esélyt adunk magunknak, annál jobb: ha pedig mostanság Spanyolországban járunk és nyitottak vagyunk némi flörtölésre vagy akár komolyabb kapcsolatra, tudjunk róla, hogy a közértben is lehet ismerkedni.

Pontosabban a Mercadona szupermarket lánc boltjaiban vált szokássá, hogy az ügyfelek némelyike nem csupán a napi bevásárlást intézi ezekben a helyszíneken, hanem ismerkedés céljából is ellátogat egyikbe-másikba. De nem mindegy mikor, és az se mindegy, mit teszünk a bevásárlókosárba vagy kocsiba.

Az időintervallum, amikor érdemes ismerkedési célból ellátogatni egy-egy boltba, este 7h és 8h közé esik. Nyilván nem árt, ha egyedül megyünk és komótosan sétálgatunk, illetve bizonyos fajta élelmiszereket pakolunk a kosarunkba vagy kiskocsinkba. Az IRL megvalósuló ismerkedés „szabályait”, vagyis kódrendszerét hol másutt, mint a közösségi média platformjain dolgozták ki az emberek, és a jelen állás szerint a következő jelzéseket érdemes használnunk:

Csokit, édességet akkor pakoljunk a kocsiba, ha alkalmi flörtöt keresünk, a zöldségek viszont már azt sugallják, hogy valami komolyabbra vágyunk. A felfordított ananász azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk a beszélgetésre. Ha valaki megtetszik, és fel akarjuk hívni magunkra a figyelmet, akkor diszkréten menjünk neki a kocsijának a kocsinkkal.

De nem csak az élelmiszerboltban lehet flörtölni, az El Corte Inglés áruházak parfüm osztályára délután 2h és fél 4h között érdemes ellátogatni (ami Spanyolországban ebédidőnek számít), nyilván azoknak, akik ebéd vagy szieszta helyett inkább ismerkednének.

Mindenféle egyezményes időbeosztás és jelrendszer nélkül is kipróbálhatjuk a közértes vagy bolti flörtölést, ha van hozzá merszünk. Az is működhet, hogy nekimegyünk az illető kocsijának a kocsinkkal, de kérhetünk tőle apró szívességet is, mondjuk egy magasabb férfitól, hogy vegyen le nekünk valamit egy polcról vagy egy nőtől, hogy adjon tanácsot, milyen mosóport válasszunk – bár ez meglehetősen átlátszó ürügy, de ha az illető nyitott az ismerkedésre, akkor ez is megteszi.

Az is opció lehet, hogy nem rohanjuk le azonnal az illetőt, ha szerencsénk van, ugyanoda jár vásárolni és máskor is találkozhatunk vele, így már ismerősként szólíthatjuk meg.

Ez a fajta ismerkedés persze elsősorban az első benyomáson alapul: csak azt látjuk, hogyan néz ki a másik, semmit nem sejtünk a szándékairól, a jelleméről, azt sem tudhatjuk, hogy szingli-e. Az online társkeresés rengeteg szempontból könnyebb, már azoknak, akiknek elsősorban az emberi tulajdonságok fontosak, illetve azoknak, akik szívesen szánják rá az időt, hogy levelezés útján kerüljenek közelebb valakihez. Ami a legnehezebb az online ismerkedésben, az pont a virtuálisból a valóságosba való átlépés. A vásárlás vagy annak imitálása közben ismerkedés éppen ennek az inverze: a valóságos embert látjuk, de nem tudunk róla semmit.

Egyébként a spanyolok történelmi hagyományokkal rendelkeznek a jelrendszeres ismerkedés tekintetében: korábban, a XVI. századtól kezdve a hölgyek a legyezőikkel kommunikálták mindazt, amit nyíltan nem illett kimondani. A legyező titkos kódnyelve abban az időben amiatt alakult ki, mert a hölgyek gardedámokokkal járkáltak és szinte szót váltani sem tudtak az udvarlóikkal vagy azokkal, akiket kiszemeltek maguknak. Ezt a divatot aztán mások is átvették. Hátha nemsokára az itthoni boltokban is csokit vagy zöldséget tologató fiatalokat és kevésbé fiatalokat látunk majd késő délután, akik valahogy nem sietnek a pénztárhoz.