Lulu, a randizó nők netes pletykafészke

Talán veletek is előfordult már, hogy kibeszéltétek a barátnőtökkel a volt pasitokat, vagy egy olyat, akivel már randiztatok. Lehet, hogy óvtátok volna az ismeretségtől, vagy meleg szívvel ajánlottátok az illetőt, de lehet, hogy a sárga irigység gyötört, és hetet-havat összehordtatok róla, csak, hogy a lánynak elmenjen a kedve – mert a pasi titeket hagyott ott, nem fordítva.

Egy iskolában, egy munkahelyen, egy kisvárosban a különböző partiképes férfiakról szélsebesen terjed a pletyka, és persze sose lehet tudni, hogy mindebből mi igaz, mi nem, mi a rosszindulatú ferdítés, a másod- vagy harmadkézből szerzett információ, a hozzáköltés, és mi az igazság. (Persze a pletyka a nőtársakat sem kíméli.)

E szép hagyományt ötvözi az internet lehetőségeivel az az alkalmazás, amely most az amerikai szingli lányok körében igen nagy népszerűségnek örvend: aki felcsatlakozik rá, az lehívhatja a többi nő által megadott infókat azokkal a pasikkal kapcsolatban, akikkel randizni készül, vagy már randizott is.

Nem elég, hogy a közösségi hálókból már úgyis dőlnek ránk az információk (főleg a 30 alatti korosztály érzi szükségét annak, hogy minden egyes mozdulatáról tájékoztassa az ismerőseit), most azokról is mindenféle intim adat nyilvánosságra kerülhet, akik ezeket nem szeretnék megosztani. (Vagy pont ezeket nem, de másokat igen.)

A Lulu nevezetű appra csak lányok jelentkezhetnek fel (a jelentkezés Facebook-on keresztül lehetséges), vagyis a pasik elvileg még csak nem is látják, miket irkálnak róluk össze azok, akik valaha találkoztak velük. (Na jó, nyilván ez is meghekkelhető, vagyis, ha nagyon akarják, látni fogják.) A nők azoknak az értékelését tudják megnézni, akik az ismeretségi körükbe tartoznak. A vélemények sokfélék, olyan általánosságoktól, mint: jó fej, helyes, olyan, már részletesebb értékelésekig, hogy szeret mosogatni, gyermekbarát, de túlságosan imádja az anyját. Előre megfogalmazott, pozitív vagy negatív értékelésekre lehet rákattintani, hogy a dolog ne durvuljon el túlságosan. Az appnak van egy algoritmusa is, amely 1-10-es skálán értékeli a pasikat. Hogy melyek a kritériumok, az titok…

Noha a pasik nem láthatják saját értékelésüket, ha bejelentkeznek, megnézhetik, hány nő jellemezte már őket, illetve beírhatnak magukról is egy s mást (például: szereti a kutyákat): ezek a bejegyzések a nőkével ellentétben nem rózsaszínnel, hanem kékkel jelennek meg (naná, majd fordítva), és nem számítanak be a jóember összpontszámába.

Az amerikai egyetemista és főiskolás lányok 25%-a már használja az appot, és félmillió fiú, férfi is regisztrált már, ami azt jelenti, hogy a rendszer elég szépen teljesít. Az alkalmazás hatására kezd megváltozni az egyetemista srácok viselkedése, ami nem meglepő: ha az ember úgy érzi, hogy folyamatosan megfigyelik, és még értékelik is, ráadásul a legintimebb dolgait teszik mérlegre, sokak által láthatóan, nem lesz spontán és felszabadult.

A lányok közül sokan úgy érzik, hogy az app egyfajta nővéri szolidaritást hoz létre, és hatalmat kölcsönöz nekik, ha egy-egy rosszul sikerült kaland után jól megszurkálhatják a pasikat és kiadhatják a mérgüket, anélkül, hogy a pasi erről tudomást szerezne. De biztos, hogy nem ártanak többet még önmaguknak is, mint amennyit használnak?

Abból, amit a pletykák természetéről tudunk, elég kétséges, hogy ezek netes változata jobb lenne, mint a hagyományos. Ti használnátok ilyen alkalmazást?