Hogyan vonuljunk vissza egy sikertelen randi után?

Kevés kellemetlenebb helyzet van, mint mikor egy randi első pár másodpercében tisztában vagyunk vele, hogy a találkozásnak nem sok értelme van. A visszautasításról szóló posztban beszéltünk már erről, a vitában az az álláspont is elhangzott, hogy felesleges húzni az időt, ha valaki nem tetszik, akkor negyed órán belül meg lehet ezt mondani az illetőnek, és ki-ki mehet a dolgára. Ugyancsak létező módszer a nem igazán egyenes, de hatékony megoldás azzal a bizonyos nem létező vészhelyzetre vonatkozó telefonhívással, amellyel le lehet rövidíteni a beszélgetést, ha annyira menekülhetnékünk lenne. Nem tudom, hányan szakítanak meg első találkozásokat hirtelen, de vegyük azokat az eseteket, amelyekben a randiról egyik fél sem menekül el.

Vajon hogyan éreztessük a partnerrel, hogy nincs kedvünk az ismerkedéshez anélkül, hogy ezt egyértelműen megmondanánk neki, vagy idő előtt távoznánk? Valószínű, hogy értő szemlélő számára elég lenne a testbeszédünk is annak dekódolásához, hogy vonzódunk-e valakihez vagy sem, de kevés olyan ember van, aki igazán ért a gesztusok megfejtéséhez. Előállhat tehát olyan helyzet is, hogy például egy nő bármennyire is próbálja jelezni, akár önkéntelenül is, hogy nincs kedvére a közeledés (akár csak olyan szinten, hogy a férfi megfogja a kezét, ő pedig visszahúzza), a férfi mégis erősködik. Nem kell, hogy ez erőszakos közeledés legyen, de már az is kellemetlen, ha udvariasan és kedvesen, de egyre-másra belép a személyes terébe. Lehet, nem is fizikailag lép be ebbe az érzékeny személyes térbe, hanem a szavaival, olyan bizalmaskodással, amely annak ellenére kellemetlen, hogy fizikailag akár még vonzódhattunk volna is hozzá. A szemkontaktus kerülése, a zavart mással foglalkozás, az alig észrevehető elhúzódás ilyenkor valószínűleg nem elég, van, hogy ki kell mondanunk, ha nem tetszik valami, és előfordulhat, hogy tényleg jobb, ha távozunk.

Ha egyik fél sem lelkesedik különösebben, a visszavonulás nem nehéz, szinte mindegy, hogy melyikük veszi magára a feladatot, hogy megírja pár sorban, miért nem, vagy, hogy egyáltalán kommunikálnak-e még a randi után - meglepően sokan vallották a Randivonal felhasználói közül, hogy nem mindig adnak visszajelzést. De ha az első találkozás alapján az egyik fél még reménykedik, és ennek hangot is ad, illik megtalálni a civilizált kihátrálás módját. Nézetem szerint még akkor is jobb, ha van valamilyen visszajelzés, ha elég egyértelmű a nemtetszésünk, és a partnerünk csöndbe burkolózik - lehet, hogy csak arra vár, hogy mi jelezzünk, lehet, hogy fogalma sincs, mit tegyen és persze lehet, hogy már eszébe se jutunk. Ha azonban az egyik kifejezetten szeretné folytatni, sőt, a randin ennek egyértelmű jeleit adta (pl. csókolózást kezdeményezett, esetleg tovább is ment) és nem vált egyértelművé számára, hogy a partnere nem fogadta szívesen mindezt, vagy ugyan érzékelte, de úgy gondolja, hogy az illető meggyőzhető, nyilván nehezebb lesz visszautasítani és a nemnek világosnak kell lennie.

Előfordul, hogy egy randi alapvetően kellemesen telt, de az egyik fél mégse óhajtja folytatni a kapcsolatot. Esetleg egyértelmű kijelentés is elhangzott mindkét részről azzal kapcsolatban, hogy szívesen találkoznának újra, de az egyik fél meggondolja magát. Sokan nem tartják szükségesnek, hogy magyarázatot adjanak erre a pálfordulásra, pedig biztos van rá okuk, meglehet, persze, hogy azt az indokot ők is elég gyengének tartják, vagy csak nem akarják a kelleténél jobban megbántani a másikat, esetleg egyszerűen nemtörődömségből szimplán nem jelentkeznek, mikor pedig számon kérik rajtuk, ugyancsak semmitmondó indoklással állnak elő. Lehet, hogy a visszautasított fél egyáltalán nem tehet arról, hogy reménybeli partnere megváltoztatta a véleményét, de ha nem kap értelmes választ a kérdésére, nagy valószínűséggel felmerül benne, hogy ő rontott el valamit. Kérdés, hogy őszinte indoklás esetén jobb lesz-e annak, akit lapátra tettek vagy épp ellenkezőleg.

Nem csak az első randi sikerülhet rosszul, persze, hanem a második, harmadik, sokadik is, de leginkább a kapcsolat elején jellemző az olyan balsiker, ami azonnali visszavonulást eredményez. Ha már jobban ismerik egymást az emberek, talán megértőbbek egymás ügyetlenségei iránt, bár a sértés, a túl erős nyomulás sokadik randin is komoly gond lehet.

Az első szex újabb mérföldkő az ismerkedésben, ha valaki ezt követően gondolja meg magát, az megalázóbb lehet, mint az első (szexmentes) randi utáni visszavonulás. Ha férfi húzódik vissza az első szex után (akár már azzal a gesztussal, hogy például hazaküldi az aktus után a hozzá invitált lányt, akár azzal, hogy utána nem jelentkezik, vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna), azt a benyomást fogja kelteni, hogy csak a szexre utazott, ami persze lehet, hogy igaz is. De elképzelhető, hogy alapvetően nem ez történt: csak egyszerűen nem sikerült annyira jól ez az alkalom, vagy akár jól is sikerülhetett, de a vágyát kioltotta, mivel pedig a fizikai kielégülésen kívül nem remél többet az illető nőtől, nem is tesz úgy, mintha folytatni akarná. Elég kellemetlen helyzetek alakulnak így ki, és van, aki még élvezi is, hogy megalázhatja a korábban körüludvarolt nőt, van, aki meg egyszerűen nincs is tudatában annak, mit tesz a másik emberrel.

Persze a halogatás, a soha be nem váltott ígéretek, a mindig közbejövő elintéznivalók is tudomására hozhatják a másiknak, hogy nem annyira fontos, mint remélte, így a visszavonulás hosszadalmasabb és fárasztóbb, de kímélőbb (bár biztos lesz, aki ezt vitatja). A legegyenesebb mód nem más, mint megírni, hogy nem érezzük úgy, hogy érdemes lenne folytatni, nem kell ennél sokkal többet mondani, de amit mondunk, az legyen egyértelmű, világos és lehetőleg ne vádaskodó jellegű.

Akármilyen okunk is van a visszavonulásra, annyival tartozunk a másik embernek, akivel intim kapcsolatba kerültünk, hogy szépen búcsúzunk el tőle – persze van, akitől nem lehet... De ha egy mód van rá, azért próbáljuk meg.