Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Ki tegye meg az első lépést?

A nemi szerepek átalakulásával a régi udvarlási/flörtölési szabályok is teljesen fellazultak, így sok félreértéshez vezet, ha mindkét fél azt várja, hogy a másik tegye meg az első lépést, ahogy a Group'n'Swing slágeréből is nagyszerűen kitetszik:

[Férfi]

Az igazi férfi nem fut semmiér'
Az igazi férfi vár, míg a nő odaér
Ha cigarettát kínál (Kínál)
Hanyagul a bárpultnál (Pultnál)
Nincs az a nő, aki sokáig ellenáll

[Nő]
Egy igazi nő, az tudja, mennyit ér
Egy igazi nőnek küzdj a kegyeiér'
Pezsgő és kaviár
Elegáns ruhatár
Meg minden, ami egy igazi nőnek jár.

A dal pontosan leképezi a dilemmáinkat, sőt, még az elképzelt szcenáriót is, ami olyan igazi nős meg igazi férfias fílinget adna…Na jó, azért ez a Humphrey Bogart-os hangulat ma kevésbé jellemző.

Az ismerkedni vágyók nagy része azonban tényleg bizonytalan azt illetően, hogy kinek a feladata megtenni azt a bizonyos első lépést, amely szinte mindenkinek nehezére esik, legyen akár fiú, akár lány – kivéve persze, ha született hódító, és a gátlásokat csak hírből ismeri. Lehet, hogy már jó ideje szemezünk valakivel, de egyikünk se képes egy kicsit közelebb lépni a másikhoz, hogy elkezdhessünk beszélgetni.

Vagy, ha már beszélgetünk, hogyan lépjünk tovább az első érintésig, és hogyan kerüljük el, hogy durva visszautasítás legyen az egészből, vagy éppenséggel úgy értelmezze a másik fél az érintésünket, mintha csak véletlen lett volna, vagy egy baráti simogatás.

Régen sem volt ez egyszerű, de az nem volt kérdéses, hogy kinek a feladata kockáztatni a visszautasítást, és ki van arra kárhoztatva, hogy a szempilláját rebegtesse, vagy a csípőjét riszálja, ha akar valamit. Ez persze erősen korlátozta mindkét nem cselekvési szabadságát, a kezdeményező nőre mindjárt gyanúval néztek, mert mit fut egy nő egy pasi után, a gátlásos fiúk, férfiak automatikusan erőszakos nők kezébe kerültek… Sok csendes lány epekedését meg éppen csak az epekedés tárgyai nem vették észre.

Hiszen sok férfi csak a vörös kendő energikus rázása esetén veszi észre, hogy egy nő felfigyelt rá – vagyis éppen azoknak kellene finom jeleket érzékelniük, akik erre igazából nincsenek kiképezve.

De nézzünk pár konkrét számot: egy német felmérés szerint a társkereső nők 41%-a gondolja úgy, hogy a férfi feladata a kezdeményezés, sőt, a 30 év alattiak 57%-a ragaszkodik a hagyományos szereposztáshoz. Érdekes, hogy aki párkapcsolatban él, az sokkal megengedőbb: a kapcsolattal rendelkező nőknek csak 28%-a véli úgy, hogy a férfinak meg megtennie az első lépést.

Az igazán problémás azonban az, hogy az egyedülálló férfiak közül csak 14% vállalja magára a kockáztatás ódiumát, 79%-uk úgy gondolja, hogy inkább a nő feladata a kezdeményezés. Tehát a férfiak 4/5-e szerint rendben van, ha ölbetett kézzel várják, hogy valaki majd csak felszedi őket. Ez azért elég meglepő hozzáállás, főleg, ha azt nézzük, hogy a 30 év alattiaknak 85%-a, vagyis túlnyomó többségehárítaná át a „feladatot” a nőkre. A társkapcsolatban élő férfiak is csak némileg konzervatívabbak: 69%-uk gondolja helyesnek, hogy a nő kezdeményezzen.

A férfiak az emancipációra hivatkoznak: ha a nők mindenben egyenjogúak akarnak lenni, akkor ne várják a sültgalambot társkereséskor se, hanem tegyenek érte. Ezzel nincs is nagyobb baj, legfeljebb az, hogy a nagy arányú felelősségáthárítás (szedjen fel inkább ő), nem az egyenjogúság irányába mutat, hanem a szerepek megcserélésének irányába.

Persze a magyar viszonyok lehetnek ettől eltérőek, ennél azért kicsit konzervatívabban gondolkodunk, és még mindig nagyon sok nő gondolja úgy, hogy ciki kezdeményezni, főleg, ha konkrétumokról van szó. Az, hogy meghívjuk a kollégát egy kávéra, még nem számít istenigazából kezdeményezésnek, hiszen lehet baráti gesztus is, de amikor már tényleg arra megy ki a játék, hogy egyértelművé kellene tenni az ismerkedés célját, mégis a férfitól várjuk, hogy lépjen.

A felmérés erre pont nem tér ki, csakis az első lépés megtételével kapcsolatban kérdezték az embereket, de hogy ez az első lépés mennyire egyértelmű, az azért nem elhanyagolható szempont. Ha a másik megszólítása, egy kávéra, üdítőre való invitálása első lépés, akkor abban nem nagy különbség van női és férfi szereplők között. De ha arról beszélünk, hogy ki csókoljon először, nos, itt a nők még legtöbbször mindig elvárják, hogy a férfi legyen bátrabb.

Az online társkeresés előnye persze, hogy a kezdeményezés könnyebb, hiszen eleve tudjuk, hogy a másik is partnert keres, és nem fogunk olyasvalakit megkörnyékezni, akinek esze ágában sincs ismerkedni. De még itt is érvényes az a szokás, hogy a férfiak jóval több első levelet küldenek, mint a nők, sok nő pedig sosem kezdeményez, mitöbb a profilokat sem nézegeti igazán. Pedig sok férfi még ki is írja a profiljára, hogy ha érdekellek, nyugodtan keress meg. Tényleg érdemes kipróbálni. Aztán, hogy ki csókol meg kit először, az majd később eldől.